Boldogulj Tatabányán

Hétfőn délután tartotta küldöttgyűlését a Tatabányai Vízmű Sportegyesület, amelynek napirendjét a jelentős átalakulások uralták, illetve megtörtént a tisztújítás is, röviden összefoglalva maradt minden a régiben.

Egy ilyen nagy átalakulás beharangozása esetén azt várná az ember, hogy  az elmúlt éveket is értékelik, főleg miután  a klub eredményeit tekintve egyre mélyebbre csúszik, hiába a tengernyi pénz.

A küldöttgyűlésen annak ellenére nem sikerült részt vennünk, hogy egy 10(!) éves gyermek tagsága révén érintettek vagyunk, de az elnökség tagja, a jogi végzettségű Antalóczy Alfréd ismét azt a színjátékot játszotta, hogy számon kérte, van-e nálunk írásbeli meghatalmazás a gyerektől. Miután nem készítünk ilyet - a TVSE-n kívül senkinek nincs rá szüksége -, így részvételünk meghiúsult. Ettől függetlenül néhány információhoz sikerült hozzájutnunk a résztvevőktől.

A küldöttgyűlés végére kiderült, hogy töretlen a bizalom Kovácshegyi Zoltán elnökben, illetve az elnökség jelentős részében, akiknek a regnálása alatt az utóbbi idők mélyrepülését produkálta a klub. Ezek szerint nem érzi senki szükségét, hogy ezen változtasson. A pénzügyek terén pedig fokozták a káoszt.

Ilyenkor jönne jól egy részletes felügyelőbizottsági beszámoló, hiszen az elmúlt évek pénzügyi folyamatai sok kérdést vetnek fel, főleg az elköltött MÁSFÉL MILLIÁRD FORINT FÉNYÉBEN.

Úgy tűnik persze, hogy előzetesen erről az elnökségnek más lehetett a véleménye, hiszen a napirenden csak új felügyelő bizottsági tagok választása szerepelt, beszámoló nem.

Ez különösen indokolt lenne azért, mert az egyesület pénzmozgásait és a hozzájuk kapcsolódó elnökségi döntéseket igyekeznek titkolni, még a tagok elől is. A legfrissebb és teljesen érthetetlen átalakítás fényében pedig még inkább indokolt lenne. 

Kiderült ugyanis, hogy a TVSE nagyrészt megválik OB I-es csapatától, amelyet technikailag úgy bonyolítanak, hogy a jelenlegi szakosztályvezető fia kapta meg a működtető kft 90(!) százalékát. Csakúgy, puszira.

Néhány héttel feltettük erre vonatkozó kérdéseinket az elnökségnek, hogy ezt döntést mi indokolta, illetve hogyan ment végbe, de akkor egy hét után az elnökség nevében az ügyintéző küldött nekünk választ, melyben lakonikusan annyit üzentek:

“A Tatabányai Vízmű Sportegyesület a 2020. augusztus 03. napján tartandó küldöttgyűléséig nem kíván a küldöttek által még el nem fogadott kérdésekben, napirendi pontokban nyilatkozni, erre a küldöttgyűlést követően, a küldöttek által adott felhatalmazás alapján kerül sor.”. 

Időközben a cégbíróságon kikértük az TVSE Vízilabda kft üzletrész-átruházásra vonatkozó dokumentumát, amelyből meglehetősen érdekes válaszok rajzolódnak ki.

Kiderült, hogy a TVSE elnökeként Kovácshegyi Zoltán, az idei év május 15-én rendelkezett arról, hogy Szolnok Máté Istvánnak (a TVSE egyik jelenlegi vezetője fiának) elad 90%-ot az egyesület által egyedül birtokolt kft 100%-os tulajdonrészéből, mindezt NÉVÉRTÉK ALATT. Ez annak fényében érdekes, hogy a kft a 2019-ben beadott beszámolói szerint 70 millióval tartozik a tatabányai gyerek utánpótlással foglalkozó egyesületének.

A cégbíróságtól kikért határozatokban nyoma sincs semmilyen hivatkozásnak, hogy ezt milyen formában kívánják a felek ezek után rendezni.

Ezek után tanulságos a hétfői küldöttgyűlésről történő beszámoló, ahol a küldötteket arról tájékoztatták, hogy továbbra is a gyerekekkel foglalkozó egyesület fogja állni a felnőtt csapatok költségeinek jelentős részét. Ugyanis azt írják,

“A sportegyesület 10 százalékos tulajdonrésze alapján pedig a pályahasználat biztosításával, valamint utaztatással és a tárgyi feltételek megteremtésével járul hozzá a működéshez.”

Feltennénk a kérdést a jogi végzettségű Antalóczy elnökségi tagnak, aki a cégbírósági ügyeket is intézi és a döntéshozatalban is részt vesz, hogy egy gazdasági társaság gazdálkodása során a tulajdonosnak mióta dolga, hogy folyamatosan állja a felmerülő számlákat?

Ráadásul itt a tatabányai gyerekekre fordítandó forrást irányítanak át, egy papíron döntően magáncéghez. Lehet, hogy azért kellett a 10 %-nyi tulajdonrész, hogy neve legyen a gyereknek? Arról viszont egy szót sem szólnak, hogy a bevételekkel mi lesz?

Az már csupán apró adalék, és újabb kérdéseket vet fel, hogy jelenleg is van átfedés az edzői stábban, ugyanis Kiss Szabolcs másodedző a felnőtteknél is. 

Lehetne mindez vihar egy pohár vízben, de ha nézzük a legutóbbi idők eredményeit, vagyis mit játszottak a tatabányai vízilabda csapatok, az eredménysor több, mint elkeserítő, mind a felnőttek, mind az utánpótlás tekintetében.

Augusztusban felnőttek közül a férfiak a BENU Magyar Kupában hazai pályán játszottak, a lejátszott 6 mérkőzés eredménye 0 pont és 33-102, azaz -69-es gólkülönbség. 

A női csapat eredménysora sem tűnik túlzottan impozánsnak, ugyanis 2 mérkőzést játszottak, 0 pont és 5-31, azaz -26-os gólkülönbség.

Esetleg arra gondoltak, hogy az ifjú vízilabdás palánták felvidítják a tatabányai rajongókat? Mindezt nem tudjuk meg egyelőre, ugyanis az utánpótlás csapatokat el sem indították a korosztályaik számára kiírt nyári kupákban.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy az eredményeket kizárólagosan a koronavírus-járványra lehetne fogni (természetesen minden sikertelenségnél most jól jön valami magyarázattal szolgáló kifogás), nézzük meg, mennyire egyediek az eredmények.

Ha valaki információkat keres a klubról, nincs könnyű dolga, mert ez az az egyesület, amelynek elnöksége Kovácshegyi Zoltán vezetésével mindent megtesz, nehogy valami komolyan vehető információ nyilvánosságra kerüljön, még a tagság elől is titkolják az információkat, a kommunikációról pedig jobb nem is beszélni.

Teszik mindezt annak ellenére, hogy a 2014-2020-ig terjedő időszakban a tatabányai vízilabdára körülbelül MÁSFÉL milliárd forintnyi közpénzt poroltak el. Ebből az eddig a TVSE egyszemélyes tulajdonában álló, a felnőtt csapatot működtető kft-ra mintegy 400 millió Ft-ot.

Természetesen a nagyságrend alapján lehet értékelni az elért eredményeket, mennyire hasznosult megfelelően a rendelkezésre álló erőforrás.

Ha már megemlítettük az elnökség tagjait, tegyük tisztába, kikről is van szó, kiknek köszönhetjük az elért eredményeket. Az úszó szakosztály képviselői az elnökségben mindössze ketten vannak, nekik nincs igazán szerepük, őket mellőzzük. 

Nézzük kik azok, akik a mélyrepüléshez asszisztáltak:

Kovácshegyi Zoltán elnök, (aki az Agóra műszaki vezetője, különösebb vízilabdához köthető múlt nélkül látja el a feladatot)

Dr. Antalóczy Alfréd ő intézi az egyesület jogi ügyeit, az önkormányzat környékén is találkozhatunk vele, ugyanis az NHSZ Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Zrt-be mint igazgatósági tagot, delegálta a képviselőtestület

Csóka Gábor a már nem létező szenior vízilabdát képviseli, az Allianz biztosító területi igazgatója

Zsidek Ferenc, aki volt a TVSE társadalmi elnöke is, jelenleg a polgármester tanácsadója, illetve a Főtéri üzletház projektetnél ügyvezető igazgató

a távozó elnökségi tagok közül:

Zantleitner Tamás: eddig a szakmai munkáért felelt, őt nemrég eltávolították az utánpótlás területéről, de a kft-ben a felnőtt csapatot viszi tovább

Podhánszky Zoltán volt szakosztályvezető is, elnökségi tagként 

- aki ment is és maradt is -,

Szolnok István jelenlegi szakosztályvezető, aki régóta van a klubnál vezető beosztásban, a fiának adták oda a felnőtt csapatot jegyző kft-t nem tudni milyen körülmények között, mert természetesen erről sem adtak semmilyen tájékoztatást

És akkor merüljünk el az utóbbi évek történéseiben, hogy megértsük, mekkora baj van a szebb napokat megért tatabányai vízilabda klub háza táján, a problémák nem most kezdődtek. Talán, ami visszatérő elem az utóbbi időben, hogy semmi következménye nem lett eddig teljesítményromlásnak.

A klub egy 2009-es radikális megújulása után, hosszú évek munkájával elérte, hogy az utánpótlás korosztályok a felsőházba jutottak a 2013/14-es szezonban, szinte kizárólag tatabányai játékosokkal. Sőt volt olyan csapata, amely végigverte a komplettt magyar élmezőnyt a bajnokságban és egy világjátékokon.

z mutatja, hogy Tatabányán lehet eredményesen is utánpótlás csapatot nevelni.

Akár említhetnénk a 2014-15-ös szezont, ahol a 1998-as serdülő csapatunk a 8. helyen (1 pont híján a 7. helyen) zárt a felsőházban. Ez óriási eredmény volt az ország második legjobb vidéki csapataként, csak tatabányai gyerekekkel. Rá 2 évre (2016-17)  szezonban ugyanez a garnitúra ifi korosztályban 13. lett, 8 (!) budapesti kölcsönjátékossal!

Az első felsőházi év után azonban – az egyre több pénz ellenére – nem tudtak előrelépést produkálni, sőt mostanra eljutottak oda, hogy az utánpótlás visszacsúszott a második vonalba, az utóbbi évek “áldásos tevékenységének” köszönhetően. A legjobbak közé történt feljutáskor még sokan hitték, hogy tovább fejlődik a tatabányai vízilabda, hiszen nem csupán az eredmények és a szakmai munka javult, hanem lényegesen megnőtt a vízilabdára elkölthető pénz is.

ÉS VALÓSZÍNŰLEG EZ UTÓBBI MIATT KEZDŐDTEK A BAJOK! 

Az utánpótlás fronton több évi élvonalbeli szereplés után a 2017/18-as szezon eredményeként “kivívtuk”, hogy kiessünk a felsőházból, pedig akkor már emelt létszámú, 14 csapatos volt a felsőházi bajnokság.

Azt hihetné az ember, hogy egy ilyen kudarcos időszak után az egyesület elnöke az asztalra csap, és lesz a kudarcnak következménye. Netalán ő maga veszi kalapját a saját felelőssége miatt.

De úgy tűnik, erről szó sincs!

Amikor  2018 szeptemberében, a felsőházból történő kiesés után kíváncsiak lettünk volna akkor a klub véleményére, hogyan látják, lesznek-e a rossz szereplésnek következményei? Mennyiben érzik magukat felelősnek ezért az óriási kudarcért?

Zantleitner Tamás vezetőedző csupán annyit mondott, hogy nem kíván nyilatkozni nekünk senki a klubtól. Kovácshegyi klubelnök pedig fel sem vette a telefont, és nem is hívott vissza akkor.

Sajnos a következő évben, 2019 őszén sem sikerült feljutni a felsőházba. Saját jogon nem is sikerült kiharcolni a részvételt az osztályozóra, de az UVSE csapatának köszönhetően játszhattak az osztályozót, de a 2018-as fiaskót megismételve nem sikerült feljutni, pedig ekkor már több csapat juthatott fel a felső házba az osztályozóról.

Többek között ez indított akkor bennünket arra, hogy kicsit mélyebbre ássunk az egyesület gazdálkodásában, körülményeiben. Szerettük volna elérni, hogy ebben az egyesület partner legyen, és megossza velünk, és ezáltal a tatabányaiakkal, hogyan gazdálkodnak, legfőképpen az ún. látványsportok támogatására nyújtott társaságiadó-kedvezményből (ismertebb nevén TAO) mire és mennyit költenek, ami ugyanis közpénznek számít.

Olyan egyszerű kérdésekre is szerettünk volna választ kapni, amikor az utánpótlás csapatok feljutottak a legmagasabb osztályba, miért volt elég 8 edző, és miért volt papíron sokkal több edző, még a kiesés után is?

De arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy mi volt a szakosztály vezetőinek alábbi, morálisan erősen megkérdőjelezhető akciója:

Az egyik szülő bocsátotta rendelkezésünkre ezt az írásos tákolmányt, amelyben a szülőknek nyilatkozniuk kellett, hogy milyen frankók az edzők!

Amikor erről egyébként megkérdeztük a szakosztály vezetőit, hogyan értsük ezt a típusú edzői ajnározást, azt a lakonikus választ kaptuk Zantleitner Tamástól, hogy  “RÉGEN VOLT”

A szülők már többször, legutóbb tavaly is szerettek volna változást elérni, ezért akkor a város előző vezetéséhez fordultak és kifejezték elégedetlenségüket, ugyanis egy petíciót juttattak el Schmidt Csabáék asztalára, amelyet 2 nap alatt több tucatnyian írtak alá.

Ebben szóvá tették, hogy hiába írtak szintén a volt polgármesternek előtte másfél évvel, azóta semmi nem változott. Hatalmas a szakadék szerintük a TVSE vezetése által kínált lehetőségek, a gyerekek és szülők szakmai és morális igénye között. Azt írták, hogy az elmúlt évek folyamatos kudarcai és eredménytelenségei elsősorban a gyerekeken csapódnak le és véleményük szerint mihamarabbi változás szükséges.

EZ A PETÍCIÓ NEM TUDJUK, HOGY ELJUTOTT-E A MOSTANI VÁROSVEZETÉSHEZ, DE EGYELŐRE MINDEN MARADT A RÉGIBEN.

Akkor egyébként mindössze annyi történt - nyilván a petíciótól nem függetlenül -, hogy a nyár elején megtartott közgyűlésen lesöpörték Kovácshegyiék anyagi jellegű kérelmét az akkori döntéshozók. Aztán persze, talán nem függetlenül az őszi választástól megenyhülhetett Schmidt Csabáék szíve, mert végül odaadták a szükséges pénzt az egyesületnek. 

Zárjuk sorainkat egy szintén eredményes magyar sportág szövetségi kapitányától vett idézettel:

„Azok állnak a magyar kézilabda szolgálatában, akik őszintén beszélnek annak helyzetéről. Aki nem így tesz, az csak a saját érdekeit tartja szem előtt, és azt, hogy mennyi pénzt tud keresni.”

(Ljubomir Vranjes, férfi szövetségi kapitány)

Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!

Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre. Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon.