Boldogulj Tatabányán

Négy évvel ezelőtt hatalmas volt az öröm, amikor egy tradicionális, világhírű magyar sportágban két évtized után újra feljutottunk és a legmagasabb osztályban szerepelhettünk, azaz OB I-es lett a Tatabánya vízilabdacsapata.

Gyakorlatilag 2009-ben kezdték el újjáépíteni a klubot, melynek eredményeként egy szisztematikus építkezést követően, a fent említett eredmény született. Ennél is fontosabb, hogy ezt megelőzően, az utánpótlás (ifi, serdülő, gyerek) csapatok is a legmagasabb osztályba jutottak, ráadásul mindezt tatabányai gyerekekkel.

Az első év után azonban – az egyre több pénz ellenére – nem tudtak előrelépést produkálni, sőt mostanra eljutottunk oda, hogy az utánpótlás visszacsúszott a második vonalba, az utóbbi évek “áldásos tevékenységének” köszönhetően.

Természetesen mielőtt valaki félreértené, nem az a mérce, hogy helyezésben lépjenek jelentősen előre, mert például a Fradival, Szolnokkal vagy Egerrel (szóval a top csapatokkal) pariban lenni, nem lenne reális elvárás, de a fejlődésnek tükröződnie kellene, legalábbis az utánpótlásnál mindenképpen.

A klubnál rendelkezésre álló pénzügyi támogatással és központi apparátussal pedig ez egy jogos elvárás kell legyen!

A tehetséges gyerekek klubhoz kötésének egyik leghatékonyabb motivációs eszköze, ha van a klubnak első osztályú csapata, ráadásul ha az a csapat a világ legerősebb bajnokságában szerepel, az már csak bónusz.

Néhány stabilan játszó OBI-es tatabányai nevelésű, helyben játszó vízilabdázó, gyarapodó és egyre erősebb helyi utánpótlás, mi erre gondolunk fejlődés címszó alatt. A jelenlegi, méregdrágán fenntartott szakosztály helyett.

A 2014/15-ös szezonban a felnőttek kiharcolták a feljutást első osztályba, ezzel egy időben az alábbi eredményeket értük el utánpótlás fronton:

Fiú ifi csapat:            felsőház, 12 csapat között a 10. hely

Fiú serdülő csapat:    felsőház, 12 csapat között a 8. hely

Fiú gyermek csapat:  felsőház, 12 csapat között a 11.hely

És ekkor még sokan azt hitték, hogy tovább fejlődik a tatabányai vízilabda, hiszen nem csupán az eredmények és a szakmai munka javult, hanem lényegesen megnőtt a vízilabdára elkölthető pénz is.

ÉS VALÓSZÍNŰLEG ITT KEZDŐDTEK A BAJOK!

Az utánpótlás eredményeink mostanra katasztrófálisak lettek, több évi élvonalbeli szereplés után tavaly, vagyis a 2017/18-as szezonban kiestek a felsőházból, pedig most már 14 csapatos a bajnokság.

Azt várná az ember, hogy minél hamarabb vissza szeretnének kerülni az alsóházból, de őszintén szólva az alábbi, félidős eredménysorral nehéz lesz:

Jelenlegi állás szerint:

Fiú ifi csapat: alsóház, 14 csapat között a 3. hely

Fiú serdülő csapat: alsóház, 12 csapat között a 11. hely

Fiú gyermek csapat: alsóház, 12 csapat között a 6.hely

Azt hihetné az ember, hogy egy ilyen kudarcos időszak után az egyesület elnöke - KOVÁCSHEGYI ZOLTÁN - az asztalra csap, és lesz a kudarcnak következménye. Netalán ő maga veszi kalapját a saját felelőssége miatt.

De úgy tűnik nem!

Ez indított bennünket arra, kicsit mélyebbre ássunk az egyesület gazdálkodásában, körülményeiben.

Szerettük volna, ha ebben az egyesület partner, és megosztja velünk, és ezáltal a tatabányaiakkal, hogy a klub hogyan gazdálkodik, egészen pontosan az ún. látványsportok támogatására nyújtott társaságiadó-kedvezményből (ismertebb nevén TAO) mire és mennyit költenek.

Kértük a TVSE elnökétől - közérdekű adatigénylés keretében -, hogy a 2015. évtől kezdődően küldjék meg nekünk azokat a konkrét információkat, amelyből látni lehetne, mire is fordították a kapott sok százmillió forintot.

Ezek a TAO-támogatásból megvalósított programok, beruházások, beszerzett tárgyi eszközök, illetve szolgáltatások adatait tartalmazzák, természetesen kitérve a személyi jellegű kiadásokra is.

Hogy mit válaszolt nekünk a Kovácshegyi vezette TVSE?

“Az adatigénylésre vonatkozó kérelmét teljesíteni nem tudjuk, ugyanis az

nem közérdekű adatra vonatkozik, ezért azokra nem terjed ki az Info

törvény hatálya.”

Nyilván nem kértük volna, ha nem ismernénk az erre vonatkozó szabályokat. A TAO- támogatások ugyanis közpénznek számítanak.

Az ún. látványsportok támogatására nyújtott társaságiadó-kedvezmény közpénznek minősül, hiszen amennyiben a vállalkozások ezt nem ajánlják fel a meghatározott célra, azok közvetlenül a költségvetés adóbevételét képeznék. Mivel közpénz felhasználásáról van szó, az azzal kapcsolatos adatok – ideértve a felhasználás során kötött szerződéseket is – közérdekű adatnak minősülnek – ami a Kúria eseti döntése, amiről részletesebben ITT olvashat.

Nyilván ezek után már csak a bíróságon keresztül tudjuk megkapni, de a klub “teljesítménye” után ez is érthető.

Közben persze megnéztük a nyilvánosan elérhető információkat, ami után már nem is volt akkora meglepetés Kovácshegyi Zoltánék elutasító válasza.

A fenti két időszakot (a 2014-15-ös illetve a jelenlegi 2018-19-es szezonok) összehasonlítva pénzügyi értelemben is meglehetősen durva kép rajzolódik ki, ami a százmilliók pazarlásában nyilvánul meg.

Összehasonlítottuk a 2014/15-ös idényre beadott TAO-pályázatot, a 2018/19-es elfogadott TAO-kérelemmel. Ez utóbbi is elég régen az oldalukon van ahhoz, hogy azt gondoljuk, jól tükrözi az egyesület vezetőinek pénzügyi szándékát. Hangsúlyozzuk, ez még nem lezárt időszak, nem egy beszámoló, de jól mutatja a folyamatok irányát. Ezeken kívül megnéztük a vízilabda egyesület és az első osztályú csapatot üzemeltető kft utóbbi évekre vonatkozó beszámolóit is.

A sikeres 2014/15-ös szezont mindössze 8 (jegyezzék meg!) edzővel kezdték, és melléjük terveztek felvenni még 3 edzőt, ami akkor érthetőnek is tűnt, hiszen az utánpótlás csapatok feljutottak az élvonalba (a felnőttek pedig abban a szezonban vívták ki a feljutást).

A TAO pénzből rajtuk kívül az egyesület 3 főt fizetett még a központi stábból, az elnököt, a technikai igazgatót és az ügyintézőt, mindösszesen 7,2 millió forintot fizettek ki az egész évadra nekik.

Ehhez képest nézzük meg a mostani hivatalos TAO-pályázatot!

Az edzőkön kívül most a következő központi stáb tagokat tervezik kifizetni az elvileg az utánpótlás célját szolgáló pénzből:

• elnök
• elnöki és szakmai tanácsadó (!) HAVI 600 EZERÉRT
• adminisztrátor
• külön gazdasági munkatárs
• önálló marketinges kolléga
• 2 fő (!) sofőr

A fentiekre összesen az 23,3 milliót fordítanának ebben az évadban, amiből CSAK az elnök és a tanácsadójának a pénze, évi 12,5 milliót kóstál.

Nézzük az utánpótlással foglalkozó szakmai stábot!

Serdülő fiúknál 15 tervezett játékost szerepeltettek, Ifi fiúknál a 21 tervezett játékos azért fontos, mert a gyerekek száma alapján igényelhetnek TAO-t, a létszám a felmarkolható pénz szempontjából nagyon meghatározó.

És vajon mi a helyzet a minőséggel?

Elképesztően jól kellene játszaniuk a fiúknál az ifiknek illetve a serdülőknek, mert most mindkét csapatra papíron 5-5 (!) edző jut.  A jelenlegi pályázat szerint összesen 21 sportszakembere van a TVSE vízilabda utánpótlásának (a lánycsapatok edzőit is beleértve). Emlékeznek, hogy a sikerkorszakban 8 edzővel munkálkodtak?

Hogy mindez mennyibe kerül?

A serdülő fiúknál HAVONTA 2,7 millió Ft-ot, évente 32,2 milliót fizetnek ki személyi juttatásokra, ugyanez a fiú ifiknél HAVONTA 2,1 millió Ft-ot, évente 25,3 milliós kifizetést jelent.

Ami viszont már felveti a jogszabályok aggályos értelmezését, de morálisan semmiképpen nem elfogadható, hogy ezeknél a korosztályoknál találhatóak a fizetési listán azok az elsőosztályú játékosok, akiknek az edzésterveire és beszámolóira nagyon kíváncsiak lennénk, hiszen komoly, több százezer forintra rúgó pénzeket vesznek fel HAVONTA!

Ezek után nézzük a klubban folyó képzés minőségét!

Nyilván az utánpótlás szakmai munka sikerességét az jelezné, ha a tatabányai utánpótlás csapatokban minél több és jobb helyi játékost találnánk, és egyre többen dörömbölnének az első osztályú csapat ajtaján. Ha ebből a nézőpontból indulunk ki, akkor már is látható lesz a differencia a fentebb is említett két évad között.

A 2014/15-es szezonban a fiú ifik között 18 játékosból egyetlenegy (!) nem saját nevelésű játékos volt, a serdülőknél pedig egy sem. Ugyanez a szám jelen pillanatban a szövetség hivatalos adatbázisa szerint, 17-ből 7(!) nem saját nevelésű játékost takar, a serdülőknél pedig szintén van 2(!) nem saját nevelésű játékost.

A mostani ifi csapatban mindössze 4 olyan fiatalkorú tatabányai fiatal van, akiket itt neveltek, a többi papíron ifi játékos a serdülőkorúak között is szerepel, illetve 2 játékost még a gyerek korosztályból játsszatnak. Ez mutatja, hogy önállóan még egy csapatot is nehezen tudnának ebben a korosztályban kiállítani, ha csak a helyiekre kellene támaszkodniuk.

Ez a kérdés a 2014/15-ös évadban úgy nézett ki, hogy 9 olyan ifjúsági korú tatabányai fiatal volt, akiket itt neveltek, és egyetlen gyermekkorú játszott az ifik között, de ő is az a Schmölcz Norman volt, aki azóta sajnos már eligazolt, ő pont a nyáron a válogatottal világbajnoki bronzérmet szerzett.

Mi a helyzet a serdülőknél?

A serdülők most 17-en vannak papíron, akik közül 2-en nem saját nevelésűek illetve rajtuk kívül 8-an a gyerek korosztályból kerültek ebbe a csapatba, nagy valószínűséggel azért - a bajnoki eredmények is ezt mutatják - mert ha őket leszámítjuk, gyakorlatilag nem tudnának rendesen egy meccsre sem kiállni.

A 2014/15-ös szezonban 22 serdülő fiú volt, egytől egyig tatabányai, csupán 9 volt a gyerek korosztályból, akik között az előbb említett Schmölcz Norman is szerepelt.

A fentiek miatt az az egyszerű kérdés merült fel bennünk, hová tűntek a tatabányai gyerekek?

Felsorolunk jó néhány játékost itt, akik az elmúlt 2-3 évben igazoltak el Tatabányáról:

Dubinák Szabolcs (2003-as, korosztályos válogatott) - KSI

Sebestyén Balázs (1998-as, korosztályos válogatott volt) - Pécs

Csányi Márk (1996) Székesfehérvár

Váry Bence (1999) visszament Komáromba, ott játszik.

Hlogyik Szabolcs (2002) - FTC

Nagy Ákos (2004-es, korosztályos válogatott ) - KSI

Póczos Domán (2005-ös, korosztályos válogatott ) - OSC

Németh Gergő - (2004-es ) - UVSE

Gombos Ádám és Szőke Benedek (2004) most igazoltak el a Fradiba.

Mindezek mellett számtalan fiatal abbahagyta a játékot az elmúlt 2-3 évben, akiket évekig neveltek itt Tatabányán, hogy esetleg OBI-es játékosok legyenek.

És mennyire akarják az utánpótlás gyerekeket megtartani Tatabányán?

Jó néhány szülő, a helyzet tarthatatlansága miatt, kritikáját fejezte ki a szakosztály vezetősége, sőt a város vezetése felé, Önök szerint mi volt a reakciója a vezetőségnek?

A szakosztály vezetőinek hozzáállását jól jellemzi az a morálisan erősen megkérdőjelezhető akció is, amelynek dokumentumát az egyik szülő bocsátotta rendelkezésünkre. Azt a- jobb szó nincs rá- írásos tákolmányt, amelyben a szülőknek nyilatkozniuk kellett, hogy milyen frankók az edzők! A gyerekekkel elküldték a szülőknek azt a nyilatkozatot, melyet a csapatban játszó játékosok szüleinek alá kellene (vagy nem) írnia.

Ezek után joggal merül fel a kérdés, mi az oka, hogy Kovácshegyi Zoltán elnök még ragaszkodik a jelenlegi status quo fenntartásához? Egyáltalán mi az oka, ami miatt valószínűleg megváltozott sokak hozzáállása, ehhez a Tatabányán nagy hagyományokkal rendelkező sportághoz?

MI MÁS, MINT A JÓ ÖREG PÉNZ!

Nézzük a vízilabdások pénzügyeit egy kicsit közelebbről.

A TVSE különböző csatornákon befolyó a bevételei a 2015-17-es években az alábbiak szerint alakultak:

2015:   99 millió

2016: 258 millió

2017: 327 millió

A kiadásokból mi egyetlen tételt ragadnánk ki, a személyi kiadásokat (ebben nincsenek benne a számlázott kifizetések, amit nem személyi kifizetésként könyvelnek le):

2015:   64,7 millió

2016: 103,5 millió

2017: 166,6 millió

A tavalyi évről nem állnak még rendelkezésre adatok, de beszédes, hogy csak sportszakemberekből az utánpótlás fronton, 21(!) fővel terveznek!

Magyarországon párját ritkítóan bőkezűen bánva a pozíciókkal és az ehhez rendelhető forrásokkal.

Magának az Egyesületnek illetve a vízilabda rajongóinak nyilván el kell dönteni, hogy a felnőtt csapattal mi a cél?

Egy kirakatcsapatot csinálunk, ami borzalmasan sok pénzbe kerül és gyakorlatilag nincsenek benne tatabányaiak, vagy pedig a tatabányai fiataloknak egy lehetőséget kínálunk, hogy van esélyük bekerülni a csapatba, és néhány zsoldossal kiegészítve stabil résztvevői lehetnek az első osztályú mezőnynek, ráadásul egyszer még világsztárok ellen is játszhatnak.

A fentiek alapján vonjanak Önök mérleget, hogy hová jutott el a több százmillióból gazdálkodó vízilabda csapatunk. Az eredmények lehangolóak, kérdéses, hogy az elnökség végre lépni fog-e vagy hagyja továbbra garázdálkodni a felelősöket.

A kérdés néhány napja új megvilágítást nyert, ugyanis mint ahogy írtuk, a TAO- rendszert gyökeresen átalakítják. Ez akár bizonyos egyesületek megszűnéséhez is vezethet.

A tatabányai vízilabda esetén pedig valós a veszély, hogy a mainál százmilliókkal kisebb összegre kell felkészülni, ami azt jelenti, hogy a jövőben egy jóval kevesebb pénzből, sokkal hatékonyabban működő, fejlődésorientált egyesületként tud csak  fennmaradni.

A kérdés adott, előre vagy semerre ?!

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!