Esik az eső, én meg az emberi minőségről (is) gondolkodom. Ha tetszik a morálról, amely mintha egyre jobban kopna ki a hétköznapokból. A hétköznapi kis pillanatokból, rezdülésekből. Vegyünk csak egyszerű, triviális példát, az esőt, a pocsolyákat.
A minap mentem valahonnan valahová ebben a pompázatos esőben, szóval gyalogoltam a járdán a főúton, alattam a milliárdos aszfalt, felettem esernyő, szemben az úton pedig hatalmas, pöffeszkedő autóban egy ...