“Kedves” levelet kaptunk a Tatabányai Törvényszéktől nemrég, amelyben arról értesítettek bennünket, hogy Dr. Sámuel Emese, a többségében önkormányzati tulajdonú Tatabánya Erőmű kft ügyvezetője, most látta elérkezettnek az időt arra, hogy bepereljen minket.
Ráadásul egy jelentősebb összegre, mert keresetének állítása szerint, egyik cikkünkkel megsértettük az ügyvezető hölgy jó hírét. Legalábbis az ő véleménye szerint. Nem fukarkodik a kérésével, ami az összeget illeti, összesen 5 millió forintot szeretne kapni tőlünk. Az említett cikkünkben arról írtunk, hogy még decemberben született egy közgyűlési döntés arról, a szerintünk elég kínos botrányokba keveredett jelenlegi ügyvezetőt, Dr. Sámuel Emesét nem küldik el a cégtől, hanem egy másik ügyvezetőt neveznek ki mellé a Tatabányai Erőműbe, akit pályázat útján keresnek.
Valószínűleg ez egy politikai alku része lehetett, de csak találgatni tudunk, mert valakinek a vezető pozícióban “marasztalását” nem szokták megindokolni a döntéshozók. Az erőműbe egy, az energiaszektorban és az erőművek működésében nagy tapasztalattal rendelkező szakembert keresnek a pályázati kiírás szerint. Azt már most leszögezhetjük, hogy ilyen tapasztalata és végzettsége Dr. Sámuel Emesének nincs, ezt ő maga sem állította.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a hölgy által nehezményezett történésekről beszámolt ominózus cikkeink, amelyekre Sámuel is többször hivatkozik, és mi is idézünk belőle, közel három évvel ezelőtt készültek. Ez azért érdekes része a történetnek, mert akkor nem érezte szükségesnek, hogy beprereljen minket, most valami isteni vagy egyéb sugallatra mégis megtette.
2017-ben volt egy nagyon kínos ügye Sámuel Emesének - komoly sajtóvisszhangot kiváltva -, amikor ki akarta rúgni a cég egyik szakszervezeti vezetőjét, illetve akkor került elő egy olyan kép, amelyet még régebben rakott ki a Facebookra, amin emberek ülnek a magasban egy gerendán, és egy elég visszatetsző felirat van a képen: “Na, emberek. Aki fizetésemelést akar, az lépjen előre egyet!”
Vissza a perhez: Sámuel Emese sérelemdíj gyanánt összesen 5 millió forintot követel bírósági keresetében tőlünk, plusz a magánúton fizetett 25ezer Ft-os óradíjú ügyvédjének a perben felmerült költségeit.
Egyrészt 2 millió forint sérelem díjat kér, mert a cikk címében, illetve magában az írásban állítása szerint megsértettük a jó hírnevét. Azért pedig 3 millió forintot szeretne tőlünk kérni, mert szerinte az iménti képet ő soha, semmilyen körülmények között nem posztolta ki a Facebookra. Ezzel az állításunkkal pedig számtalan traumát okoztunk neki és családjának.
Ez utóbbi azért érdekes, mert a teljes, birtokunkban lévő kép tanúsága szerint bizony ő posztolta annak idején, mondjuk azóta letörölte még azt a Facebook profilját is. Az egyébként poénosnak szánt képet, abban az időben posztolta ki, amikor a T-Szol Zrt-ben vezető pozíciót töltött be, ami minimum visszatetsző a munkavállalók szemében.
Sámuel egyébként azt is nehezményezi, hogy azt írtuk, szakembert keresnek az erőmű élére. Mint írja, neki jogi, energetikai, és egyéb speciális végzettsége és 7 éves vezetői tapasztalata van. Mi azt gondoljuk, hogy más egy cég vezetése, és megint más az adott területen belüli szakmai hozzáértés. A cégvezetői tapasztalatot nem vitatta el senki tőle, de mint azt ő is leírja az adott területen semmilyen szakmai végzettsége, gyakorlati tudása nincsen. Amikor pedig egy kettős ügyvezetéssel működő cégben a hiányzó ügyvezető keresik, mint a jogban jártas embernek tudnia kellene, hogy a társkeresés kifejezés a címbe simán belefér.
Ami különösen bájossá teszi a Hőerőmű ügyvezetőjének ellenünk indított perét, hogy azt nehezményezi, hogy az ominózus kép miatt - amit hangsúlyozunk, annak idején ő posztolt-, komoly gondjai voltak a munkavállalókkal. Erre tényleg csak azt tudjuk mondani, hogy nem kellett volna egy ilyen bántó képet posztolnia. Ezen inkább el kell gondolkodnia, és inkább bocsánatot kellett volna kérni a dolgozóktól, ha szóba hozzák.
Természetesen itt nem áll meg, az alternatív valóságában, mert azt is írja keresetében, hogy a cikk miatt őt szakmai körökben is sérelem érte, mert mint fogalmaz, ez egy kis szereplős iparági csoport. Azért, erre ha nagyon sarkítani akarunk, azt mondhatjuk, bizonyára életszerű a helyzet, amikor mondjuk a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója felhívja őt,
“Nahát, milyen rosszakat ír rólad ez a Boldogulj Tatabányán, Emese! Még az urán hasadása is megállt nálunk az erőműben!”
Az sajnos már korántsem vicces, hogy a “kedves” Emese a családját is próbálja belekeverni, nekik is milyen károkat okoztunk azzal, hogy szerinte rosszat írtunk róla. Állítólag az iskolában emiatt csúfolták a gyerekeket, megjegyzéseket tettek rá, a gyerekek anyjára, sőt még magánéleti viszonyaikra is ez kihatással volt. Tulajdonképpen az ügyvezető hölgy szerint traumatikus élményt okozott a gyerekeknek.
Azt most inkább nem minősítenénk, hogy mi visz rá valakit, hogy ilyen ügyekbe a gyerekeit belevonja, de azért arra kíváncsiak lennénk, hogy mennyi a valószínűsége annak, a mai tizenévesek a mi cikkeink miatt nem barátkoznak az ügyvezető hölgy gyerekeivel? Ne talán azért nem akar velük valaki moziba menni, mert mit írt az anyjukról a Boldogulj Tatabányán? Most komolyan?!
Szóval, itt azért mintha már erősen elrugaszkodott volna a valóságtól.
Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre. Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
