Nemrég írtunk különböző panelszomszéd-típusokról, mint például a hangosan szexelő, a kényszeresen ajtót csapkodó és az őrmester-típusú szomszéd, most egy kicsit bonyolultabb szomszéd-típust szeretnénk felvázolni egy nemrég a szerkesztőségünkbe érkezett olvasói levél alapján.
Olvasónknak olyan szomszéd jutott pár évvel ezelőtt, aki először nagyon kedves, mézes-mázos, majd óvatosan apró lépésenként forgatja fel a másik életét, és kezd el beleszólni mindenbe, amit a másik tesz. Az ilyen szomszéd kicsi ajándékokkal kezdi, így térképezi fel a másik életterét, hétvégenként átcsönget, hogy most sütöttem egy kis pogácsát, gondoltam, hozok belőle a szomszédnak.
Először csak az ajtóban beszélget vele az ember, a harmadik-negyedik átcsöngetésnél már behívja, megkínálja teával, kávéval, beindul a beszélgetés is. Az ilyen típusú szomszéd ilyenkor óvatosan körbenéz a lakásban, felméri, milyen anyagi helyzetben is vagyunk, hogy néznek ki a bútoraink, mennyire alaposan takatírunk, ilyenek, a szeme, akár egy kamera.
Aztán ez így megy hónapokig, majd ha óvatlan vagy, elmondod neki a problémáidat, hogy gond van a gyerekkel, kicsit többet iszik a férj vagy veszekedősebb a feleség az átlagosnál. Szóval, beljebb engeded az intim teredbe, mint kellene. És jó pár hónap után kezdődik el az átfordulás: a szomszéd még kedves, de már apróbb megjegyzéseket tesz az életedre, ezek olyan látszólag nem is olyan fontos mondatok, de belőlük rakja össze később a vádpontokat. Elkezd mondani olyanokat, hogy szerinte nem spórolsz eleget. Vagy megjegyzi, hogy mindig van egy üveg bor a hűtődben. Majd, mint az én esetemben is -írja olvasónk, azt mondja, hogy miért öltözködsz turkálóból. Majd egy újabb szintet lép, már a gyereknek mondja, hogy anyádék mások levetett ruháit hordják. Még mindig mosolyogva, de te már köpni-nyelni nem tudsz.
És ettől a ponttól lesz egyre durvább a menet. Szépen elmondod neki, hogy nem szeretnéd, ha beleszólna az életedbe, és a gyereket is úgy neveled, ahogy te jónak tartod, köszönöd szépen a tanácsait, átgondolod őket. Ilyenkor meghúzod azt a bizonyos vörös vonalat, amit már nem léphet át.
Ekkor kezdődik el a háború. A szomszéd a nagyon kedves aranyosból a szemed előtt változik át valami teljesen mássá, megsértődik, de nagyon. Nem köszön a lépcsőházban, bármilyen hang átszűrődik tőled az ő lakásába, elkezdi verni a falat, akár hajnalban is, amikor te alszol, a hangot tehát nem tőled hallja, de neki tök mindegy. Megbontja a szokásokat, például nem veszi át a leveledet a postástól, mint eddig. Hangosan ócsárol a barátjának, barátnőjének az ajtód előtt, hogy lehetőleg jól halljad. És így tovább. Te pedig nem tudod, hogy igazából miért is haragszik, vagy hogy mikor tört ki a konfliktus egyáltalán. És miért is csapott át a szeretet gyűlöletbe? Valószínűleg ő sem tudja, nem is az a lényeg.
És szépen ott hagyja neked a lelkiismeret-furdalást, mert ő olyat nem érez.
Láttál, hallottál olyat, amit szerinted érdemes a tatabányaiakkal megosztani! Bármit találtál, ha nálunk a helye, küldd el a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre.
Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk ezért kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.