Egyszer volt, mégis van,egy város a Turul-szobor alatt, és még az Üveghegyen innen, ahol egy nagy globális katasztrófa, egy járvány annyira megváltoztatta az emberek életét, hogy csak na. A “hogy csak na” alatt értsd azt, hogy hirtelen, mintha megvilágosodtak volna az emberek, a szemükben újra fellángolt valami tűz, na nem pusztító, hanem olyan szelíd, ha érted, mire gondolok. Mondom akkor pontosan: szóval ebben a nagy pusztításban, azt vették észre az emberek, hogy a helyi politikusok rengeteg dologban kezdtek egyetérteni.
Hű ez nagyon fura volt: az online közgyűlésen nem győzte szembe dicsérni egymást a Csaba meg az Ilona, a Béla meg Péter, meg János meg a Bánk és így tovább. Nem volt piszkálódás, eltűntek a gúnyos megjegyzések, a szeretet láthatóan lebegett a város felett.
János bácsi, az öreg bányász, azt mondta, hogy ő már sok mindent megért, sok furcsaságot látott, többek között kommunistákat táncolni a bánhidai a templomban, de ilyet még sosem. Ki is csordult egy mikromilliméternyi könny a szeméből a nagy meghatottságtól.
Úgy képzeld el, testvér, hogy a derék politikusok és egyéb nagypénzű cégvezetők nem győztek egymásra licitálni, ki ajánl fel több pénzt a vírus miatt megélhetés nélkül maradt városlakóknak.
A rendőrök lakásról-lakásra jártak, hogy felmérjék, kinek és milyen segítségre van szüksége. A fideszesek a dékásokkal kézenfogva rótták a bányászváros utcáit és hatalmas autókból ételt, italt, védőmaszkot osztottak az embereknek. Pszichológiai központokat állítottak fel városrészenként, ahová, igazolással, még este a kijárási tilalom alatt is elmehettek azok, akiknek lelki támaszra volt szükségük. A templomokban együtt imádkoztak a betegekért. Minden városlakónak egyszeri, nagyösszegű támogtást ítélt meg az önkormányzat, az orvosoknak, ápolóknak, mentősöknek díszpolgári címet adományoztak, mindenki ingyen utazott a buszon, és meghirdették a Kedvesség időszakát is.
Szóval, a nagy búban és bánatban minden úgy működött, ahogy mindig is működnie kellene, még a bányász istenek is elismerően bólogattak.
A fotó illusztráció
Láttál, hallottál olyat, amit szerinted érdemes a tatabányaiakkal megosztani! Bármit találtál, ha nálunk a helye, küldd el a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre.
Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
