Boldogulj Tatabányán

Érdekes és egyben nagyon tanulságos interjú jelent meg a minap a helyi fideszes kommunikátorok által megálmodott varosunktatabanya.hu-n Schmidt Csabával, Tatabánya ex-polgármesterével, aki úgy osztotta az észt, mintha ő lenne a Fidesz Yodája, bár valószínűleg ez is volt a cél. 

Érdekfeszítő ez a portál, nyilván hamar kitalálja mindenki, miért is hozták létre anno. Megnéztük az impresszumot, egyetlen név, elérhetőség sem szerepel benne, tehát akkora titok, kik csinálják, hogy csak a Turul-szobor tudhatja. Mondjuk, miután a gugli a barátunk, 1-2 kattintásra kiderült, hogy ez az oldal is a Forrás Rádiót üzemeltető cég kezében van. 

A nagyívű írásban néha úgy tűnik, mintha megpróbáltak volna neki kényelmetlen kérdéseket feltenni, legalábbis az elején megvolt a szándék, de a végére csak zakóhoz simulás lett belőle, vagy lábhoz, ahogy azt már a helyi lakájmédiáktól a Schmidt-érában megszoktuk. Mindenkinek ajánljuk az írást, akinek alacsony a vérnyomása, pár dolgot azért mi is kiemeltünk belőle, mert lehet belőle tanulni.

Ott kezdenénk, hogy a választások óta már eltelt három hónap, mégis most interjúznak a volt polgármesterrel. Arra gondoltunk, lehet, hogy ők is úgy gondolják, annyira felejthető volt Schmidt teljesítménye városvezetőként, hogy muszáj időközönként szerepeltetni őt a médiában, mert a végén még elfelejtik a tatabányaiak. 

Persze az már az elején kiderül, nem sikerült még megemésztenie a vereséget, inkább csak “tudomásul vettem”, mondja Schmidt, és ha az egész cikk kontextusából indulunk ki, nagyon tetten érhető, mennyire frusztrált e vereség miatt. Akár csak az egész Fidesz, ő is abba a hibába esett, hogy azt gondolta, polgármesterként bármit megtehet, az emberek úgyis rá fognak szavazni, pedig már régóta látnia kellett volna, hogy sehol sincs népszerűségben az előző fideszes városvezetőhöz, Bencsik Jánoshoz képest. Egy ekkora bukást bizony nehéz feldolgozni, az okos politikus tanul a hibáiból, reméljük, sokat fog majd gondolkodni, hol rontotta el.

Arra a kérdésre, hogy miért veszítették el a választók bizalmát, Schmidt a következőket válaszolja:

“Nem veszítettük el, hiszen több szavazatot kaptunk, mint öt éve, de a hatpárti összefogást együtt egy kicsivel több tatabányai támogatta. Az elmúlt hónapokban sok emberrel beszéltem: voltak, akik az országos politikában, és voltak, akik a helyi döntéseinkben látták az okot. A kevesebb mint 3 százalékos különbség miatt mindenkinek igaza lehet. Hibáztunk, mert nem volt elég tartalékunk, és igen, az országos kampány és a Borkai ügy is begyűrűzött a választási eredménybe.”

Ez a szokásos “átforgatni” pozitívba- kommunikáció, ezt azért sikerült elsajátítani Csabának. 

Majd jött egy érdekes kérdés az újságírótól:

“Utolsó héten a facebookon Önt szinte csak a később lemondani kényszerült Borkai Zsolttal közös képeken lehetett látni. Nem gondolja, hogy reagálni kellett volna rá?”

Na, itt felkaptuk a fejünket, lehet, hogy más mozit néztünk, de mi nem láttunk ilyen képeket különösebben sehol a Facebookon, mondjuk, lehet csak mi maradtunk le róla, vagy esetleg van egy titkos Facebook-oldal fideszeseknek, és oda posztolta ki a fotókat a politikus. Lehet, hogy sajnálta, hogy kimaradt a “buliból?” Erre nagyjából annyit felelt, nem gondolta volna, hogy neki reagálnia kellett volna.

Aztán jön a felfelé ívelő szakasz az interjúban, amikor a közgyűlés összetételéről és a közös munka lehetőségéről kérdezik, itt kezdi elemében érezni magát Schmidt, jönnek az előregyártott ellenzéket lejáratni akaró és kritizáló panelek, és a panaszkodás, hogyan akarták megosztani a Fidesz-frakciót a gonosz ellenzékiek. Itt jön a “háborús hangulat”  és a “ harc” emlegetése, amit már annyiszor hallhattunk. Tök jól pörög a dolog, egy hiányzik csak belőle: az elegancia. Majd szóba kerül Lusztig Péter megválasztása is, hogy miért támogatták. Persze ez is hatalmas alákérdezés, hiszen azóta is állandóan meg kell magyaráznia az övéinek, hogy miért támogatták Lusztigot, amikor kemény karaktergyilkossággal próbálták kinyírni a kampányban, azzal, hogy migránsszállót akar építeni Tatabányán. Ebből is látszik, ezt a vádat senki nem gondolta komolyan, csak nem volt jobb ötletük a kampány hajrájában. 

Arra a felvetésre, hogy a Mi Hazánk Mozgalom szerint a gazdasági társaságokért szavazták meg a két alpolgármestert azt nyilatkozta: 

“A tárgyalásokon nem pozíciókért küzdöttem, hanem a feladatok megosztásáért és emberekért, azokért a cégvezetőkért, dolgozókért, akik kilenc év alatt a semmiből építették fel a városi holdingot. 2010-ben nem volt egy kisbusza sem az önkormányzatnak, nem hogy egy egész busztársasága, sem fűnyírója a parkfenntartáshoz, sem teherautója a téli hóeltakarításhoz. Ma mindezek rendelkezésünkre állnak és nem hagyhattuk, hogy politikai alapon kirúgják a szakembereket, mint ahogy Budapesten, Nagykanizsán vagy Szombathelyen megtették az ellenzék pártjai.”

Jaj, mindjárt elsírjuk magunkat, hát nem pont ők szoktak kirúgni mindenkit, akiben ellenséget látnak? Most akkor Bencsik János olyan rosszul dolgozott Schmidt szerint, hogy legatyásodva adta át a várost anno? Persze itt van a csavar a történetben, hiszen Schmidt regnálása idején lett igazából probléma a városban a hóeltakarítás és főleg a szeméthelyzet, hogy csupán a két legszembetűnőbbet említsük.

Arra azért felhívnánk a figyelmet, ami a politika természetéből fakad, hogy soha senki nem fogja elmondani őszintén, hogy milyen alku eredménye lett Lusztig megszavazása.

Majd jött a nagy kérdés: 

“Van beruházás, ami veszélyben van?”

És a nagy válasz:

“A katolikus gimnázium építését biztosan leállították volna, ha van lehetőségük rá, de egyházi beruházás révén a projekt biztonságban van. A sportcsarnok esetén ugyancsak lett volna mód a projekt leállítására, hiszen a telket a város biztosítja, de mintha elfelejtették volna, mit mondtak a kampányban, és egyetlen kritikai szó nélkül támogatták a terület átadását az állami fejlesztés megvalósításához. A városközpont esetében már több kötözködés volt, de itt is átkeltünk a Rubiconon, nem volt, vagy csak nagyon drága visszaút lett volna, és Zsidek Ferenc ügyvezető választásával jó kezekbe került a projekt…”

Az a helyzet, hogy szerintünk itt csak egy veszély létezik, mégpedig az, hogy a hatalmas csúszásokkal, megemelkedő költségekkel járó beruházások végső számláihoz szükséges forrásokat a tatabányaik fogják kifizetni, erre példa a Sárberki alagút, amire még plusz pénzt hisztizett ki az adófizetők zsebéből. És ide tartozik a  sportcsarnok üzemeltetése is, ahol elképesztően hátrányos és megalázó szerződést volt képes aláírni Csabánk, a beruházás végső áráról nem is beszélve.

Azért az interjúban megpendítik a Lölö-pláza problematikáját is, amiről a következőket mondja:

“...az Árpád tér önmagában kicsi egy hetvenezres városnak, nagyobb központra van szükség, ahol közösségi rendezvényeket lehet tartani. Például az adventi vásárt, vagy a nagyon népszerű sörfesztivált, és a hétköznapokban is találkozási pont lehet. Erre kizárólag a megyeháza előtti tér volt alkalmas, a mélygarázsépítéssel egy teret és plusz 200 parkolót nyerünk, és mindezt uniós forrásból tudjuk megépíteni. A városépítészek szerint azonban egy tér nem működik, ha csak hivatalok veszik körül. Szükség van szolgáltatásokra kávézókra, éttermekre, üzletekre, hiszen pont ezeket hiányoljuk Tatabánya központjából. “

Értjük, mi értjük. És ezt úgy gondolta megvalósítani, hogy eladta Mészáros Lőrincéknek a főteret, majd amikor sikeresen kikerülték a közbeszerzést a Lölö érdekeltségébe tartozó banktól, az adófizetők pénzéből visszavásárolta tőle? Kinek is érte így meg igazán ez az üzlet?

Majd így folytatja: “Ha elmegyünk Győrbe, vagy Fehérvárra, láthatjuk, hogy ott milyen jó, ha van egy központ. Nekünk nem lesz barokk városközpontunk, de nem mondhatunk le arról, hogy élő centrumunk legyen, ezért van szükség a téren a városkapu üzletház megépítésére, ami az első években lehet veszteséges, de 15 éves távlatban egy megtérülő beruházás lesz, mert nem csak a bevételek fognak nőni a bérlőktől, hanem az ingatlan értéke is. Később akár a beruházási összegnél magasabb áron értékesíthető is lehet az épület.”

Talán azt is észre kellene vennie, hogy az említett vásorokban nem központi disznóvágásból és gagyi sörfesztiválból áll a városi repertoár, hanem egymás után sorakoznak a komoly és színvonalas kulturális projektek is. 

A piac meg nem építésére is rákérdez a “szemfüles” újságíró, amire a volt polgármester azt feleli:

“Igen, mert annak még bizonytalan a sorsa. Ha most nem kap zöld lámpát a kivitelezés, akkor másfél milliárd forint összegű uniós forrást fog elveszíteni a város. Igaz, hiányzik a projekthez 600 millió forint, de ezt a város és a T-Szol együtt elő tudná teremteni. Továbbá meg lehet vizsgálni a költségcsökkentést, amivel az összköltség 5-10 %-kal csökkenthető lehet.”

Persze lazán dobálózik a mi pénzünkkel, adjunk oda 600 milliót, de vajon ő viseli a felelősséget, hogy ilyen rosszul tervezték meg, ütemezték,  amikor a döntés született - a helyszín alkalmatlanságáról már ne is beszéljünk -, vagy csupán az lenne a fontos, hogy lehessen egy újabb mutyigyanús álközbeszerzés, amiből a pénz megfelelő zsebekbe csusszan?

Annál a résznél már kezdtük eldobni az agyunkat, amikor azt fejtegeti, hogy megoldaná a projekt finanszírozását.  Tényleg? Akkor miért nem tetted azt, Csaba?

A meg nem épült vasútállomásra is reagál a politikus természetesen. De még hogy! Nagyjából annyit mond, hogy most nem tudja kifejteni, de nem csak három lift kell az állomásra. Komolyan, ez már vérlázító! Lehet, hogy annyira meg akarta építeni az új vasútállomást, csak Orbán gazdi rácsapott a kezére?

Aztán az egyik kedvenc részünk, hogy nem gondolja-e úgy, jobban kellett volna nyitnia a tatabányaiak felé?

“Minden hozzáállás kérdése. Mi a fontosabb? Fejlődjön a város, vagy a városlakók tudjanak egy sört inni a polgármesterrel? Jó, ha mindkettő megy, de például nekem 14 éves koromtól fél vesém van és az orvosok szerint pezsgőt sem kellene innom. Nem vagyok jó beteg, ezért ezt nem tekintem kőbe vésettnek, de igen ritkán fogyasztok alkoholt.” -reagált a régi városvezető.

Tényleg ennyire értékeli a tatabányai embereket? Nem ittak eleget együtt?  Ha már nem sikerült egy csomó beruházás, legurítunk egy sört? Ennyit jelent szerinte a tatabányaiak felé nyitás?  Nem valami olyasmit, hogy megkérdezni a fontosabb kérdésekről a városlakókat, esetleg a sokakat érintő problémákat megoldani?

Azért az interjúból az is kiderült, a családról való elképzelése elég sajátságos, hiszen nem volt rest ellenfele családját megpróbálni erősen negatív színben feltüntetni, ami azért valljuk be mégiscsak egy morális határ. Bezzeg a sajátját nem volt rest felhasználni. Elég arra gondolni, hogy a saját, állítólag megvédendő, családját egyedül szerepeltette a kampány kiadványában, még a képviselőtársait sem tartotta méltónak, hogy benne szerepeljenek.

Úgy gondoljuk, jól munkát végeztünk, mert a Boldogulj Tatabányán blog is előkerül a beszélgetésben, és a főszerkesztőnk, Gutai Zsolt állítólagos Schmidt-fóbiája. Szerintünk lehet, hogy inkább a tatabányaiak nagy részének, ezért is köszöntek el tőle októberben az emberek. 

Egyébként köszönjük Csabának és lakájmédiájának a reklámot, azért el vagyunk nélküle is, ha nem haragszik meg nagyon.

Persze fóbia alatt érthetjük a városvezetés kritikáját (ha nem ő lett volna a polgi, akkor más került volna hasonló cselekedetekért a kritika céltáblájára), de talán fiatalember lévén még ő is emlékszik azokra a komoly szellemi teljesítményt nélkülöző, gyermeteg, még polgármesterként(!) írt vagy íratott nyílt levelekre, amelyeket a sehol, semmilyen politikai tisztséget nem viselő, de nevesített Gutai Zsoltnak címzett. Ez aztán az elegancia.

A szöveg végén még olvashatunk, hogy elindul-e öt év múlva a polgármesteri székért.

“... ha öt év múlva is sok tatabányai látja úgy, szükség van a munkámra, a tudásomra, a tapasztalatomra a város érdekében, akár polgármesterként, akkor ezt mérlegelni fogom, mert nem szokásom elugrani a feladat és a felelősség elől sem.” -fejtegeti Schmidt.

Úgy tűnik, komolyan felmerült benne a visszatérés gondolata. Mi személy szerint nem javasoljuk, inkább fogadja meg tanácsunkat, hogy egyrészt az idő megszépít mindent és úgy emlékezhetnek rá majd, mint a szívlapáttal fákat ültető polgira.

Talán még valamelyik korrekt polgármester díszpolgári címre is felterjeszti Schmidt Csabát. Majd egyszer.

Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!

Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre. Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy 

kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon.