A mai napon a legnagyobb hazai bányarobbanásra emlékezünk.
A hazai bányászat történetének legtöbb áldozatot követelő sújtólégrobbanása nyolcvanegy ember életét követelte hatvannyolc évvel ezelőtt Tatabányán. Ezen a napon, a legsúlyosabb magyarországi bányaszerencsétlenség a tatabányai XII-es aknában következett be, majd a sújtólég okozta detonációt egy szénporrobbanás is követte, a balesetben nyolcvanegy ember veszítette életét.
Ugyan a bányászati szakemberek szinte mindegyike a mecseki szénmedencét tartják a legveszélyeztetettebb területnek sújtólégrobbanás szempontjából, ennek ellenére a legtöbb hasonló tragédia mégis a Tatabányán, Dorogon és Oroszlányban lévő, illetve egykori mélyművelésű aknákban történt.
Érzékeltetendő a nagyságrendet, itt az iparág fenti helyszíneken, száztizenhat éves történetében több mint ötszázhetven áldozatot tartanak nyilván. Ők nem mindannyian a robbanásokban hunytak el, halálukban közrejátszottak a bányászokat terhelő rendkívüli munkakörülmények is.
Utóbbit szemlélteti az is, hogy az 1978 februárjában a szintén a tatabányai Vadorzó nevű aknában bekövetkezett detonáció huszonhat áldozata közül hetet nem tudtak a felszínre hozni, ők örökre a vágatban maradtak. A régiesen vihedernek, bánya-légnek is nevezett sújtólég a metán és a levegő robbanóképes elegye, elsősorban a feketeszenet kitermelő helyeken jelent rendkívüli veszélyt, de előfordul a barnaszén- és a lignit-, valamint a sóbányákban is.
A metán – más néven mocsárgáz – a szén keletkezésekor képződik, de jellegzetes záptojás szagát elveszíti, ha levegővel keveredik. Amikor a kitermeléskor a bányászok megbontják a szénfalakat, az abban lévő gáz felszabadul, és egyes helyeken kritikus mennyiségűre dúsulhat.
A bányászat korai időszakában a metánt a katasztrófák megakadályozására szándékosan elégették, a rendkívül veszélyes műveletet gyakran rabokkal végeztették, de hiányos ismereteik miatt számos esetben maguk az emberek idézték elő a sújtólégrobbanást.
A 19. század első felében kezdték el kikísérletezni az első biztonsági bányászlámpákat, a feltalálójáról elnevezett Davy-lámpa az 1980-as évekig a magyarországi bányák kelléke volt. Az eszköz a világítás mellett a metánkoncentráció viszonylag pontos mérésére is alkalmas volt, de meg sem közelítette a mai eszközök használhatóságát.
A metánfelhalmozódás mértékének meghatározása rendkívül fontos egy-egy bánya biztonsági besorolásánál, mivel csak a szigorú szabályok betartásával előzhetők meg a detonációk. A mai bányászatban elsősorban a vágatok, aknák precíz szellőztetésével és a robbanást előidéző körülmények – elektromos szikra, tűzforrás, hegesztőkészülékek – lehetőség szerinti kiiktatásával igyekeznek elkerülni a fentiekhez hasonló baleseteket. Nem jellemző ez ugyanakkor pédául Kínára, ahol az illegális tárnákban manapság is ezerszámra veszítik életüket az emberek.
A tatabányai megemlékezés ma 15 órakor lesz az Óvárosi Bányász Kegyeleti Emlékműnél
(forrás: magyarhirlap)
kép: tatabanyapont.hu
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
