Harmadjára teljesítette Kreidl Csaba a Spartathlont. A 246 kilométeres futóversenyen ömlött az eső és orkánerejű szél hátráltatta az ultrákat. A tatabányai rendőr 32 óra 23 perc alatt ért célba.
„Kemény volt. Mindenki a nagy melegre készül a Spartathlonon, de már a kiutazásunkkor sem volt hőség. Mondták többen, hogy egy ciklon el fogja érni a partokat, de nem vettük komolyan" – mondta el az előzményeket Kreidl Csaba alezredes, a Komárom- Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi és határrendészeti osztályvezetője, aki idén harmadszorra teljesítette a Spartathlont. A 246 kilométeres futóverseny Athénból indul és az ultrafutóknak 36 óra alatt kell Spártába érniük. Csaba idén 32 óra 23 perc alatt küzdötte le az embert próbáló távot.
„A verseny előtti nap úgy zárták a technikai értekezletet, hogy csillapodni fog a szél, nem lesz nagy eső. A start napján viszont már reggel esett. Egy nejlonból készült esőkabátot beraktam a futómellénybe, úgy álltam a starthoz" – emlékezett vissza Csaba.
„81 kilométerhez 7 óra 23 perc alatt értem" – folytatta Csaba, aki a verseny első száz kilométerében gyomorproblémával küzdött egy gyulladáscsökkentő gyógyszer miatt.
Csaba 112 kilométernél vette fel a fejlámpát, lecserélte a pólóját egy aláöltözékre. „Ahogy sötétedett, az eső újra nekikezdett. Az úton kisebb tavak alakultak ki, amelyekben bokáig elsüllyedt az ember, illetve sok helyen úgy folyt a víz, mintha patak lenne. Nem vagyok fázós, de 140 kilométernél vacogtak a fogaim. Az ottani ellenőrző pontnál szóltam egy másik magyar futó kísérőjének, hívja fel a feleségemet, hogy a következő állomásra készítsen egy pulóvert" – idézte fel a tatabányai rendőr. Hozzátette: a kísérők csak úgy adhatnak bármit a futónak, ha azt az ellenőrző ponton leteszi az asztalra a személyzet szeme láttára.
„Ezután nem állt el az eső. Fontos megjegyeznem, most éreztem magam a legjobban egyben, testileg és lelkileg is. Egy húszperces időszak volt, amikor a padlón voltam mentálisan. Ez egy emelkedős, szemétdombos, sáros, kóbor kutyákkal teli rész volt éjszaka" – tudtuk meg az ultrafutótól.
„Kétszáz kilométernél éreztem, hogy valami baj van a talpaimmal. Mint később, 236 kilométernél kiderült, feláztak és összegyűrődött a bőr tízcentis nagyságban. Az utolsó 46 kilométer már nagyon fájdalmas volt, mintha minden lépésnél egy kés hegyébe léptem volna. A 236 kilométeres ellenőrző ponton váltottam a cipőt és a zoknit. Itt kérte a feleségem, hogy sétáljak be, de inkább 5 perces kilométerenkénti átlaggal továbbfutottam és végig üvöltöttem" – mesélte Csaba.
Amikor beért Spártába –, 2,5 kilométerre a céltól – az utolsó előtti ellenőrző pontot a szeme láttára vitte el a szél. „Kilencvenkilós vagyok, de akkora volt a szél, hogy még én is többször megtorpantam. Egy német ultrafutót például én kaptam el, mert az ölembe repült" – mondta.
Fotó: Facebook
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
