Itt az érettségi a középiskolásoknak és itt a ballagás is. Szakemberek ( virágboltosok) szerint a régi középiskolás ballagás mellett egyre jelentősebb forgalmat, bevételt hoznak az általános iskolai, óvodás, sőt újabban már a bölcsődés ballagások.
A virágüzletek anyagi hasznán túl viszont ennek az egyre terjedő bolondériának sok hátránya is van. Mire a gyermekünk eljut az érettségiig, már annyit ballagott, hogy ennek az újabb aktusnak már alig van jelentősége a számára.
Félreértés ne essék, nem az ünnepléssel van a bajunk, sőt. Azt gondoljuk, vissza kellene adni az ünnep jellegét az egy-egy fontos időszakot lezáró pillanatoknak, amelyek nagyon fontosak egy gyermek életében. Meg kellene tölteni igazi tartalommal, a felületes szertartás-pótlékok helyett.
Hiszen már bölcsődésként ott tipeg a büszke szülők sorfala előtt. És persze otthon meg is kapja az első elektromos kisautót, mégiscsak ballag az a gyerek.
Óvodásként már méla lenézéssel vonul végig a nála fiatalabb lurkók között. És persze jár a legszuperebb bicaj, talán még egy kis pénz is, hiszen nagy már a gyerek, jár neki. És uram irgalmazz, az okostelefon is! Bizony, van olyan szülő, aki már óvodás gyerekének telefont, tabletet vesz.
Általános iskola utolsó évében már óriási öntudattal vonul a folyosókon. A rokonoktól nem ám virág, de ezresekből gyártott pénzvirág a tuti ajándék, na meg a legmenőbb motor, szerkó.
És az érettségi, az igazi érettségi....Az esemény már semmi örömet nem hoz a számára… vonul a többi hosszúra nyúlt ifjú ember között és magában már az apja zsebéből kikandikáló slusszkulcs izgatja leginkább.
Ja, hogy búcsúzás? Belépés a felnőtt életbe. Egyetem, esetleg munka hamarost? Ugyan kit érdekel ez. Hiszen mindig vonult, ballagott.Unja már! De tényleg! Az egész elveszti szertartás jellegét, mert egész életében szalagon gyártott majdnem ünnepléseken vesz részt, aminek a mondjuk a 10 százaléka az ihletett pillanat, a többi leginkább a lóvéról szól, meg a versenyző szülőkről, ki tud nagyobb ajándékot adni a gyerekének, és a rengeteg szelfi meg kamerázás, ahol a kamerázó apuka, anyuka leginkább csak a gép mögül látja a ballagni, szerepelni, boldognak lenni gyermekét. Mert állandóan kényszeresen meg kell örökíteni mindent, csak a pillanatok adta érzéseket maximum felidézni lehet, de ha nem érzi át az ember, mégis hogyan?
A fotó illusztráció
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
