Egyszer volt, holt nem volt, még a választáson is túl, volt egy város, ahol a Szívlapátos Csaba király uralkodott. Azért hívták Szívlapátosnak, mert nagyon szerette a palotája padlásán forgatni szívlapáttal azt a sok aranyat meg kincset, amit a néptől adóként beszedett. De ha éppen rátört a jótékonyság, beállt ő is lapátolni, például útépítésénél, hogy érezze a nép, mennyire velük van a Csaba. És még a bicepsze is nőtt egy kicsit.
Történt egyszer, hogy nagy riadalom történt a városban, az úgynevezett Erőműi-tóban akkora hullámok csaptak fel, amilyet még a városalapító öreg bányászok sem láttak soha. Éppen horgászok lepték el a tavat, de a hatalmas hullámok miatt, ami elmosta a legnagyobb stégeket, mindenki fejvesztve menekült. Jó, a hatalmas üvöltés, ami a hullámok után következett, és majdnem összeroppantotta az erőmű megmaradt részét, is hozzárakott a fejveszett meneküléshez. Meg még a hatalmas pikkelyes szárny is, ami egy pillanatra a vízből kiemelkedett. A város népe nagyon megijedt, nem tudták mire vélni az egészet. Volt, aki azt mondta, hogy most bünteti meg Isten a várost a sok korrupció miatt, de hamar lehurrogták. Az emberek inkább azt tartották valószínűleg, hogy valami hatalmas lény van a tóban, olyan mint a Loch Ness-i szörny, és valamivel megzavarhatták a nagy dögöt. A város vezetői már dörzsölték is a kezüket, hogy fel fog itt lendülni a turizmus, ha lesz saját szörnyük. Csak azt kell elintézni, hogy ritkán bukkanjon fel.
Csak Józsi bácsi, az öreg bányász tudta, hogy mi ez a lény, és miért van a tóban. Mert bizony ez egy sárkány volt, akit a Meg Nem Valósult Beruházások Szelleme küldte a városba, hogy nézze már meg, mi a helyzet. És a sárkány, amikor egyik éjjel a városba érkezett, körülnézett, és annyi meg nem valósult beruházással, annyi ígérettel találkozott, hogy megszédült és puff, befordult a tóba, ott meg szépen elaludt. Aztán, amikor valami buszvégállomást kezdtek építeni, felébresztette a nagy zaj. Szegény sárkányt- mikor teljesen felébredt, eszébe jutott a meg nem épült piac, vasútállomás, és a többi- olyan szorongás lepte meg, hogy nagy visítás közepette elmenekült a városból, de még a Földről is. Szívlapátos Csaba királynak meg állították egy szobrot a főtéren, hogyan győzte le a szörnyet mindenféle harc nélkül.
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
