Boldogulj Tatabányán

Apám alkoholista volt, keményen ivott, van olyan emlékem, hogy a konyhában fojtogatja anyámat, én meg három évesként a zakója zsebébe csimpaszkodom, megpróbálom húzni lefelé. Aztán anyám hátranyúl a nyeles edényért, amiben a rántás szokták keverni, és durr, fejbevágja apámat, akinek egy nagy seb tátong a fején, folyik a vére rendesen, sírok rendesen, piros csempe, piros ajtófélfa.

Apám megy mutogatni a szomszédoknak, hogy ezt tette a Mari, látják. Látták,  apámat részegen. De volt olyan is, hogy a láthatáskor, mert ugye elváltak, én húztam haza apámat, annyira berúgott, húztam az egész kurva városon keresztül. 

Nagyjából ez jutott eszembe, mikor olvastam egy kitűnő cikket a 24.hu-n Dr. Máté Gábor pszichiáterrel, ajánlom mindenkinek.

Máté azt mondja, hogy ez a társadalom, amiben élünk, toxikus, tehát mérgező, rengeteg a felesleges stressz, és például az alkoholisták nagy része is a stressztől lesz az, ami.

Máté azt állítja, hogy a mérgező társadalom az alkoholizmusban csapódik le. “ Mert amikor az emberek drogokat vagy bármilyen szert használnak, azt miért használják?

Van ez a hülyeség, hogy az alkoholizmus egy betegség. Az alkohol egy fájdalomcsillapító. Lelki és fizikai fájdalomcsillapító. Tehát minél több a fájdalom, annál több az alkoholizmus. Magyarország ennek jó példája.

Most épp nem mi állunk az élen, de azért még mindig dicsekedhetünk azzal, hogy ott vagyunk a világ élvonalában. És miért? Mert ebben az országban mindig nagyon sok stressz volt. És minél több a stressz, annál többet isznak az emberek. Tehát a férfiakban például így mutatja ki magát: az alkoholizmusban, az öngyilkosságokban, dohányzásban, és persze, betegségekben is. Tehát továbbra is azt az egyszerű dolgot állítom, hogy az embert nem lehet elszakítani a körülményektől.”

Visszatérve a gyerekkoromhoz, nem csak nekem volt alkesz az apám, még egy csomó gyereknek az osztályban, volt akinek mind a kettő. Sőt a családban is rengeteg volt. Ez amolyan szocialista családi betegség, sokáig ezt gondoltam legalábbis. Volt egy korosztály, nagyjából apáméké, akik egyszerre csak ráébredtek, hogy valami nincs rendben, nem nagyon kellenek senkinek. Erre ráfejelt a rendszerváltás, vagyis az, amit annak hívunk, sok ember tönkrement, mert hirtelen elvesztette az állását, hirtelen privatizálták a gyárat a feje felül, és már kint volt az utcán, és egyszerűen nem tudta, honnan is tudta volna, nem tanította meg neki senki, hogy ilyenkor mit tegyen. Sokan elvesztek ebben a versenyben, és ezekről az emberekről keveset beszélünk. Inkább az marad meg az emberekben, hogy mindenki vállalkozó lett hirtelen, ügyvezető, jól hangzó üresség. És még arra is emlékezhetünk, hogy hány házasság ment tönkre a nagy házépítési hullámban, amikor apa, anya erőn felül dolgozott a munkahelyén, majd utána otthon, aztán mire kész lett a ház, elváltak.

Szóval ilyenek jutottak az eszembe újra, ezek a sámék. És hogy akkor most a stresszbe döglünk bele, persze egy másmilyenbe. Most mások a porblémák, eltolódtak a hangsúlyok, meg persze van digitális kultúra is. Ma az egyedüllét az egyik gyilkos, és vigyázzunk, tudunk magányosak lenni egy családon belül is.

Máté ezt mondja még:

Az autoimmun betegségek kiknél a legjellemzőbbek? Nőknél. Ma az autoimmun betegek nyolcvan százaléka nő. A szklerózis multiplexnek például a ’30-as években egy-egy volt az aránya férfiak és nők között, ma három és fél női beteg jut egy férfi betegre. Ami bizonyítja, hogy ennek nem lehetnek genetikus okai, mert a gének nem változnak meg kilencven év alatt, és nem lehet a klímára vagy az elfogyasztott élelmiszerre fogni, mert az nem változott többet egyik nemnek, mint a másiknak. Tehát mi lehet? Több stressz a nőknek. De ez a stressz nem egyéni minőség, hanem társadalmi. Miért vannak a nők több stressz alatt? A feladatok miatt, amiket a kultúra rájuk kényszerít: mindenkinek ellátják az érzelmi szükségleteit, a férfiaknak is – ez mindig is így volt, de most pénzt is kell keresniük. De senki nem vette el tőlük az első feladatot. Tehát ma a stressz meg van duplázva. És emellett több az egyedüllét, mert kevés a társadalmi és családi támogatás. Tehát több feladat, kevesebb támogatás, több stressz, több betegség. És a mai társadalom több stresszt generál, mindenkinek, nem csak nőknek.

Elég logikusan látni, hogy igaza van. És hogyha normális társadalomban élnénk, erről beszélnének az iskolában is, ilyen és hasonló dolgokról lennének például igazi polgári fórumok vagy konzultációk. 

Addig meg marad az alkoholisták és a szorongó vagy pszichés betegek nagy száma a társadalomban.

A fotó illusztráció

Láttál, hallottál olyat, amit szerinted érdemes a tatabányaiakkal megosztani! Bármit találtál, ha nálunk a helye, küldd el a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre.

Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk ezért kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!