Úgy tűnik, többen nem zártak a szívükbe tegnapi, a tatabányai nagy adótartozókat nyilvánosságra hozó cikk miatt, néhány ember kifejezetten nehezményezte írásunkat.
Volt olyan adós, aki megírta, hogy jogi eljárást fog kezdeményezni, mert nem vesszük le a nevét, volt aki privátban írt, hogy nem szép dolog ezeket az “érzékeny” adatokat a nyilvánosságra hozni.
Persze vannak, voltak sokan, akik velünk értenek egyet, mert úgy gondolják, hogy ez ugyanúgy a nyilvánosság része, mint amikor számonkérjük a döntéshozókat, politikusokat, a vállalhatalan közszolgáltatásokat, vagy éppen vélt korrupciókról írunk.
Vajon működjön a dolog szelektíven: ha engem érint, már nem is olyan fontos a nyilvánosság, akkor tartsuk titokban, mert kényelmetlen?
És avval legyünk már tisztában, hogy ezek a 10 milliós és afeletti adótartozások, amelyek már komoly pénzek, ráadásul 180 napja fennállnak. Ebben nyilván sokféle adónem lehet, büntetések stb. de azért azt szögezzük le, hogy itt nem egy nettó 300 ezres vagy az alatti havi fizetésből élő emberek ügyeiről van szó.
Cikkünk kommentelői között felvetették, hogy mi van akkor, ha ki nem fizetett számlák miatt hurcolnak meg valakit.
Ilyenkor feltennénk a kérdést: milyen szerződést és abban milyen biztosítékot kötöttek, volt-e egyáltalában szerződés, ami alapján be lehet hajtani a pénzt? Gondolt-e előre, hogy egy ilyen üzleti kockázat előfordulhat?
Ha valakinek a kárára tévedett a NAV, fordult-e bíróságra például? Mi szívesen teret adunk a keresetének, ha megosztja velünk, azt nem tiltja semmi.
Több kommentelő elővette a politikusokat, és a nagy cégeket, mondván, hogy ők miért nincsenek rajta. Talán ezzel kapcsolatosan annyit jegyzünk meg, hogy akik olvasnak bennünket, igazán nem vádolhatnak azzal, hogy nem gyakorlunk kritikát a nagy cégek, vagy a döntéshozók felé, ha tudomásunkra jut valami szélhámosság.
Természetesen a kedvencünk: a mi közük, közünk van hozzá, kérdésfelvetés.
Talán annyi mindenképpen, hogy a befizetett adóból finanszírozzák a közszolgáltatásokat, az önökéből, mindannyiunkéból. Ezzel kapcsolatosan arra a mentalitásra bátorkodnánk felhívni a figyelmet, ami Magyarországon a polgárok jelentős részénél uralkodó, hogy befizetem az adómat (sokaknak nem egyértelmű, de egy kifli megvásárlásával is adóznak), és utána ahhoz már semmi közöm, közünk. Nem a miénk az a pénz, hanem a kormányé, önkormányzatoké, polgármesteré, stb.
Elgondolkodtak már azon: hogy normális dolog, hogy fizetnek az állam működéséért, és utána nem várnak el semmit?
A Lajtán túl, ahová érdekes módon a nagy propaganda ellenére sokan igyekeznek, az a különbség, hogy nem állami és önkormányzati a vagyon, hanem KÖZÖSSÉGI. A tiéd, az enyém, a gyerekeinké, az itt élőké.
Ja, hogy ezt ellenőrizni és számonkérni is kellene? Igen, az állampolgári lét is felelősséggel jár. Ha viszont ezzel nem élek, akkor nehezen tudok hitelesen reklamálni később.
Mondjuk ide a végén jegyzem meg, hogy mindenkinek azt ajánlom, gondolkodjon el. Hányan vesznek részt a társasházi lakógyűléseken, ahol elvileg a saját, nagyértékű vagyontárgyainkról születik döntés. Választ kaphatunk arra az egyszerű kérdésre, hogy érdekli-e Önt a saját vagyona?!
(szerző: Gutai Zsolt)
A fotó illusztráció
Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre. Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
