Egy szörnyeteg vagy maga is áldozat? Nincs a városban ma ellentmondásosabb személy, mint a kettős emberölés miatt 15 éves börtönbüntetését töltő M. Apolló (18) édesanyja, M. Angelina Konstantina (39). Van, aki szerint egy igazi harcos a nevelőotthonban felnőtt nő, aki bár sokszor nyersen vagy bántóan fogalmaz, de szűkös lehetőségeihez képest próbál mindent megadni fiainak.
Sokan azt sem értik, hogy lehet, hogy a történtek után a kisebb gyermeket, Robikát (6), miért nem vette el a nőtől a gyámügy. A kisfiú jelenleg is édesanyjával él.A Tatabányai Járásbíróság (a magyar joggyakorlatban eddig példátlan módon) kiterjesztette a vádat, és megvizsgálta, mi vezethetett oda, hogy egy akkor alig 15 éves fiú kegyetlen gyilkossá vált. Megállapítása szerint az anya elhanyagolta nagyobb fiát, amivel komolyan veszélyeztette fejlődését.
Angelinát elítélték, 1 év 11 hónap börtönbüntetést kapott, 3 évre felfüggesztve.
Zajlik az élet hétköznap délelőtt a tatabányai piac környékén. A vásárcsarnokot panelházak ölelik körül, él itt nyugdíjas bányász, fiatal mercis vállalkozó is. Mint minden lakótelepen, itt is két találkozási pont van: a ház előtti rozoga pad és a beton pingpongasztal.
Előbbin kedden délelőtt két néni ül. A nagy hőség beállta előtt leszaladtak a piacra vásárolni. El sem kell mondani, kit keresünk, szinte kórusban mondják: „Nincs itthon Apolló anyja, megint valahol kódorog…”
Az idő múlásával benépesedik a pad környéke, sokféle ember megfordul, de a vélemény azonos:
– Nem tudjuk felfogni, hogy azok után, amit Apolló tett, hogy nevelhet ez a nő még gyereket – mondja egy középkorú férfi.
– Ezzel a szerencsétlennel is úgy ordibál, mint régen a nagyobbal. Nem fogja elhinni, de mi szerettük Apollót. Tudjuk, mit csinált, de ha nem ilyen borzalmas körülmények között élt volna, talán soha nem gyilkol. Rendes, csendes gyerek, mindenkinek segített cipelni a nehéz szatyrait, pénzt pedig soha nem fogadott el senkitől. Csak enni kért, mert szerencsétlen mindig éhes volt. A kistestvérére is csak ő vigyázott, az anyjuk nem volt sehol. Ment érte az óvodába, játszott vele a téren, aztán lefektette. Az anyjától ütésen kívül mást nem kapott – fakadt ki a férfi.
Már dél felé jár, lassan oszlik a társaság, mindenki megy ebédet készíteni. A kapualjban az egyik nő leteszi a szatyrát és visszafordul: „Azért nekünk is van felelősségünk, hiszen senkinek nem szóltunk, miközben a szemünk előtt történt minden”. Szomszédja gyorsan leinti, mondván, ki mer egy ilyen nő ellen vallani? Angelina a kisfiával késő délután érkezik haza, vidáman, egymást ölelve ballagnak a szinte gőzölgő aszfalton.
Amikor odalépünk hozzájuk, az anyuka éppen vaskos gézkötést szed le a kezéről.
– Most voltam vérplazmát adni, hétezret kapok érte. Sokszor tudtam menni, így nem volt gond Robikának megvenni a tanszereket. Tudom, miért jöttek, így utoljára elmondok mindent, aztán nem érdekel, ki mit gondol rólam – vonja meg a vállát.
– Köpködnek rám, ujjal mutogatnak, csak épp az igazságot nem ismerik. Anyám 9 évesen otthagyott étel, ital nélkül egy fűtetlen házban, mert úgy gondolta, hogy jobb lesz neki egy fickóval élni. Intézetbe kerültem, nem volt képem a rendes családról, de azt tudtam, hogy a fiaimat soha nem hagyom el. A bíróság szerint elhanyagoltam őket, de ez nem igaz. Folyton dolgoztam, hogy nekik mindenük meglegyen. Közben próbáltam Apollót keményen fogni, kértem, ne csavarogjon, a tanulásra figyeljen. Az összes létező hivatalos állami szervet megkerestem, hogy segítsenek, mert a nagyfiammal baj van! Senki nem tett semmit. Most persze csak én vagyok a felelős mindenért. Akármit is mondanak rólam, én jó anyának tartom magam. Apollót rendszeresen látogatjuk a börtönben, éppen egy színdarabot készülnek előadni a rabtársaival. Minden levelét úgy kezdi, hogy „Drága, imádott édesanyám.” Kell ennél több egy anyának? – szorítja magához kisfiát Angelina, aztán megfogja Robika kezét és elindulnak hazafelé.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja.
Fotó: blikk
Itt léphetsz be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: a boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
