Boldogulj Tatabányán

Tatabányán is a fejlődés, a modern és “élhető” tér és város szimbólumává vált a díszburkolat. Pedig a nyári kánikulában, vagy az özönvízszerű esőzéseknél a térkő kegyetlenül visszaüt.

Ha szánunk egy kis időt, hogy személyesen nézzük meg mit építenek városunkban, akkor parkolókat, térköveket és nagyrész ládákba, jobb esetbe némi virágágyasokba kényszerített, némiképp öntözött dísznövényeket és virágokat találunk. Hogy ez mennyire teszi élhetővé a várost, és hogy ez milyen nagyban hozzájárul a városi zöldfelületeink gondozásához, felújításához, netalán növeléséhez, azt ki-ki vérmérsékletet szerint kommentálja.

Amikor Rózsi néni kiülteti a muskátlit az erkélyre balkonládákba, akkor ennyi erővel ő is növeli a városi zöldfelületeket. - Na ne szórakozzunk már!

Tatabányán még szerencsés helyzetben vagyunk egyelőre a zöldfelületekkel, de vannak olyan elrettentő példák, mint a Dózsakerti felújítás, vagy a “belvárosi sétálóutca”, ahol inkább fagyi maradékokat találunk, mint zöldet. 

Sajnos a helyi projekteknél is egyre inkább átvesszük a fagyilkos tempót és az az érzésünk, hogy minden beruházás végén mintha kevesebb zöldterület maradna. Ennek egyik legékesebb példája a már említett Dózsakertbeli sétálóutca, amely valószínűleg bosszantásképpen ún. zöld projektnéven futó forrásból került megvalósításra.

Fákat ugyan ültetnek a jövőnek - már ahogy ők fogalmaznak, és nem restellenek szívlapáttal ásást imitálni egy fotó kedvéért, de az idei júniusban melegebb volt, mint az eddigi években, és a hőséget mindenki érezte.

Leburkolt rendezvénytereinken napsütésben megmaradni nem lehetett annak kockáztatása nélkül, hogy hősokkot, hőgutát, vagy napszúrást ne kapna az ember, és a hétvégi délutánokon roppant látványos, ahogy a belvárosban sétálgatók az árnyékos helyeken tömörülnek, vagy a napernyők alá búja szoronganak, miközben a tér üres.

Sokan legyintenek, hogy nincs összefüggés az éghajlat és az emberi tevékenység között, mások szkeptikusan vonogatják a vállukat, hogy egy személyben úgy is kevesek vagyunk a változtatáshoz. Ugyanakkor mindenki nagyon elégedett, és fejlődést üvölt mély eksztázisba keveredve, hogy a Schmidt-féle bagázs ismét egy “szép”, “rendezett” teret, egy “csodásan” lekövezett sétányt ad át, amit beterít a díszburkokat, a térkő, belerejtve egy kis zöld felületet és felpántlikázott facsemetét, de azt is csak mutatóban.

Félreértés ne essék, nem ízlésről kívánunk vitázni, az ugyanis szubjektív, hogy kinek tetszik a Főtér vagy egy adott tér, járda burkolata, és kinek nem. Ahogy az is, hogy a lassan mindent eluraló térkő és az általa kiszoruló zöldfelületek milyen hatással vannak (szubjektív) hőérzetünkre és környezetünk (objektív) melegedésére. 

A forró, már-már kibírhatatlan trópusi napok egyik kedvelt témája volt, hogy hova bújjon a meleg elől az ember, főleg a nagyvárosban. Szerencsés esetben találunk zöld parkok árnyat nyújtó, még megmaradt korosabb fákkal, vagy be kell érnünk valami leburkolt köztérrel és az azon virító csenevész, ládában tologatott csemetékkel, aminek pozitív hatásait jó esetben majd unokáink élvezhetik – bár sok kertészmérnök vitatja, hogy a jelenlegi faültetési tendenciákból belátható időn belül komoly árnyat nyújtó lombkorona fejlődne. 

Emlékeznek még a Gerecse kapuja projekt felújítása során ültett és rövid időn belül kipusztuló fákra?

A “rendezés”, “fejlődés”, “modern” és “szép” címszóval kivágott fák lombkorona átmérőjét még jó ideig nem fogják pótolni az akár igen nagy számban történő új ültetések. 

A fapótlás lényegesen több mint egy egyszerű matematikai művelet.

Itt léphetsz be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: a boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? ITT most megteheted. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!