Nap, mint nap sokan szembesülnek itt helyben is - ennek a Kresz-ben ugyan nem nevesített, de célszerű szabály alkalmazásával.
Közös érdek, hogy mindenki ismerje és értse, mi is az a cipzár-elv
Ha egy sáv van, az a baj, ha a legalább kettőből egy valamiért megszűnik, borítékolható a dugó kialakulása, mint nálunk a Kertvárosi körforgalom előtt, hiába pofonegyszerű a megoldás.
A cipzár-elvnek ugye az volna a lényege, hogy a szabad sávban autózók mindegyike maga elé enged egy kollégát a megszűnőből, béke van, nyugodtság, s ami a legfontosabb, hogy mindenki flottul, gyorsan letudja az akadályt, s megy a dolgára boldogan.
Hetente egyszer-kétszer biztosan sokan belefutnak egy olyan váratlan dugóba, agy- és környezetkárosító, érthetetlennek tűnő időpocsékolásba.
Mintha elképesztően sokaknak akkora nehézséget okozna a sávváltás, a besorolás, mint pártszóvivőknek az értelmes, köznyelven megfogalmazott és előadott sajtótájékoztató. Mielőtt még nekiállnánk szapulni az ostobaságukkal mindenkinek, maguknak is ártókat, azaz sáv őrzőit, rögzítsük, hogy nemcsak ők felelősek ezért.
Néhány jellemző típust kiragadhatunk:
A MAZSOLÁK is felelősek a forgalmi dugók kialakulásában.
Ha csúnyán skatulyázunk, ők azok, akik túl lassan mennek a sztrádán, és nem a jobbszélső sávban, amivel balesetveszélyes helyzeteket teremtenek (nem szabálytalan, sajnos); ők azok, akik lassan reagálnak a lámpánál, akik bizonytalanok a kereszteződésekben, a parkolásnál, emelkedőn indulásnál (nem szabálytalan); ők azok, akik kilométerekkel korábban behúzódnak, mert egyszer majd balra kell kanyarodniuk (elvileg szabálytalan, gyakorlatilag nem, sajnos); ők azok, akik nem nézik a tükröket, nem látnak és nem hallanak, potenciális tömeggyilkosok, már elnézést.
No, ők egy cipzáras szituációban végképp elveszítik a fonalat: jaj, sávot kell váltani, juj, de közel van a többi autó, ajjaj, egyszerre kell kormányozni, indexelni, tükröt nézni, kuplungolni, istenem, segíts! Isten nem segít, hagyja, hogy mazsink bizonytalankodjon, feltartson néhány tucat autóst, s egyfelől, arról az oldalról, mely besorol, szépen, tudatlanul tönkrevágja a cipzárosdit.
De mazsink bizonytalan, és egyetlen bizonytalan mazsi úgy megcsinálhatja a dugót, ahogy a fecske nem boldogul a nyárral. Hiszen tétovázik. Lehet, hogy beengednék, de ő nem megy. Hát mi történik mögötte? A többiek, a nem mazsik persze mennének, s mennek is. Amiből bevágás, ráfékezés, meg-megakadás, megállás, sok-sok fékezés, stb. lesz, dugó. Szóval aki besorol, annak tudnia kéne besorolni. Tudnia kéne, hogy mindenki tudja, hogy ő tudja - kölcsönös bizalom, kiszámíthatóság, elég fontos tényezők ezek a közlekedésben.
És a másik oldal?
A SZABAD SÁV NÉPE? Közülük nem kevesen nem engedik maguk elé a besorolni szándékozót. Már miért engednék? Kötelező, szabálytalan, büntetendő? Nem az. Hát akkor? Ha beengednének maguk elé bárkit is, azzal ők lassulnak, azzal ők később érnek oda, ahova tartanak, azzal nekik engedniük kéne, teret adni, jótékonykodni, udvariasnak, lovagiasnak lenni, márpedig az se nem divatos, se nem jár érte erkölcsi, de sokkal inkább anyagi elismerés?
Ingyé', pusztán szívből cselekedni? Ne légy naiv! Vagy azt felfogva, hogy nem csak szíve, de esze is azt kéne súgja: igen, engedd be, azt az egyet, aztán haladj tovább, mindenki így tesz, így a legjobb!? Ne légy naiv!
A korábbi analógia mentén ők azok, akik túl gyorsan, veszélyesen gyorsan hajtanak (szabálytalan, de kit érdekel); ők azok, akik jobbról előznek (szabálytalan, de kit érdekel); ők azok, akik dudálnak, villognak és mindig sietnek, hogy valahova odaérjenek, ahol szintén megint nagyon kell sietniük, hogy onnan odaérjenek a megintcsak valahova (szabálytalan, de kit érdekel); ők azok, akik nem állnak meg a zebra előtt, nem lassítanak, sőt fel vannak háborodva, ha az a rohadék gyalogos le mer lépni a járdáról (szabálytalan, de kit érdekel), csak a maguk igazát fújják, mást nem hajlandóak meghallani, potenciális tömeggyilkosok, már elnézést.
Ők tuti tudják, mi az a cipzár-elv. Sőt, ők találták ki. De legalábbis ők mindig beengednének valakit, ha az jönne, de nem jön, mert barom - mondják. Megmagyarázzák, s nem értik, legközelebb miért szívnak, amikor a rossz, a megszűnő sávban tépik a hajukat. Vagy nekiállnak lehetőség szerint szlalomozni, bepofátlankodni mások elé, azokat fékezésre kényszerítve, ám pont letojva. S ezzel még nagyobb dugót okozva. Szerencsétlenebb esetben balesetezve, s még durvább dugót generálva.
Hát miért nem lehet felfogni, hogy a cipzár-elv a közérdek szinonimája? Mint a jobbra tartás. Mint az elsőbbségadás. Mint a zöld lámpánál indulás, a pirosnál megállás. Pardon, a sárgánál. Nem meglepő módon megint odajutottunk, hogy magán kívül senkit nem érdekel semmi, tisztelet a kivételnek.
TELJES CIKK az Autonavigator-on!
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
