Sorozatgyártásban az új IC+ kocsik”, “19 új emeletes motorvonat érkezik”, “Már 123 Flirt motorvonata van a MÁV-START–nak” – az elmúlt néhány év járműbeszerzésekről szóló híreit nézegetve úgy érezhetjük, hogy sínen van a magyar vasút. És a valóság?
Ám mindeközben számos olyan esettel találkozni, amikor járműhiányra hivatkozva lehetetlenülnek el járatsűrítések, valamint járnak kevesebb, vagy épp rosszabb minőségű kocsival egyes vonatok. Sőt, olyan hírek is megjelentek, miszerint a sínre ürítő, “pottyantós” vécékkel felszerelt kocsik 2035-ig még biztosan köztünk maradnak.
Mégis mi az oka az ellentmondásnak?
A Közlekedő Tömeg Egyesület blogjában a nemzetközi vonatok járműparkjának példáján keresztül igyekszik bemutatni a MÁV-START felelőtlen és pazarló kocsigazdálkodási gyakorlatát, mely rávilágít arra, hogy a vitathatatlan fejlődés hatásait miért nem érzékelhetik kellőképpen az utasok.
Az elmúlt évek nagy beszerzései elsősorban a budapesti agglomerációt érintették: a már közlekedő 123 Flirt motorvonatnak és a hamarosan érkező 19 emeletes szerelvénynek hála a járműpark döntő többsége a lehető legmagasabb színvonalú lesz.
Távolsági kocsik nagyobb volumenű beszerzésére azonban hosszú évek óta nem volt példa, így egyre nagyobb hiány van a színvonalas, légkondicionált InterCity-kocsikból: az egyre rosszabb rendelkezésre állás miatt gyakran közlekednek az aránylag jó állapotú IC-kocsik helyett mindenféle ősöreg gyorsvonati kocsik is. Ez utóbbi két szegmensben pedig kizárólag használt (német és osztrák) járművek beszerzésére került sor a rendszerváltás óta, a kocsik nagy többsége szintén a 70-es és 80-as évekből való, így már egyáltalán nem felelnek meg a kor követelményeinek. (Egy erre kitalált szerencsétlen presztízsmegoldás, hogy az elővárosi forgalomra vásárolt, egyébként kiváló, de hosszú utakhoz rendkívül kényelmetlen ülésű Flirt-motorvonatokat vetik be a hosszú távolsági járatokon.)
Új vasúti személykocsik beszerzése a távolsági szegmensben legutóbb 20 éve, 1994 és ’98 között történt: ekkor a MÁV összesen kb. 160 új, nemzetközi forgalomba szánt kocsit vásárolt a spanyol CAF-tól, a bautzeni DWA vagongyártól, illetve a Dunakeszi Járműjavítótól. Ezek mind 160 vagy 200 km/h-s sebességre alkalmasak és csendes, kényelmes futást biztosító, korszerű forgóvázakkal vannak felszerelve, többségükben légkondicionáltak, illetve zárt rendszerű WC-kkel rendelkeznek.
A vasúti járművek tervezett élettartama (természetesen rendszeres felújítás és korszerűsítés mellett) általában 40-50 év körül mozog, így ezek a kocsik életük felénél járva ma is korszerű, színvonalas daraboknak számítanak, még nyugat-európai szemmel nézve is. Mivel ezek tulajdonképpen a mai napig a MÁV-START legkorszerűbb távolsági járművei, a legnagyobb természetességgel feltételezhetnénk: arra törekszenek, hogy minél jobban kihasználják őket. Azonban egyáltalán nem ez a helyzet: a vasúttársaság mostohagyerekként kezeli őket, jó részük évek óta tárolóvágányokon eldugva rohad.
Fotó: közlekedőtömeg
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
