Boldogulj Tatabányán

Nagy a hallgatás a tatabányai vízilabda körül. Ahhoz képest, hogy évi több száz millióból gazdálkodó és Magyarország egyik legeredményesebb csapatjátékáról van szó, amely Tatabányán is egy nagy hagyományokkal rendelkező sportág.

Először egy olyan cikket szerettünk volna írni a témáról, ahol különböző szereplők ( szakmai stáb, szülők, volt edző ) véleményét jelentettük volna meg, de ami után hozzákezdtünk, elég sajátságos történet rajzolódott ki a szemünk előtt.

A klub részéről beszélgetést folytattunk Zantleitner Tamás vezetőedzővel, Podhánszky Zoltán szakosztályvezető illetve Szolnok István technikai vezetővel a tatabányai vízilabdázásról. Személyes és telefonon történt beszélgetésünk megjelentetését a szakmai stáb tagjai e-mailben, a végső szöveg egyeztetése során letiltották. Szolnok István szakosztályvezető még meg is fenyegetett, hogy rágalmazás miatt beperel bennünket, ha bizonyos, nekik nem tetsző és szerintük valótlan információkat megjelentetünk.

Döntően az utánpótlásról lesz szó, előtte azért szükséges tenni némi kitérőt.

Az idei évben nem sikerült az előrelépés a felnőtt csapatnak, ahol mindössze két tatabányai nevelésű játékos van a felnőtt keretben, de ők sem meghatározóak.

Nyilván felmerül a kérdés ilyenkor, hogy érdemes-e fenntartani egy OB I-es felnőtt csapatot sok tízmillió forintért. A helyi fiatalok és közönség számára az lenne a vonzerő többek között, hogyha tatabányaiak vagy itteni nevelésűek szerepelnének OB I-es bajnokságban is, így olimpiai- vagy világbajnokokkal játszhatnak egy medencében. Ez nálunk jelenleg nem adatik meg.

A feljutást a felsőházba, vagyis a legmagasabb szintű bajnokságba a 2014/15-ös szezonban érték el, amikor is felemelték a létszámot, de az utóbbi években nem sikerült ennél tovább lépni, az anyagi erőforrások jelentős növekedése ellenére.

A fenntartás kérdésének megoldása a jelenlegi sportfinanszírozásban keresendő, az OB I-es csapat eredményei jelentősen befolyásolják az utánpótlás anyagi helyzetét, hiszen teljesen más besorolást kapnak helyezéstől függően, befolyásolva az ún. TAO-pénzek nagyságát.

Jelen pillanatban az egyesület és az általa működtetett vízilabdás cég, közel 350 MILLIÓ forintból gazdálkodik, ezen pénzek döntő többsége a vízilabdázásra folyik el.

Ugyanezen okokból fontosak az utánpótlás eredményei is, a bajnoki helyezés határozza meg az egyesület TAO-támogatását.

Jelen pillanatban 7 korcsoportot jelent az utánpótlás, fiúk-lányok vegyesen, 17 edző dolgozik a klubnál, ez még kiegészül  néhány fővel, akik a technikai teendőket intézik.

Fontos látni, hogy a budapesti csapatoknak előnyt jelent a válogatott közelsége, ami részben erősíti az elszívó hatásukat, persze ez nem azt jelenti, hogy ne tudnának a jól működő vidéki klubok alternatívát nyújtani.

Miután itt kőkemény csatákról, bajnokságokról és pénzről van szó, már fiatalkorban /akár 13 évesen/ megindulnak az átigazolások, ráadásul ebben az életkorban a legolcsóbb egy játékos megszerzése.

Na, de vissza Tatabányára!

Egy jó ideje húzódó problémára hívta fel a figyelmünket egy hozzánk is eljutó, 2017-ben íródott szülői levél, amelyhez hasonlóak egyébként a városvezetés asztalán is landoltak.

“Úgy érzik a szülők, hogy olyan jellegű változások történtek a  TVSE – Tatabánya Vízmű Sportegyesület életében, melyek sajnos nem hatnak pozitívan az eredményekre és a mindennapokra.

Egy egyesületet és vezetőedző munkáját a sportolók jó és sikeres teljesítménye alapján ítéljük meg nemcsak mi szülők, hanem a támogatók is és a szakmabeli kollégák/klubok is, hisz valódi szakmai munka nélkül nincs jó eredmény.

Már a tavalyi év is kevés sikerrel zárult. Az eddig eltelt –idei- szezon pedig még annál is gyengébb! Kevés sikerben van részük gyermekeinknek minden téren.

Bár a tavaly óta kialakult - egyesületen belüli - konfliktus (mely érezhetően lecsapódott a gyerekeken is) sajnos több táborra osztotta a szülőket.

Szeptembertől vártuk (szülők), hogy az egyesületen belüli változásokról; edzőváltásokról; egyesületen belüli konfliktuskezelésről; edzőtáborok hiányáról; következő szezonról; meccsekről, utánpótlás nevelésről, jelenléti arányról , TAGDÍJEMELÉSRŐL, megváltozott számlaszámról/ iroda címről és még sok más fontos kérdésekről  egy össz-szülői értekezlet formájában tájékoztatva legyünk, hisz minden szülőben megfogalmazódnak ezek a gondolatok és kérdések, főleg akkor, amikor egy nem túl eredményes szezont zárt a 2 korosztály s az új szezonban jobban kéne teljesíteni!”

A szülők nehezményezik, hogy az egyesület mintha kihagyná őket a kommunikációból, pedig mégiscsak a szülőknek kell sokszor helytállniuk, idővel, pénzzel. A szülők úgy érzik, amikor TAO-ügyben kell a segítség, akkor maximálisan és a lehetőségükhöz mérten segítettek! Önzetlenül!

Ha megnézzük az utánpótlás eredményeit, akkor láthatjuk, hogy régebben folyamatos volt a fejlődés, de ez az utóbbi pár évben megtorpanni látszik, sőt inkább visszaestek az utóbbi időben.

A tatabányai vízilabdázás újjáépítése 2009-ben kezdődött. Akkor a Dunántúli Bajnokságban indultak még csupán, amelyet egy évvel később megfejeltek, ugyanis sikerült minden korosztályban kiállítaniuk csapatot.

Az utánpótlás korosztályokban a felsőházba jutást, a 2013/14-es szezonban érték el, szinte kizárólag tatabányai játékosokkal.

Nyilván egy Tatabánya szintű csapatnál a prioritást a helyi fiatalok megtartása és az utánpótlásképzésnek kell jelentenie. Fontos, hogy jó vélemény alakuljon ki a sportágról, mert az elvándorló és a vízilabdát abbahagyó gyerekek nagyon rossz üzenetet hordoznak helyben, a sportág megítélésében.

‘Egy, évtizedekig Tatabányán dolgozó edzőt is megkérdeztünk a jelenlegi helyzetről, ő hogy látja a jelenleg kialakult helyzetet.

Elmondta, hogy 2015-ig csak olyan játékosok játszottak az utánpótlásban, akik Tatabányaiak vagy pici gyermekkorukban jöttek át ide játszani. Ő úgy látja, hogy ha túl sok tehetséges gyerek akar máshol boldogulni már 12-13 éves korban, akkor érdemes megvizsgálni, milyen belső okai lehetnek az elvándorlásnak.

Csak az elmúlt 2 évben 10 tehetséges gyerek, köztük 7 korosztályos válogatott ment el Tatabányáról más egyesületbe!

Ez folyamat nyilván nem erősíti a jövőbeni fejlődési lehetőségekbe vetett bizalmat, sarkosan fogalmazva, a csak “zsoldos” OBI-es csapat nem lehet hosszútávú motiváció, mert ebből azt szűrhetik le a gyerekek és a szüleik is, hogy nincs bizalom és lehetőség a tehetséges gyerekek iránt Tatabányán - mondta.

Felsorolunk jónéhány játékost, akik az elmúlt 2-3 évben igazoltak el Tatabányáról:

Dubinák Szabolcs (2003-as korosztályos válogatott) - KSI
Sebestyén Balázs (1998-as korosztályos válogatott volt) - Pécs
Csányi Márk (1996) Sz.fehérvár
Váry Bence (1999) visszament Komáromba, ott játszik.
Hlogyik Szabolcs (2002) - FTC
Nagy Ákos (2004-es korosztályos válogatott ) - KSI
Póczos Domán (2005-ös korosztályos válogatott ) - OSC
Németh Gergő - (2004-es ) - UVSE
Gombos Ádám és Szőke Benedek (2004) tudomásunk szerint most igazolnak el a Fradiba
Mindezek mellett számtalan fiatal abbahagyta a játékot az elmúlt 2-3 évben, akiket évekig neveltek itt Tatabányán, hogy majd OBI-es játékosok legyenek. Ez mindenképpen kritika kell legyen a vezetők számára - mondta az edző.

Érdemes szerinte kivizsgálni azt a véleményt, mennyire vannak egyedül a tatabányaiak azzal a problémával, hogy nem képesek hatékonyan megtartani az értékeiket, a többi vidéki egyesületnél mit csinálnak másként. Ez jelentős részben szakmai ügy, mert ebben az életkorban, véleménye szerint csupán 1-2 fiatalt hívnak más egyesületek, de ők is azért váltanak, mert úgy érzik, tényleg jobban szolgálja a fejlődésüket, ha máshol folytatják.

Példaként említette, hogy a Szolnok a náluk lévő világsztárok ellenére sikeresen végigviszi az utánpótlását, de hogy ne csak élcsapatot mondjunk, a Szeged még az OB I-es szereplését is beáldozta az utánpótlás sikeréért. Mondhatnánk még példának Szombathely, Debrecen vagy Pécs esetét.

Megkérdeztük tőle, szerinte, miért szerepelnek a tatabányai utánpótlásban más kluboktól játékosok?

A legvalószínűbb ok szerinte, mert kevesen vannak, és ennek meg kell vizsgálni milyen belső okai vannak. Az meglehetősen beszédes adat, hogy tavaly közel 10 (!) utánpótláskorú budapesti játékos játszott Tatabányán.

A tinédzserek esetén előfordulhat, hogy abbahagyják a sportágat, ami életkori sajátosság, hiszen bejönnek új érdeklődések, lányok, fiúk, illetve kőkeményen bejön a tanulás. Ilyenkor, ha nem elég elszántak, vagy nem kellően motiváltak, többen abbahagyják a versenyszerű sportolást. Ez utóbbinál nagy a szakvezetők felelőssége.

A versenytársak szempontjából fontos kérdés, hogy Budapest elszívó hatása tagadhatatlan, ehhez hozzájárul a földrajzi közelség illetve az ottani csapatok is csábítják őket, nem is mindig a legtisztább eszközökkel. Sokszor a gyerekek és szüleik fejét telebeszélik, hogy ott jobbak a lehetőségek, könnyebben lesznek válogatottak.

Ezért fontos a klub és a szülők minél harmonikusabb viszonya, hogy többször beszéljenek a szülőkkel és gyerekekkel, hogy ha helyben maradnak, akkor az életkoruknak jobban megfelelő környezetben élhetnek, nem kell idegen városban, iskolában lakniuk, tanulniuk, satöbbi.  

Na, most ehhez képest a szakosztály vezetői morálisan erősen megkérdőjelezhető akcióval is próbálkoztak, az egyik szülő bocsátotta rendelkezésünkre azt a, jobb szó nincs rá, írásos tákolmányt, amelyben a szülőknek nyilatkozniuk kellett, hogy milyen frankók az edzők!

A gyerekekkel elküldték a szülőknek azt a nyilatkozatot, melyet a csapatban játszó játékosok szüleinek alá kellene (vagy nem) írnia.

Ezek után joggal merül fel a szülőben, hogy ha nem írja alá a levelet (azaz nem ismeri el, az edzők jóságát) akkor vajon éri –e majd valamilyen hátrány a gyereket?

Önök szerint mennyire etikus ilyen levelet kiküldeni a szülőknek?

Egyáltalán mi szüksége van a szakmai stábnak egy ilyen levél megírására?

Tényleg itt tartunk?

Mielőtt azt gondolnák az olvasók, hogy tatabányán nem lehet eredményesen utánpótlás csapatot nevelni, álljanak itt példák:

2014-15-ös szezonban volt egy 1998-as serdülő csapatunk amelyik a 8. helyen (1 pont híján a 7. helyen) zárt a felsőházban. Ez óriási eredmény volt az ország második legjobb vidéki csapataként, csak tatabányai gyerekekkel. Rá 2 évre (2016-17)  szezonban ugyanez a garnitúra ifi korosztályban 13. lett, 8 (!) budapesti kölcsönjátékossal!

Anno komoly eredményt ért el az a tatabányai utánpótlás csapat, amely 2004-es születésűekből állt és bajnok lett, de sajnos azóta gyakorlatilag eltűnt.

Ennek a csapatnak voltak még “nagy dobásai” abban az évben, korosztályuk legnagyobb nemzetközi versenyén, Olaszországban Lignano-ban a Tatabánya második helyezett lett (a Fradi lett az első) illetve az Ambrus Tamás emlékkupát Pécsen (nemzetközi résztvevőkkel) megnyerték.

Végezetül, ha arra gondoltak, hogy Tatabánya város vezetői fontosnak érzik a szülői megkereséseket, a probléma megoldását, akkor ki kell Önöket ábrándítanunk, hiszen csupán egy semmitmondó válaszlevélre futotta. Nagyjából annyival elintézték, hogy önálló jogi személy, így ők nem igazán tudnak semmit tenni.

Természetesen amennyiben a vízilabdázók vezetői úgy érzik, hogy érdemben reagálni kívánnak felvetéseinkre, biztosítjuk számukra a lehetőséget, amelyet eddig is megtehettek volna.

A tatabányai vízilabdázó gyerekek, szülők és a hagyományok többet érdemelnek. Az elkövetkező időszakban eldől, hogy lesz-e érdemi elmozdulás.

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!