Boldogulj Tatabányán

Hatalmasat harcolt egymással a házigazda magyar válogatott és Szerbia nemzeti együttese a nemrég véget ért szombathelyi ifjúsági-világbajnokság bronzmérkőzésén, ám a hajrát a magyar fiúk bírták jobban. A magyar csapat 14-13-as győzelmével a dobogó harmadik fokán zárta a világbajnokságot. Ennek apropóján megkerestük a csapat tatabányai tagját, Schmölcz Normant, aki most a KSI-ben játszik, hogy meséljünk nekünk az élményeiről.

Harmadik helyezést értetek el a világbajnokságon. A korosztályotoknak ez mennyire nagy siker?

Igen, azért mégiscsak a világ  harmadik legjobb utánpótlás fiú válogatottja vagyunk. Viszont mi magasabb célt tűztünk ki anno, meg szerettük volna nyerni a versenyt. Sajnos nem jött össze, de ettől még boldognak érzem magam, hogy megcsíptük a bronzérmet.

A csoportmeccsek hogyan sikerültek szerinted?

Kínával kezdtünk, igazából könnyen győztünk, aztán már egy nagyobb falat jött: Görögország, tőlük ki is kaptunk. Aztán ők meg is nyerték ezt a világbajnokságot. Ezt egy gyengébb meccs követte Argentínával, utána Oroszországgal egy döntetlen sikerült. Ahhoz képest nem sikerültek olyan jól a meccsek, annyira nem jöttek be a számításaink.

Hogy érzed, ez minek köszönhető?

Az elején úgy éreztem, hogy nagyon meg akarunk felelni a közönségnek és ez plusz terhet jelentett a csapat számára. De aztán az egyenes kiesés szakaszban pont ez adta a nagyobb erőt, és hogy 3000-en voltak kint majdnem minden meccsünkön.

A csoportkörbeli játékodat, hogyan értékeled?

Nehéz megmondani, szerintem átlagos teljesítményt nyújtottam. Az hozzátartozik, hogy a világverseny előtt beteg voltam, ezért is nem játszottam olyan hű de jól.

Mi történt az egyenes kieséses szakaszban?

Az első mérkőzésen rendesen szenvedtünk Amerika ellen, ott volt egy 9-9-es döntetlen, aztán 5 méteresekkel továbbmentünk, örültünk nagyon. Másnap pedig már Montenegro jött, az európa bajnok csapat. És eléggé magabiztosan sikerült őket megvernünk.

Jelentett-e valamilyen előnyt a hazai pálya?

Pluszt leginkább a közönség szeretete jelentett számunkra.

Ezek után jött a spanyol meccs…

Igen a négy közé jutásért. Azt utána vissza is néztük elemeztük, azon a mérkőzésen, hogy úgy mondjam, magunkat vertük el. Végig uraltuk a meccset, aztán egyszer csak történt valami a csapattal,egy törés vagy nem tudom, erre még most is keressük a válaszokat.

Nagyon el voltatok keseredve a vereség után?

Nem lehetett, habár nyilván mindenkiben ott volt a tüske, de elkeseredve nem voltunk. Nem erre készültünk, de jobb volt bronzéremmel hazajönni, mint üres kézzel.

A harmadik helyért vívott meccset, hogyan látod belülről?

Nagy élmény volt: ebben az összeállításban és korosztályban valószínűleg utoljára játszottunk. Előző este összeültünk a srácokkal és megbeszéltünk, hogy csak az lehet a vége, hogy miénk lesz a bronzérem. És így is lett, megcsináltuk. Szinte úgy örültünk, mintha aranyat nyertünk volna.

Már nem Tatabányán játszol, hanem a KSI-ben. Mi az, amit elvittél innen, játékban, szemléletben?

Erre elég nehéz válaszolni, mert már több, mint 3 éve elmentem Tatabányáról és a fejlődésemet nagyban elősegítette a KSI. Ettől függetlenül hiányoznak a tatabányai évek, mégiscsak itt nőttem fel, itt tanultam meg a vízilabdázás alapjait Persely Józseftől és Csányi Róberttől. A jó értelemben vett csibészséget itt tanultam meg, hogy hogyan kell igazi bányászként játszani.

A felnőtt pályáfutásodat hogyan képzeled, maradsz a KSI-ben, vagy más csapathoz igazolsz?

Még egy évem van az utánpótlásban, nem döntöttem még el semmit. Lehet, hogy maradok egy évet a KSI-ben, ha bent maradunk az OB1-ben. Mindenképpen szeretnék OB1-ben játszani.

Köszönjük az interjút!

foto: vlv.hu

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj  Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!