Régebben egy meseszép “kiskertet” csodáltunk Sárberekben, most pedig már az országos sajtó is felfigyelt a tatabányai kreatív erkélyekre és a tömbök közötti kertsávokra. Elég sok különlegességet rejt a tömbök világa, ha valakinek van szeme hozzá.
A lakótelepek a mellettük elhaladó autókból szürke betondzsungeleknek látszanak, de a 4-10 emeletes háztömbök között sétálgatva oázis-szerű erkélyek szakítják meg a monoton szürkeséget, és dobják fel az építésük óta felújítást alig látott homlokzatokat.
Ha pedig eggyel beljebb merészkedünk, és az erkélyek tulajdonosaihoz is becsengetünk, nyugdíjas asszonyok nyitnak ajtót, akik akár napi 2-3 órát is bíbelődnek növényeik ápolásával. Van, aki nem csak saját erkélyét ülteti be mindenfélével, hanem az egész telepi lakosságot megajándékozza egy szép kerttel a háztömbje lábánál.
Teri néni 44 éve, a háztömbök felépülése óta lakik a tatabányai Mártírok útja lakótelepen, és bár saját erkély is tartozik hatodik emeleti lakásához, fő műve a háztömböt körbefogó több méter széles és több mint tíz méter hosszú kertsáv, amit a most 79 éves asszony 13 éve, férje halála óta alakított ki és gondoz. A locsolása ilyen száraz melegben mindennapos feladat, de minden évszakban van vele munka: napi 2-3 órára jön ki a ráfordított idő Teri néni szerint. Igaz, műtéten átesett térdével most már nem mindig van erre ereje, szomszédai segítségét pedig röstelli kérni: “ha nekik épp lenne idejük segíteni, nekem meg épp a lábam miatt pont nem menne a kerti munka, az nem működik” – magyarázta. Erkélyén maga neveli a tavasszal-nyáron kiültetett virágpalántákat. Teri néni, aki nyugdíjazása előtt maga is gyerekekkel dolgozott: óvodai dadus volt, azt mondta: a lakótelepi gyerekeket szerencsére megtanították a szüleik, hogy ne tapossák-járkálják össze a virágos- és gyógynövényes-kertet, olyanra viszont már volt példa, hogy kiöntött nokedlit, vagy a cserjék ágán fennakadt tejfölös dobozt talált az ágyásban.
“Tavaly ilyenkor sokkal szebb volt, akkor kellett volna látniuk. Most sokat voltam távol itthonról, nem volt annyi időm rá, mint szerettem volna” – magyarázta Marika, aki Tatabánya egy másik lakótelepén, a hetvenes években épült Gál István lakótelepen él, igaz, még csak három éve. A nyugdíjas hölgy Budapestről költözött vidékre, mert csendesebb, lassabb, nyugodtabb életet szeretett volna, de elfogadható áron önálló házat nem, csak társasházi lakást tudott vásárolni. A ház, amiben lakik, csak négy emeletes, szerinte sokkal emberközelibb, mint a tízemeletes panelházak, és valahogy a környezete is zöldebb, mint utóbbiaké. Igaz, szerinte a közösségiség innen is hiányzik, ami a közös terekhez való hozzáállásból is látszik. “Amikor a szomszéd házban egy lakó kitalálta, hogy kintre, az épület elé is ültet virágokat, mindenki meg volt győződve róla, hogy napokon belül ellopják őket onnan. Hát, még mindig itt vannak”-írja az Abcúg.
Fotó: Végh László
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyban@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
