A Spíler Bár, a Bánhida Tanszék helyén mosolyog, és láthatóan jól érzi magát.
Akárcsak az ember, ha betéved oda, leül a teraszra meccset nézni és sört iszogatni, védett hely, gondolok arra, hogy kicsit beljebb van az úttól, az jut eszembe rögtön, hogy olyan kuckós.
Kuckós, mégis lendületes, fiatalos, fiatalosan kuckós, és trendi, ha lehet ilyet mondani, de nem a pöffeszkedő rossz és ízléstelen értelemben az, hanem. Hanem a trendi jó értelmében, a belső helyiség szobájában lazán odavetett dizájn: régi leszázalékolt, nyugdíjba küldött bőrkanapék, legalábbis, ha jól láttam (ezekből kint is van kettő), valamelyik családtag vagy ismerős lakásának díszei lehettek anno, vagy nem, vagy nem biztos. Meg raklapasztalok, enyhe romkocsma feeling, de hál’ istennek nem vitték túlzásba.
Az egész Spílernek külön dimenziója van, olyan hangulata, ami más sörözőben, bárban, kocsmában nincs meg, pontosan még nem tudom megfogalmazni, de érzem, és ez fontosabb. Valami különöset teremtettek itt, valami nagyon mait, ahová vissza-vissza kell menni, hogy megértsed.
A csapolt Arany Ászok, amit nem szeretek különösebben, meglepően jó és Jack Nicholson rám kacsint a plakátról. Legalábbis azt hiszem, vagyis majdnem biztos vagyok benne, és addig meg valakik gólt rúgnak a teraszon valakiknek. Remek.
Fotó: Facebook/ Spíler Bár
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
