Egyszer volt, hol nem volt. Mondjuk inkább, hol nem volt, de azt nagyon.
Egy választáson innen, pár ígéreten meg szeméthegyen túl, volt egyszer egy város. Na, ebben a városban, ahol a bányászok voltak az urak hajdanán, egy időben feltúrtak mindent. Mondhatni rájuk járt a túrhatnék, oszt mindent fúrtak, véstek meg kalapáltak, ami csak az eszükbe jutott a népeknek. Vagyis a polgármesternek és bandájának: nem véletlenül hívták a polgármestert Szívlapátos Csabának.
Feltúrták a Fő teret, hogy valami üvegpalotát építsenek oda, de feltúrtak rengeteg buszmegállót is, hogy átépítsék. Oké, mondták a népek, csináljátok csak. A bandájának ki is adta a melót, hogy keressenek pár petákot azok is. Egyszer aztán kitalálták, hogy összekötik a Bánhida nevű városrészt a Sárberek nevű városrésszel, örültek is a helyiek nagyon. Igen ám, de az utat át kellett vezetni a vasút alatt, csak így lehetett megoldani a dolgot. Semmi baj, alagutat kell építeni és ennyi, mondták a szakemberek. El is kezdték az utat, szépen is haladtak vele, de amint elérkeztek az alagúthoz, lelassult minden.
Mintha az egész város lelassult volna, mintha a kocsik is lomhábbak lettek volna, mintha az emberek is visszafelé mentek volna. A pénzről meg az engedélyekről nem is beszélve. Föl is röppent a hír, hogy út lesz, de alagút az nem nagyon, mert valami fura történik azon a helyen. Volt, aki azt mondta, hogy afféle féregjárat, ami egy párhuzamos univerzumba visz, csak nem tudni az jó lesz- nekünk vagy sem. Hívtak is egy csomó tudóst meg professzort, akik jártasak voltak a paranormális tudományokban, azok is csak csóválták a fejüket, valami olyan dolog van ott, amit még ők sem tudnak azonosítani. Aztán az egyik professzor azt mondta, hogy a Lelkifurdalás Szelleme az oka egésznek, annak a rücskös talpát csiklandozták meg az építéssel.
Mondták is a városi közgyűlésen, mi a baj, de a városi vezetők közül senki nem tudta, hogy mi az a lelkifurdalás. Megnézték az értelmező kéziszótárban, de nem segített túl sokat. Mit csináljunk?, kérdezték a tudóstól. Be kell váltsanak legalább egy, nagyon nagy fejlesztést, amit megígértek, mondta.
Hát ettől megijedt a polgármester, rendesen elsápadt, hogy most már mitévő legyen. Jó, adta ki a parancsot, kezdjük az új vasútállomással..remélem, nem lesz baj belőle. És csodák csodája, amikor elküldte a terveket, amit a főépítésze rajzolt, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Később aztán mégsem lett az egészből semmi.
A Lelkifurdalás Szelleme azóta is bosszankodik, hogy bedőlt egy politikusnak.
A fotó illusztráció
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
