Hogyan látja egy kutyus. Egy uszkár szemszögéből bemutatjuk a kutyatartás örömeit és nehézségeit. Süti, egy büszke uszkár, aki nemrég került a gazdáihoz Tatabányára.
Anyám már legalább két hete nem foglalkozott velem, pedig addig táplált, meg nyalogatott, most már álljak meg a saját lábamon, mondta. Jó, nálunk uszkároknál ez így van. Anyám azt is mondta, hogy sokkal előbb leszünk felnőttek, mint az emberek. Ember, fura szó, fura név, meg fura lény. Állítólag sokan közülük arra készülnek, hogy gazdik legyenek, kutyagazdik, brrr, ez nem hangzik jól, de anyám szerint ez a normális. Kinek? Nekem? Hát meglátjuk.
Na, meg is jöttek értem a gazdáim. Kicsit féltem a dologtól, de azért titokban vártam is már. Jó, mondjuk nem erre számítottam, hogy egy hatalmas mozgó, berregő dobozzal jönnek és visznek el kit tudja hová. Mindjárt letámadtak, meg összevissza simogattak, egyikük még meg is puszilt, mondjuk nem nyalogattak, mint anyukám szokta. Oda is haraptam az egyiknek, de nem sokat ért, na, majd pár hónap múlva.
Amúgy rendesek, meg bírom őket, mondjuk furcsa a szaguk, nem hasonlít a tesóiméra. Tatabányára visznek, legalábbis ahol születtem, ezt mondogatták.
Van egy kisebb ember is, vele egyelőre semmi gond. Remélem, ő sem áll neki húzgálni a fülemet, meg parancsolni, hogy ülj le, hozd vissza ezt meg azt. Na, majd meglátjuk.
Kicsit elszundítottam az úton, egy rácsos izébe raktak és úgy a mozgó dobozba. Tudtam benne aludni szerencsére. Végre megérkeztünk, elég jónak néz ki az új helyem. Ahol a kisember fekszik, ott kaptam helyet. Adtak valami labdát is, hogy játsszak vele: ezek szerintem nem lehetnek valami tapasztalt gazdik, mert akkora ez a labda, hogy inkább az játszik velem, mindig megpróbálok a tetejére mászni, de folyamatosan átbucskázok rajta. Tiszta ideg vagyok.
Felfedeztem már, hogy van a lakásban valami nagy doboz, azt hiszem, az emberek hűtőnek hívják, és egy csomó kaját, kolbászt, sonkát láttam benne, de engem nem engednek bele. Nem tudom, azt akarják, hogy éhen dögöljek, vagy mi? Mindegy, most még próbálok jó pofát vágni a dologhoz, hátha ez csak a kezdeti szívatás.
Egyébként nem értem, láttam egy csomó olyan állatot, mint én, de csak a falakon, meg valami világítós-beszélős dobozban - tévét emlegettek, vagy mit?. Minek hoztak ezek magukhoz, ha más kutya képét nézegetik? Erről eszembe jutott, hogy vajon mi lehet a testvéreimmel?
Akkor is eszembe jutnak, amikor a gazdik próbálnak ugatni. Mondjuk ez olyankor van, amikor kicsit megharapdálom őket. De hát istenem, nekem olyan haraphatnékom van sokszor.. Ezeknek a naiv embereknek azt mondta a tenyésztő, hogy vakkantsanak rám néha, és akkor azt hiszem a testvéreimmel dumálok. Tényleg ennyire hülyének néznek?
A múltkor, néhány nap után már itt is hagytak egyedül. Na most mit csináljak, kérdeztem magamtól. Még szerencse, hogy az ágyamat kihozták szobámból, meg adtak labdát is.
A főgazdinak, a legnagyobbnak nem is rossz a papucsa, kicsit röhejesen nézek ki benne, de rágcsálni tök jól lehet. Már megismerem a gazdikat is, név szerint is, főleg azért fontos, hogy kinek a lábába harapok bele. A legkisebb egyébként mindig sikoltozik tőle folyton, nem értem mit izél. Mi a baj, egy kis harapdálással?
A lakásban azért biztos, ami biztos folyamatosan otthagyom a névjegyemet, megjelölöm a birtokom, a gazdik eddig folyamatosan takarítják, nem szóltak, hogy baj lenne, azt hiszem, jól nevelem őket. Kiraktak nekem valami fehér szőnyeget vagy mit, és megdicsérnek, ha ott végzem el a dolgomat. Na, de engem nem olyan fából faragtak, csak néha csinálok arra a fehérre, csak hogy lássák, engem nem lehet csak úgy megvenni, különben is jót tesz nekik a mozgás.
Na vaú, jövök majd nemsokára! Addig is Süti!
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
