Honnan jöttek? Kétségkívül ez a legizgalmasabb kérdés. Az Ország rovat a könyvben alapvetően az Osztrák-Magyar Monarchia egyes tartományait jelöli, a Születés helye a település nevet. 4194 főből mintegy 2700 személy érkezett Magyarország területéről (Horvátország nélkül). Ez nagyjából 2/3 rész. Ezt követik a Lajtán túli kívül érkeztek még Alsó- és Felső-Ausztriából, Tirolból is, ám ezek száma külön-külön is csupán néhány fő. Galíciából legalább 278 személyt sikerült azonosítani. Galícia ugyanakkor önmagában lényegesen nagyobb terület az említett tartományoknál. A cseh-morva korona országai vonatkozásában: Csehország 120, Morvaország 58, Szilézia 13 főnyi munkást adott. Horvátországból 33, az Adriai-tenger partján fekvő Isztria-félszigetről 18, Dalmáciából 4, Boszniából 16 fő, továbbá Hercegovinából Görz és Gradsikából (Isztriával együtt alkotta a Partvidéket), Bukovinából 1-1 fő érkezett. Az Osztrák-Magyar Monarchia határain kívülről jöttek és egyértelműen beazonosítható személyek száma: Olaszországból 16, Szerbiából 3, Bulgáriából 1 fő. A Német Császárság területéről 4 személyt sikerült azonosítani: 2 főt Bajorországból, 2 főt a Saar-vidéki Neunkirchenből.
Települések vonatkozásában a szénmedence és a környező községek dominálnak. Bánhida adta a legtöbb munkást 265 fővel, ezt követi Felsőgalla 191, Vértessomló 139, Alsógalla 93 fővel. Figyelemre méltó, hogy a szénmedencéhez nem tartozó Vértessomló lényegesen több munkást adott, mint Alsógalla. Ennek egyszerű oka van. Vértessomló komoly szénbányászati múlttal rendelkezett ekkor már, az 1780-as évektől egészen a telep kimerüléséig, az 1870-es évekig folyt a kitermelés. Alsógalla területére és népességére nézve is a legkisebb község volt a szénmedence területén. A környező települések közül Vértesszőlős 58, Környe 21, Oroszlány 38 fővel vette ki részét bányanyitásból. Komárom vármegye két jelentősebb városa, Tata 59 (Tóvárossal együtt 70), Komárom 22 főnyi munkással „képviseltette magát”.
Magyarország többi részéből (ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia egészéből is) elsősorban a bányavidékekről jöttek munkások. Stájerlakaninából több mint 50 fő, Resicabányából 9 fő, Ajkáról 35, Salgótarjánból legalább 26 fő érkezett. A magyar szénbányászat őshazájának tekintett Brennbergből 17 fő származik. Néhány példa még: Körmöcbánya 7, Besztercebánya 5, Nagybánya 6, Csíkbalánybánya 4, Petrozsény 3, Lupény 1 főnyi munkással járult a vállalkozáshoz. (Utóbbi két helység dél-erdélyi szénbányavidéken található.)
A Monarchia egészét tekintve nehéz településeket kiemelni. Elmondhatjuk, hogy az érkező munkások egy igen jelentős része Ausztria déli, szlovének lakta területeiről származtak: Dél-Stájerország, Karintia, Krajna. (Érdekesség, hogy maga Ranzinger Vince bányaigazgató is a krajnai Gottschee szülötte.) Szlovén származásra utal a települések szlávos elnevezése is. Erre néhány példa Stájerországból: Senovo, Svodina, Szenitcza, Ternova, Vojnik. Néhány települést érdemes kiemelni: a karintiai Hüttenbergből 3, a stájerországi Cilliből 8 (ma Celje, Szlovénia), Grazból 3, Leobenből 2, a krajnai Littai városból (ma Litija, Szlovénia) 10 fő származott. A munkások közül 9 fő a galíciai Przemyśl városból érkezett, továbbá a csehországi Příbram (2 fő) és Küttenberg (3 fő) városok is szerepelnek a vizsgált dokumentumban születési helyként. Az Isztria tartományból származó 18 munkás közül 9 fő Albona város (ma Labin, Horvátország) szülötte.
Olaszország esetében figyelemre méltó, hogy nem csupán a Monarchiával határos területekről érkeztek munkások. Giovanni Wenturini csillés Genovából érkezett, ezzel ő számít a legtávolabbról érkezett munkások egyikének a Saar-vidéki Neunkirchenből jött Scheithauser Fülöp és Vilmos főfelőr, illetve vájár mellett. Szerbia fővárosából, Belgrádból 1 fő érkezett.
A munkások múltjáról a munkába lépéskor felmutatott dokumentumok árulkodnak. Sokan cselédkönyvvel érkeztek. Gyakori a munkakönyv és az iskolai bizonyítvány léte. Előfordult, hogy egy munkás több bizonyítvánnyal jelentkezett. Sok munkás egyetlen dokumentuma „szabadságjegy” volt, ami börtönviselt múltra utal. Számukra Alsógalla-bányatelep kalandot, esetleg az új élet reményét jelenthette. Ritkán utalás esik a munkás előző munkahelyéről: egy munkás például biztosan dolgozott a dél-erdélyi Zsil-völgyi bányavidéken; egy másik munkás a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányáiban végzett szolgálatot. Az egyik helyi munkás a bánhidai gőzmalomban végzett munkát a bányanyitást megelőzően. Más forrásból tudjuk, hogy az fentebb említett Scheithauser Fülöp főaknászt a MÁK Rt. Sajószentpéterről telepítette borsodi bányamunkásokkal egyetemben (Dallos 2015, 68.: mint Scheidhauser említi). Scheithauser a Saar-vidéken és a borsodi iparvidéken szerzett tapasztalataival felvértezve állt munkába a bányatelepen. A munkások tehát nem minden esetben közvetlenül szülőhelyükről jöttek. A vájárok egy részét egészen biztosan olyan bányaüzemektől telepítették át, ahol a MÁK valamilyen érdekeltséggel rendelkezett. Ezen kívül a MÁK képviselői toborzási tevékenységet is végeztek. További szűrések elvégzésére azonban nem ad lehetőséget a munkásanyakönyv.
Megállapítható, hogy a Monarchia valamennyi tartományából érkeztek munkások. Ezt megkönnyítették a bányatelep kedvező földrajzi adottságai. A legnagyobb munkáskibocsátó terület egyértelműen a dél-ausztriai bányavidék és a stájer iparvidék. Az innen származó személyek döntő többsége bányaművelésben jártas vájár, tehát szakmunkás volt. Nem túlzás azt állítani, hogy Tatabányán alapvetően szlovén bányamunkások honosították meg a bányászati kultúrát. Magyarország vonatkozásában szintén elmondható, hogy az ország legkülönbözőbb pontjairól jöttek munkára jelentkezők. Itt leginkább a Stájerlakanina-Resicabánya vidéke emelkedik ki, de közel sem olyan mértékben, mint az előbbiekben Ausztria déli része. A szakképzettséget nem igénylő munkakörökre helyi munkaerő rendelkezésre állt, valamint a szegényebb régiókból is érkeztek jelentkezők.
A tanulmány teljes egészében ide kattintva olvasható. Szerző: Macher Péter
Fotók: Tatabányai Múzeum, Tatabánya Város Levéltára
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
