Nagyon érdekes és provokatív színdarabot vett elő a Jászai Mari Színház társulata: Ferdinand von Schirach Terror című darabját.
A történet dióhéjban: A Lufthansa Berlin és München között közlekedő utasszállítóját eltéríti és egy teltházas stadion felé kormányozza egy terrorista. Lars Koch vadászpilótának döntenie kell: lelője-e a repülőgépet a fedélzetén 164 emberrel, hogy megmentse a stadionbeli hetvenezret? Döntéséről néhány héttel később a bíróságon ad számot.
Elárulhatom, a vadászpilóta lelőtte a gépet, a felettesétől érkező határozott nem ellenére. A darab ezt a döntést boncolgatja, úgy hogy közben részletesen felvázolja a pilóta jellemrajzát és a tragédia mozzanatait morális szempontokból is.
Közben a közönséget ügyesen behúzza a műbe: a színdarab nézőinek is külön feladatot szánnak: mi lehetünk az esküdtek, akik a darab elején és végén ítéletet mondunk a pilóta felett. És ahogy egyre beljebb megyünk a játékba, feltárulnak előttünk a szereplők saját történetei, egyfolytában a fejünk felett lebeg a kérdés: megölnénk-e 164 embert, hogy 70 ezer életben maradhasson.” Lehet-e egy életet egy másik élet ellenében mérlegre tenni? “
Nyilván nincs jó válasz, nincs jó döntés, de lehetnek olyan helyzetek, amikor valakinek ilyen kérdésekben döntenie kell. És bárhogy dönt, rosszul dönt, és a döntésének súlyával együtt kell élnie. Hál’ istennek, a hétköznapi életben nem kell ilyen súlyú kérdésekben állást foglalnunk, de, és a darab is erre mutat rá, olyan esettel mi is találkozhatunk, amikor bárhogy döntünk, rosszul döntünk, valaki sérülni fog, mert valakinek sérülnie kell. És ha kiszélesítjük az értelmezést, arra jövünk rá, hogy otthon, a munkahelyen vagy a kocsmában, milyen könnyű kézzel ítélünk meg embereket. A szomszédot, a hajléktalant, a cigányokat, a homoszexuálisokat, bárkit, akit elénk sodor az élet. Tesszük ezt anélkül, hogy bármit is tudnánk róluk igazán, vagy beleképzelnénk magunkat a helyzetükbe. Kicsit mindannyian istent játsszunk, csak nem kérdezzük meg magunktól, mire fel? És tessék, a széken ülve játszhatunk istent, de nem biztos, hogy olyan magasztos lesz az érzés.
A Terror ezért is provokálja az embert, és a provokáció nemcsak a történet miatt hiteles, hanem a színészi játékok miatt is: a Lars Koch-ot alakító Dévai Balázs kellően visszafogott, mégis robbanásszerűen érzékeny játéka miatt, a kedvesét elveszítő asszonyt játszó Danis Lídia megrázó alakítása miatt, és a rendező Vidovszky György koncepciója miatt, többek között.
Azt nem árulom el, Tatabányán hogyan döntött a közönség, de a terror.theater weboldalon megtekinthető, melyik országban milyen arányban szavaztak anno Lars Koch felmentését vagy elítélését illetően.
Fotó: Jászai Mari Színház
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
