Sokat foglalkoztunk már a munkerőhiány-munkanélküliség problematikájával, ebben a témában kaptunk nemrég levelet egy kedves olvasónktól. Sokaknak lehetnek hasonló tapasztalatai, de azért azt nem gondolnánk, hogy minden cégnél ilyen vezetők vannak.
“Megy a duma mostanság, hogy munkanélküliség is van meg munkaerőhiány is van, és hogy a cégeknek egyre jobban oda kellene figyelniük a dolgozóikra meg minden. Például, hogy fontos a családias légkör… Hát ja, nagyon fontos, de kinek. Nekem igen, de a főnökömnek, nem nagyon. Neki még nem nagyon mondták, hogy már más divat van, viselkedjen már rendesen a beosztottjaival. Sajnos egy igazi állat, egy mosolygós „gyilkos.” Jön reggel be melóba, nyolcra jár a lelkem, míg mi hatra, ha olyan kedve van, bejön a termelésbe, végighúzza az ujját a gépeken, hogy poros-e, és ha igen, elüvölti magát, tart egy röpke fejmosást, hogy na ez így nem mehet, majd megy kávézni.
Az a baja, hogy poros a gép teteje, egy termelő üzemben, basszus? Hát persze, hogy kétezred másodperc alatt lesz rajta por. Nagyjából az egész műszaknak gyomorgörcse van miatta, komolyan. Olyan, mint a katonaságnál a legszemetebb őrmester. Fiatal nyikhaj, kölyök amúgy, olyan harmincas, úgy beszél az emberrel, mintha a seggéből rángatna elő.
Ha valamit nem értesz meg azonnal, nagyon flegmán odaveti: nem érted, vagy mondjam szerbül? De még a hatvanéves nőknek is, nincs kivétel. Az embernek rendesen ökölbe szorul a keze olyankor, igazi családias légkör, igen. Az a legjobb, amikor fegyelmit osztogat, már mindenkinek van legalább kettő: behív az irodába, leültet, beszélgetünk a munkáról, már alapból úgy mész, hogy tisztába vagy vele, elrontottál valamit.
Kedélyesen cseverészik, húzza az időt, gondolom, élvezi, hogy látja az emberen az izzadtságcseppeket. Aztán a végén, amikor már teljesen készen vagy, lazán hátranyúl és eléd rakja a fegyelmit, ezt még alá kellene írni, mondja, és remélem, nem fordul elő többet. Az ilyeneket mindig kifogom.
Régebben egy másik cégnél dolgoztam, jött valami új menedzser, aki egy úgynevezett meeting alkalmával, elkezdte nyomni, hogy mostantól nulla százalék selejt az elfogadott. Azt hittem, rosszul hallok, néztem az egyik főnökömet, lehajtott fejjel ül, meg se szólal, néztem a másikat, dettó. Én szót kértem, és csak annyit mondtam, hogy azt egy működő termelés mellett nem lehet megcsinálni. Az ember elkezdett üvölteni, hogy az ilyen hozzáállás miatt megy tönkre a cég, mint az enyém. Még a HR-est is odahívta, hogy milyen dolgozó vagyok, ilyenek. Annyira meglepődtem, hogy alig tudtam valamit kinyögni. Olyan volt, mint egy rossz álom. Két hónap múlva ki is rúgtak természetesen.”
Ha vannak a témában olyan történeteik, amiket szívesen megosztanának másokkal, küldjék el nekünk, és mi lehozzuk, legyen az rossz, esetleg jó munkahelyi sztori.
A kép illusztráció
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
