Bevallom, nem értem a képen látható performance kitalálóinak lelkivilágát.
Maga a jelenség azért elég ijesztő, mert akkora közönyt felételez, ami felér Turul-madárig. Vajon, mi viszi rá a polgárokat, hogy mikor látják, mekkora kocsi halmozódott már fel egy tárolóban, még rátoljanak egyet? Nem szól nekik senki, hogy ember, nem látod, mit csinálsz, ha már magától nem tudja dekódolni az egészet? Vagy nincs az Intersparnak egy alkalmazottja, aki foglalkozik a dologgal? Igazából, ha az emberekben lenne egy alap empátia a másikkal szemben, akkor nem kellene odaállítani senkit.
Szerintem távirányítású kocsik kellenének, amiket a gondolatunkkal tudnánk irányítani, és akkor majd talán elmenne a derék vásárló a másik” kocsiparkolóhoz is.” Vagy azt is el tudnám képzelni, hogy egy idő után sípoljon a tároló, ha már elég „járgányt’ toltak be. Esetleg lehetne egy olyan rendszer is, hogy annak a vásárlónak, aki az első „rátolást” végrehajtja, levonna vagy 5000 forintot a számlájáról.
Vagy így zárják a parkolót?
Címlapfotó: Tatabányán hallottam/ Farkas Nándorné
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
