Történt egyszer, hogy-hogy nem, elfelejtett a város bizonyos városrészeket, bezony úgy bántak velük, mintha nem is lettek volna, mintha nem is éldegéltek volna ott is tatabányaiak.
Akik ugyanúgy büszkék a bányász múltjukra, ugyanakkor a sok betontól meg ideológiától nem látják a jövőt. Mintha azokon a szélső utcákon nem ugyanúgy indulna munkába a sok melós hajnalban. Volt egy pár ilyen része ennek a Turulos városnak, hejj, de volt az szentségit.
Bekiabált az egyik a városközpontba, hogy hé, ide is kellene világítás, mert marha keveset látunk! Hát mit ad isten, bekiabált a második és a harmadik is, és így tovább. Puff, elment a hang jó messzire, föléje szállt a polgármesteri hivatalnak, leereszkedett rá, de mire meghallotta volna bárki is, huss, elvesztette a nagy hangját. Nem történt semmi.
Eltelt egy új buszos cég megalapításnyi idő, megint bekiabál az egyik a központba, hogy héj, kéne ide is kellenének már új utak, mert a nyakunkat törjük itt a városszélen, meg hát a gyerek is, ha megy iskolába. Most tényleg nagyot kiabált. Hát mit ad isten, bekiabált a második, és a harmadik is, és így tovább.
Hú de nagy ereje volt annak a hangnak. Ez is föléje szállt a polgármesteri hivatalnak, leereszkedett rá jó erősen, de megint nem hallotta meg a kutya se. Mondjuk, abban az időben azt mesélték az egyik kocsmában, hogy a városvezetés füldugóval mászkál az épületben. A harmadik meg negyedik bekiabálásnál már nagyon mérgesek voltak ezek az elfejtett városrészek, akiket nem hallgat meg senki, tanakodtak is, hogy mitévők legyenek, hát nem jutottak sokra.
Aztán kitalálták, hogy egyszerre fognak egy nagyok kiáltani, hogy még a füldugó is kiesessen a nemzeti elvtársak füléből. És akkor úgy kieresztették a hangjukat, hogy még a Turul-madár is megbillent ijedtében, a régi kórház egy nagyot sóhajtott, és az erőmű kéménye is majdnem ledőlt, az új utak a városközpontba, meg majdnem felszedték magukat. Tényleg hatalmas volt a kiáltás, és ki is esett a dugó a fülekből, ugyanis majdnem összedőlt a hivatal, és akkor a polgármester meg a csapata úgy megijedt, hogy hete-havat összehordva megígértek mindent a népnek…
Most várjuk a mindent elsöprő kiáltást….
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
