Csányi Róbert vízilabdázó az egyetlen tatabányai sportoló, aki világbajnokságot nyert 45 év felett. Az Ybl-Octopus (amelynek Csányi is tagja) a 45 és 50 év közöttiek kategóriájában lett aranyérmes a margitszigeti Masters világbajnokságon. Leültünk, és beszélgettünk az élményeiről, az utánpótlás- nevelésről és a tatabányai vízilabdáról.
Mit adott ez a világbajnoki cím, az aranyérmen túl?
Az óriási élményen túl kezdeném azzal, hogy ha Magyarországon a vízilabdasportban bármilyen szinten, hazai környezetben – főleg ha az a Margitsziget- világversenyt nyersz 3-4000 ember előtt, ahol a döntőben az utolsó másodpercekben győztes gólt lősz, az már önmagában egy bakancslistás esemény az ember életében! De talán ennél is többet jelentett az a jelenet, amikor a döntő után odajött hozzám könnyes szemmel Tóth Frank csapattársam (Európa bajnok, 200-szoros volt válogatott játékos) és azt mondta: „ha valaki megérdemelte ezt a világbajnoki címet az Te vagy Robi ..”, Ő tudja, mert végigjártuk együtt a korosztályos válogatottakat, tudja, miről maradtam le anno, és miről nem. Ezek a személyes élmények és az emlékek. Természetesen helyén kezeljük ezt a vb-címet, hiszen nem lehet egy lapon emlegetni az elit vb-vel, de ahogy Kásás Zoli bácsi mondta az éremosztón: „bárki elindulhat egy Masters világversenyen, viszont megnyerni már egy más kategória !
Mivel már edzősködöm, és idestova 10 éve foglalkozom főleg utánpótlással, így egyfajta hitelesség- megerősítést is jelentett ez a siker a gyerekek szemében is. Nincs annál hatékonyabb módszer egy edző számára, hogy amit tanítasz és kérsz a gyerekektől, azt nagyrészt még meg is tudod mutatni. Robi bácsiról, még ha csak egy kis időre is, de eltűnt a „bácsi„ jelző. Szóval az élet nagy rendező, és ha így akarta, hogy a gyerekkori csapattársakkal a pályafutásunk végén még egyszer felálljunk a dobogó tetejére és együtt örüljünk, akkor tőlem Oscart kap ez a rendezés, és köszönöm, hogy részese lehettem.
Mennyire volt nehéz a felkészülés? Miben másabb, mint mondjuk, amikor 18-20 éves az ember?
Vízilabdában a Masters világbajnokságokra nagyon komolyan készülnek főleg a tengerentúli csapatok (USA, Brazília, Ausztrália) és már csak ezért sem mindegy, hogy áll hozzá az ember: ha nem muszáj ne égjen, főleg hazai pályán. Szóval mi is komolyan vettük, és egy jó 2 hónapos, heti 3 edzéses felkészülést csináltunk, amivel nem titkolt célunk volt a döntőbe jutás. Nyilván nem lehet összehasonlítani egy 20 évesen megélt margitszigeti bentlakásos vb felkészüléssel, hiszen az izmok, ,ízületek és a regenerálódás már nem úgy működik, mint 25 évvel ezelőtt. Másrészt komoly egzisztenciával és munkahellyel rendelkező embereknek kellett összeegyeztetnie ezt a felkészülést, majd a vb-t a munkával, családdal stb. Jellemző volt erre a csapatra, hogy mindent vérprofin próbáltunk csinálni, ez feledtette velünk a felkészülés fáradalmait. Játékos múltunk kötelezett, céljaink vezéreltek!
Gondoltad volna, hogy döntőt fogtok játszani?
Elsődleges célunk volt ! Nehéz csoportba kerültünk, ahol mindjárt kaptunk két orosz ellenfelet. Ha valaki járatos a Masters világversenyekben az tudja, hogy ha van európai favorit, akkor azok az oroszok ! A moldáv csapatban játszott három orosz volt válogatott játékos, akik Sydney-i olimpiai döntőben játszottak a magyar aranycsapat ellen. Az első meccs nagyon nehéz volt egy másik orosz csapat ellen, de látható és érezhető volt, hogy magasan a mezőny felett van a kondink és a lövőerőnk. Ebben bíztunk, és gyakorlatilag „szétlőttük” az ellenfeleinket, mígnem eljött az elődöntő, ahol egy Brazil csapattal játszottunk, amitől egy picit tartottunk. Köztudott, hogy nagyon jól úsznak és kimondottam korszerű vízilabdát játszanak, ők is veretlenül jutottak az elődöntőig. Parázs meccs volt, ahol túlsúlyban voltak a dél amerikai szurkolók, hiszen átjöttek szurkolni a fedettbe a chilei és kolumbiai csapatok szurkolói is. Hál' istennek a latin temperamentum és hiszti sem segített rajtuk, mert az első 2 negyedben eldöntöttük a meccset. Jött a döntő, egy horvát csapattal játszottunk, ahol szintén volt négy volt Jugoszláv válogatott, és hát ők meg tényleg értik ezt a játékot. Egyszer vezettünk a meccs legvégén, amivel meg is nyertük a vb-t! Igazi döntő volt 3500 ember előtt, ahol az utolsó 1 percben 4 (!) gól is született.
Mennyit adott hozzá a sikerhez a közönség?
Ahogy az elején említettem hazai környezetben csaknem minden meccsünk 1000-1500 néző előtt zajlott. Természetesen a vb fő száma a Millennium (olimpiai bajnokok ) szereplése volt, ami mindig este 7-órakor volt, ahol minden esetben 6-7 ezer ember szurkolt, egészen elképesztő hangulatban. Ha most nagyon őszinte akarok lenni, a döntőben a nézők lelkes buzdítása segített át minket a holtponton, és hát a labdát is a gólvonalon! Az élet nagy ajándéka, amikor egy magyar vízilabdázó a "szentélyben" játszhat, több ezer ember előtt, főleg, ha még nyer is!
Tatabányán nem nagyon ment a híre a dolognak, szerinted miért?
Ez egy jó kérdés! Nem tudom, vagy inkább nem szeretnék vele foglalkozni. A budapesti vizes VB Magyarország eddigi legnagyobb rendezvénye volt hatalmas beruházással és költségekkel, aminek a Masters VB is része volt. Fantasztikus és minőségi esemény volt, aki ott volt tudja. Bár már több mint két hónapja túl vagyunk rajta, és egy kicsit le is csengett a dolog, de most hogy megkerestetek, hogy beszéljek az élményekről, kétségtelen hogy helyi viszonylatban és médiákban nem volt nagy hírverése. De megemlíthetjük Kiss Szabolcs nevét is, aki az egri csapat színeiben lett ezüstérmes, ráadásul itt edzősködik a TVSE-nél, róla se nagyon hallottál, Nekem ez elég furcsa hozzáállásnak tűnik a helyi média részéről.
Nézd, akkor most egy kicsit konkrétabb leszek: ebben a korban egy ilyen siker már nem feltétlen rólunk szól és nem miattunk fontos publikálni, hanem a sportágban szereplő helyi fiatalok miatt, nekik üzenet és inspiráció ! A tatabányai vízilabda miatt! Ha nem tartod fontosnak, akkor a tehetséges gyerek elmegy máshová, más városba vízilabdázni, ahol fontosnak tartják, és te meg helyben topogsz, sutba dobhatod a hagyományaidat, az okos gondolataidat. És hogy egykor pedig jól lőtted a hosszú felsőt… Majd lassan rájössz, hogy mindent szeretnél TAO idején, de lassan semmid sincs, ami tatabányai ! Na, ez a baj ! A gyereket az érdekli hogy válogatott legyen: Kásást és Kiss Gergőt majmol, A Youtubeon Varga Dumit néz, és arról álmodik, hogy egyszer OBI-es játékos lesz a nevelőegyesületében. El kell dönteni, hogy a helyi értékeket őrizzük és megbecsüljük, vagy importáljuk a vízilabdát évekig Tatabányára. A média ezzel a magyarországi FINA eseménnyel tálcán kínálta a helyi példaképeket a gyerekek elé! Valamelyik város élt vele, valamelyik nem!
Címlapfotó, képek: Csányi Róbert, és a VLV-magyar férfi vízilabda-válogatott Facebook-oldala
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
