Nemrég egy magyar tulajdonú, Fejér megyei nagyvállalat előtt megjelentek a szomszéd városban lévő multicég munkatársai és körbekérdezték az éjszakás műszakból kiérkező embereket, hogy mennyit keresnek. A megállított dolgozókkal közölték azt is, hogy onnan 30 kilométerrel kellene átjárni, lesz céges busz is és bruttó 48 ezer forinttal többet fizetnek majd nekik kezdőként, ugyanabban a pozícióban - például karbantartóként, hegesztőként, betanított munkásként.
E jelenség korántsem egyedi: az ország középső és nyugati részére már igaz, hogy aki dolgozni akart, az valóban dolgozik is valahol, a munkaerő-tartalékok hiányában pedig a cégek javarészt csak egymástól tudnak embereket átcsábítani.
Ez a licit mostanra az újabb bérfeszültségek egyik gyökere, hiszen például egy munkahelyre frissen belépő magasan képzett cnc-s, vagy forgácsoló "kapásból" többet kereshet, mint aki öt éve ott dolgozik. A munkáltatónak viszont nagy szüksége lenne emberre, ám a piacon nem talál nála olcsóbban alkalmazottakat.
Régebben a magasan képzett, vezető állású embereket hívogatták célzottan a fejvadászok. Ma azt hallani, hogy heti szinten kapnak több telefonhívást üzemi operátorok is, a személyzetisek pedig gyakran a közösségi médián keresztül is megkeresik őket - hívta fel lapunk figyelmét Mezriczky László hr-kommunikációs szakember, az Ispiro Consulting Kft. ügyvezetője.
Látom ön ott dolgozik cnc-esztergályosként, jöjjön át a szomszédos gyárba, plusz X százalékkal magasabb fizetésért - hangzik a mintaszöveg. Ezt ugyanakkor komoly bemondásként értékelheti egy olyan ember, aki az ilyenhez nem szokott hozzá. Az adott dolgozónak könnyen "megremeghet a keze" - magyarázta Mezriczky. Hiába jelent ugyanis komoly költséget a vállalatok számára a fluktuáció, ennek a legnagyobb terhe mégiscsak a munkavállalókon van.
A váltás gyakran nehéz döntés - például egy tapasztalt, megbecsült munkaerő hirtelen kezdőnek érezheti magát az új helyen, hiába magasabb a fizetése, ő lesz a "jöttment", aki nulláról kezd. Nem is beszélve a juttatások, a közlekedés, s persze a legfontosabb, a közösség okozta bizonytalanságról, valamint arról, hogy akik az elmúlt években-évtizedekben már dolgoztak, hozzászokhattak ahhoz, hogy "csereszabatosak": a munkáltatójuk korábban bármikor képes lett volna akár három másik embert is a helyükre léptetni
A teljes cikket ide kattintva olvashatják el.
Mintha saját farkába harapna a nagy ipari kígyó: annyira optimalizálni akarták a béreket a cégek ( vagyis a legtöbb munkáért a lehető legkevesebbet pénzt adni - tisztelet a kivételnek ), hogy egy idő után a rendszer korrigálni kezdte saját magát. Mivel szinte mindenhol egyforma volt a bér egy időben, a dolgozók elkezdtek olyan dolgokat is értékelni, mint a munkahelyi kultúra, a kevesebb stressz, vagy fizetésen kívüli juttatások.
Tavalyi interjúnkat itt olvashatják a témában, és összehasonlíthatják, mi változott az elmúlt egy évben.
És ne felejtsék el a múltkori cikkünket sem. Mi lesz akkor, ha már nem lesz ennyi emberre szüksége a cégeknek?
(A kép illusztráció)
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.