Boldogulj Tatabányán

Így éltek ti?! 

"Lakótelepek, lakóházak, vagy inkább csak szekrényfiókok.

Bizonyára vannak még olyan lakóközösségek, melyek életre alkalmassá teszik a létet, de szerintem a legtöbb élhetetlen. Sok ember, kis helyen, bezsúfolva, akár a zoknik a szekrényfiókban.

Ahogy a lábravalók, az emberek is különbözőek.
Színesek, vékonyak, vastagak, sportosak, elegánsak, melegséget árasztóak, elhasználtak, szutykosak.
Egyetlen közös bennük, a fiók.

Emberek....
Vannak kik akkor kelnek, mikor más épp lefekszik.
Vannak kik folyton rohannak, vannak kik megérdemelt pihenésüket töltik.

Vannak, akik szinte észrevehetetlenek, azok a fajták, akik szinte szellemként suhannak tova s haza, vannak, akik fontos eseménynek érzik tudatni az egész háztömbbel, hogy megérkeztek.

Akiknek fontos mások életének tiszteletben tartása,
és emberek, akik abban lelik örömüket, hogy mások életébe gázolnak néha puszta megjelenésükkel, létükkel.

Akik lába nyomát szemét mutatja,
és emberek, akik ugyan el-el nyomva egy cifra káromkodást, feltakarítják mindezt.

Szekrényfiókok, ahol jól megfér az elegáns zokni és a lyukas....de a nagy, közös fiókban néha elviselhetetlen.

Próbál az ember nagy levegőt venni, hogy kiszellőzzön a feje....
Erre tuti valaki arcodba (meg a húslevesedbe) rázza a retkes szőnyegét.
Ember...vajon mi lenne, ha a szomszéd kinek ablakán berázod a mocskod, felugrana a fejed fölé és ugyanezt tenné?
Ja, hogy azt nem tudná?
De...! Átvitt értelemben mindent lehet!

Emberek...akik rohannak, annyira, hogy nincs idejük addig sem kikapcsolni a dübörgő magnót, leállítani a kocsit míg vásárolnak...ezek mind csak apró figyelmességek.

Emberek a szekrényben, akik míg elérik saját fiókjukat, előtte telemocskolják a lépcsőházat, liftet, mások postaládájába tömködik a szemetüket...akik a szórólaptartót tekintik hulladékgyűjtőnek, akik a lépcsőházban élik full hangerőn a családi életet…
Akik ha már felébredtek úgy gondolják mindenki más is kelljen fel.
Mi lenne, ha mindenki így gondolná?

Emberek, akik nem ismerik a kilincset, kizárólag bevágott ajtóval képesek közlekedni a nap bármely órájában.

Akik éjjel mosnak, s míg a gép veri a falat, gyorsan átrendezik a bútorokat is a lakásban akár éjjel egykor is.

Akik pontosan tudják, hogy úgy járnak mint az elefánt...de eszükbe nem jut egy olcsó szivacspapucsra költeni, hadd rezegjen a ház!

Emberek (?) akik részegen üvöltöznek az ablakból ki az éjszakába, s emberek (?), akik ugyanezt teszik az utcán.

Emberek....akik idősek....akik félnek a saját otthonaikban...akik nem értik mi lett a világgal...

Emberek...akik féltik a gyermekeiket az utcán, a lépcsőházban...úgy egyáltalán ebben az életben.

Emberek....akik csak magukkal törődve üvöltetik a zenét, akik éjjel a felső, alsó, szomszéd fiókban nappal sem elfogadható módon viselkednek.

Emberek....akik senkire és semmire nincsenek belátással, tekintettel.

Emberek....a közös szekrényben...panaszkodnak, hogy mennyire elviselhetetlen....közben eszükbe sem jut mikor feltekerik a zenét, végig ordítják/dübörgik a lépcsőházat, mikor belerázzák a szomszéd húslevesébe a retkes szőnyeget, hogy saját magukban kell először keresni a hibát.

A zoknik békésen megférnek a fiókban, szomszédságban a gatyákkal, felettük a szépen vasalt ingekkel.

Miért nem vagyunk képesek úgy élni, hogy ha élhetetlen is az a rohadt "szekrényfiók" mégis valahogy elviselhetőbbé tegyük...egymás számára....??"

A szerző elérhetőségei a szerkesztőségben

címlapfotó: googlemaps

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!