Nézzük a Pintyőkét kívülről, vajon milyen hely lehet. Első látásra közép-barátságos hely, ahová a környékbeliek járnak leginkább, már csak azért is, mert nem a legfrekventáltabb helyen van. Az ilyeneket szeretem a legjobban, itt tombol vagy éppen húzódik meg csendesen a hétköznapi lélek.
Belépünk, kicsit kevesebb időre áll meg a levegő mint gondoltam, és ezt jó jelnek veszem. Nagyon gyors végigmérés, hogy kifélék-mifélék vagyunk, szkennelés kemény tekintettel, majd visszatérés a sima kerékvágásba, semmi különös, állapíthatják meg a törzsvendégek, csak két félénk idegen, ráadásul az egyik csak gyümölcslevet iszik.hmm. A Pintyőke Presszó szépen berendezve, két ember dartsozik, ami máshol a billiárd vagy a sakk, esetleg az asztali tenisz, az itt a darts, jól játszanak, látszik a dobásokon a jók kigyakorolt technika. Csapolt sört kérek, nem vizes, teljesen rendben van, a kávé is annyira finom, amennyire kell.
A Pintyőke otthonos, ha a környéken laknék biztosan sokat járnék ide figyelni az embereket, mint tette azt anno Bohumil Hrabal cseh író, vagy Tar Sándor magyar író, aki legalább annyira ismerte a magyar kocsmákat, mint kollégája a cseh lebujokat, hogy a kocsmába járó emberekről ne is beszéljünk. Ide is másolok egy hangoskönvyet Tar Sándortól, ne féljenek belehallgatni.
És tévedtem a Pintyőke bizony nem közép-barátságos, hanem barátságos kocsma, a környék ereje, meghatározó és fontos közösségi tere. Éljen a hagyomány!
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
