Megyek a fül-orr gégészetre, be van dugulva a fülem és már napok óta fáj.
Direkt korán érkezem, de aztán rájövök, nem lehet elég korán. Még a rendelés el sem kezdődött már rengeteg ember ül a váróban. Szétnézek, mindenki merev arccal bámul maga elé. Na, gondolom, itt is elleszek egy darabig, hoztam is vaskos könyvet, ma tutira ki fogom olvasni, gondolom, jól gondolom.
Eltelik két óra, és jópár oldal a könyvből, mikor kiderül, az orvos még fent van az osztályon, majd jön, némi szorongást érzek gyomortájékon. Még egy óra, páran már fészkelődnek, elkezdődik a háborgók kórusa, beszólogatás a türelmes és kedves asszisztenseknek. Sajnos, nem tudják, mikor jön a doktornő, mondja egyikük, ne haragudjanak, egyedül van a gyerek és a felnőtt szakrendelésen, plusz fent az osztályon, és még pár műtét is beesik néha.
Még egy laza félóra és érkezik a doktornő. Örömünk nem tart sokáig, az első négy beteg után rohannia kell, sürgős műtétre rohan. Morgás, erős elégedetlenség. 10. fejezet a könyvben.
Majd visszajön, átmegy a gyerekrendelőbe, elkezdődik a rendelés megint. Majd a hátsó folyosón átsétál a felnőtt részre, megindulhatunk mi is, lendületet vesz az életünk. Pár ember pont most adja fel, sértődötten elsietnek.
Beszélgetek az egyik asszisztenssel ma már a 15. elnézését kiabálja el, azt mondja, a kilenc fül-orr gégészből ketten-hárman maradtak, ezért a sok várakozás. Egyszerűen nem bírják az orvosok, se fizikailag, sem lelkileg. Igen magyar az egészségügy szétszedi még azokat a szakembereket is, akik még itt maradtak, mondom magamban.
Erőn felül teljesítenek, mégsem törődik a dologgal senki. A kórházigazgatókat is fenyegeti, tíz-tizenötévés munka után, újra próbaidő, így üzen a kormány, bármikor leválthatunk barátom. Addig-addig csinálja ezt az állam, míg senki nem akar igazgató lenni, egy kis idő múlva nem lesz a pénz, amennyiért valaki ennyi terhet venne a vállára. Na, akkor mi lesz, kérdem én.
Közben újra műtétre kell sietnie a doktornőnek, kezdem magam egy szürreális filmben érezni. Még két órát ráhúzunk, még pár türelmetlen embert elveszítünk, sebaj, érkeznek újabb páciensek. Fél kettő körül megérkezik az orvos újra, „életmentő műtét volt”, mondja, látom rajta, hogy halálsápadt, gondolom, leesett a vércukra, elnézést kér, hogy legalább egy kávét had igyon már meg. Természetesen, nem gond….miért is lenne az.
Nem ezzel van a baj, hanem a döntéshozók hozzáállásával.
Fejlődik az egészségügy? Egy ilyen nap után én egészen mást gondolok. Csak azt hazudják.
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
