Boldogulj Tatabányán

... persze aztán rögtön ki is fog nyitni.

Hamarosan új üzemeltetők veszik át a Gál lakótelep legendás sörözőjét, a Sarokházat. A családias hangulatú söröző üzletvezetőjével, Deákné Juhász Judittal beszélgettünk, a miértekről, a szakmáról és az emberismeretről.

Miért döntöttetek úgy, hogy már nem viszitek tovább a sörözőt?

Igazság szerint az év 365 napjából 365-öt a sörözőben vagyok.  A vendéglátásban iszonyú munkaerőhiány van, és nagyon nehezen találni megbízható és szakképzett munkaerőt, én pedig már nem szeretném így tovább működtetni a sörözőt, hogy cseppnyi szabadidőm sincsen. Az igény megvan, pláne egy ilyen helyre.

De más oka is van: sajnos manapság kevés ember engedheti meg magának, hogy egy kicsit kvalifikáltabb helyre beüljön meginni akár egy minőségi sört. Sokkal inkább elterjedt, hogy a dohányboltokban megveszik a hűtött sört és megisszák otthon vagy valamelyik padon. Ez a tendencia a sörözőket is nehéz helyzetbe hozta, de ez csak üzleti szempont, nem beszéltünk még a társadalmi hatásairól.

Pedig azt gondolnánk, hogy csak beülnek az emberek egy sörözőbe vagy kocsmába…

Mi annak idején a minőségre, a családias hangulatra fektettük a hangsúlyt. Nálunk a vendégek úgy jönnek be, mintha haza járnának, kicsi túlzással, mintha a nappalimban engedném be őket. A legtöbb embernek az a véleménye, hogy ez a söröző, az én személyiségemtől volt az, ami.

A szakmának ez a része szerinted tanítható?

Azt gondolom, hogy ezt nem lehet megtanulni, vagy ráérzel, és megtalálod a legbonyolultabb emberrel is a hangsúly, vagy nem. Úgy nem igazán lehet, mint a mai fiatalok, hogy a Facebookon rendelnek sört innen a kerthelyiségből, mert sajnos ilyenre is volt már példa. Azt tényleg meg lehet tanulni, hogyan csapolsz ki egy sört, de az emberi részét, azt nem, ott a te személyiséged a kulcs. Nekünk a 11 év alatt egy fillért sem kellett reklámra költenünk, mert szájról-szájra járt a söröző híre.

A kocsmáros majdnem olyan, mint egy jó pszichológus, nem?

Nagyon sok minden lecsapódik itt az biztos. Látnia kell az embernek egy vendégen, aki mondjuk, egyedül bejön, hogy beszélgetni szeretne esetleg, vagy csak egyedül akar lenni egy pohár itallal, mert nagy bánata van. Vagy éppen ellenkezőleg, ki kell zökkenteni az apátiából. De ha egész nap a telefont nyomkodja az ember, soha nem fog kialakulni egy normális viszony a vendéggel, vagy ha kényszerűségből csinálod a szakmát, mert éppen nincs jobb.

Én szeretem az embereket, egyszerűen érdekelnek. Az évek alatt nagyon sok okos emberrel találkoztam itt, sőt, ide szinte csak okos emberek járnak, mindenkibe van valami plusz. És ne feledkezzünk meg a régi bölcsességről sem, hogy a legjobb üzletek mindig a kocsmában köttetnek.

Ha valaki felépít egy ilyen közösséget, ami túl is mutat egy sima sörözőn, óhatatlanul a felelőssége is megnő, ha úgy dönt, hogy már nem csinálja tovább, nem?

Igen, ez így van. Nagyon fáj a szívem emiatt, de most jöhet a fiatalabb generáció, akiknek friss ötletei vannak, akik tudnak a fejlesztésbe invesztálni, például, hogy lehessen ételt kapni újra. Képzeld el, milyen jó lenne, ha jönne egy fiatal házaspár, akiknek a szülei, valamelyik anyuka például házias ételeket főzne… Egészen biztosan menne az üzlet. A környéken egyedül a Grill bár hasonló, de ott nem tudsz meginni egy csapolt sört vagy egy pohár bort, szóval mindenképpen hiánypótló kezdeményezés lenne.

Ma nem elég, ha csak egy színvonalas sörözőt üzemeltetsz, hozzá kell rakni valami pluszt, akár hogy lehessen ételt kapni, akár mást, hogy üzletileg megérje.

Pedig azt szokták mondani, hogy egy kocsmával nem lehet megbukni…

Dehogyisnem. Ma már eljutottunk odáig, hogy meglehet, csak nézd meg a statisztikát mennyi vendéglő, kocsma, söröző zárt be az elmúlt években az országban. Az apukám mindig azt mondta, kislányom, akkor van bajban egy ország, mikor bezárnak a kocsmák. Most sajnos pontosan ez történik.

És ki viszi tovább a Sarokházat?

Jelenleg több érdeklődő is van, szerencsére fiatalok, és én felajánlottam, hogy itt maradok még egy darabig, segítek bevezetni az üzletet. Amikor elkezdtük az egészet, volt egy szlogenünk: „Gyere a Sarokházba, hogy legyen egy törzshelyed.” Már csak azért is szeretném, hogy megmaradjon a söröző, hogy nekem is legyen egy törzshelyem, csak éppen most a pult másik oldalán leszek.

És milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Egyelőre még nem tudok semmit, egészségügyi végzettségem van, 17 évig foglalkoztam gyerekekkel. Szívem szerint visszamennék az egészségügybe dolgozni, de a jelenlegi helyzet tragikus, ezért nem hiszem, hogy sikerülni fog. Olyan munkahelyet szeretnék, ahol hétvégén és ünnepnapokon nem kell dolgoznom. A fiam szinte itt nőtt fel a sörözőben, a vendégekkel tanult, aminek azért megvan a maga romantikája, ráadásul kitűnő tanuló volt már a kezdetektől, de nyaralni például sosem tudtunk elmenni. A fiam most azt kérte, hogy egy legalább pár napra menjünk el hárman nyaralni. És a futásra is szeretnék jobban koncentrálni, még több versenyre eljutni. Nagy álmom, hogy futóedzéseket tarthassak a városban, ahová minden korosztály el tud jönni, és minél több emberrel megszerettessem a sportot.

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj  Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!