Boldogulj Tatabányán

Egy kedves olvasónk tanulságos levele a szemétkezeléssel és a szelektív hulladékgyűjtés helyi példájával kapcsolatban.

Tatabánya, Gál lakótelepen felnőtt, de nem ott diplomázó és jelenleg se ott élő, de még szervesen oda kötődő tatabányai választópolgár vagyok. Környezettudatosan próbálok élni már egyetem óta. Végtelen mennyiségű pizzás dobozok és műanyag palackok miatt léptem ennek az útjára.

Több magyarországi nagyvárosban (Budapest, Győr, Veszprém) töltöttem el annyi időt (külföldről nem is beszélve), hogy elmondhassam, hogy Tatabányán csak látszat intézkedések vannak a környezettudatosabb hulladékgyűjtés terén és most a lakossági oktatást és tájékoztatást is bele kell venni, hisz az egyik fontos része lennénk mi is ott élők, ennek a gondolatnak, rendszernek.

Pár évig újra otthon laknom és ott is átállítottam édesanyámat a szelektív gyűjtésre, bár a mai napig a látogatásokkor sokszor én viszem el ezeket. És innen kezdődik a felháborodásom, ami miatt írom ezt a levelet.

Egy hónapja megörültem, hogy megnyitották a lakossági hulladéklerakót, ahol már a kivételes hulladékokat is le lehet adni (Dubnik-völgyi), de ismét bebizonyosodott, hogy ez egy újabb lelketlenül, meggyőződés nélkül és szakmaiatlanul üzemeltetett létesítmény, ami kiegészíti a város korszerűtlen rendszerét.

Képek és weboldalak segítségével szeretném bemutatni, hogy mennyire álszent a zöld gondolkodás Tatabányán.

A jelenlegi konténerek már abszolút elavultak és ezt az állapotuk és a feliratok is tükrözik.

A környezetét pedig a megszokottnál is több a fűben meglapuló szemét kíséri. Magas a csikk / zöldfelület [db/ m2] szám, új mérőszámot alkottam ezzel (?!) Külön történetet kéne szentelni annak, hogy mennyire kialakult már bennünk a szemétvakság, mert nem a burkolatról szúrja ki a szemünket.

Emellett külön kabaré, hogy a Gál István ltp-i konténerek egy Spar bolt mellett vannak kialakítva, ahol 2010 óta, a kihelyezett papír szerint (5. kép) több mindent átvesznek a vásárlóktól. Tőlünk idegen és furcsa környezettudatos nyugati mentalitás szerint. Ezt 2016-ban több alkalommal is kihasználtam, de nagy szenvedés árán, mert az üvegvisszaváltó és dolgozói rész közti plakátot senki se vette észre 7 év alatt. Háromszor voltam ott ilyen célból és minden alkalommal hülyének néztek és teljes tanácstalanság volt a dolgozók körében, de végül is átvették. Ezt a Ságvári E. úton lévő Sparban, ahol hasonló kiragasztás volt, már nem tették meg.

A konténeres szelektívek után végre meg akartam az elektromos és egyéb nem könnyen kezelhető fölöslegessé (hulladékká) vált dolgainktól környezettudatosan szabadulni. Az éves lomtalanítás a környékünkön nagyobb kárt okozott az ilyen holmik miatt, mintha nem lett volna a gyűjtés.

Ez az akcióm se volt sikeres elsőre, mert a google keresésem ” tatabányai lakossági hulladékudvar” nem a Vértes vidéke honlapot dobta ki és ott más nyitva tartás szerepelt.

http://www.nhsztatabanya.hu/ vagy

http://www.mobilkisokos.hu/hulladeklerakoteleptatabanya

Ezért a sok zárva tartási idő egyikén sikerült odaérnem. Megint elgondolkodtató, hogy egy összeszerelő városban többségében több szakban dolgozó embereknek mennyire alkalmas ez az egysíkú és ritkás nyitva tartás.

http://vvhulladekkezelo.hu/cikk/megnyiltak_uj_hulladekudvaraink/

Fogadási időben egy fő munkatársuk volt ott, akinek nem lehet könnyű az élete, mert az előttem lévő bontási vállalkozó is problémába ütközött a rendszerrel és a saját (felesége) nevére kellett vennie a kocsija tartalmát. És utána jött a panellakó. És újabb probléma. Társasház esetén, ha a közös költséggel együtt van a szemét díja, akkor nem működik a „fejadag”, tehát nem lehet rendesen elkönyvelni. Legalábbis az ottani alkalmazott azt mondta, hogy „Majd egymás között elintézik, ha gond lesz.” De nem hiszem, hogy gond lenne, mert nem lett lemérve semmi. A kazettáink és CD-ink egy régi centrifugába lettek beömlesztve. Nem tudom, hogy ez így technológia szempontjából megfelelő volt-e, de kicsit ellent mondott az én tudatos hulladékgyűjtési elképzeléseimnek. A hungarocell meg ment a „lom” közé. Én úgy tudom, hogy az újrahasznosítható, de így is az történik vele? És itt jön ki az a hiányosság, hogy nincs ilyen jellegű tájékoztatás, brossúra, diák és felnőtt oktatás vagy csak egy bemutató előadás csoportoknak akár 3-4 főtől, csak a szokványos reklám kiadvány.  De megint mit lehet elvárni olyan cégvezetőktől és annak alkalmazottjaitól és ki ne felejtsem a városi döntéshozókat, akik szeméttengerré változtatják a hulladék kezelésére felépített és működtetett intézmény környezetét, mert nem csak az aktív szemetelő tehet róla, hanem aki tehetne is ellen munkaköréből adódóan.

Már az oda vezető szakasz árulkodó, hogy mi vár az út végén. Ez egyértelműen a tárolási hiányosságokból ered. Ráadásul olyan hulladék, ami könnyen „elterjed” és „sose” bomlik le. És még csak néhány hónapja működik.  Ez már feljelentést kíván az én értékrendszerem szerint. Talán ebben is segítségemre lehetne, kedves olvasó.

Külön pikáns része az oda vezető útnak, egy olyan üres rész pár száz méterre a lerakó bejáratától, ahol egy lakásnyi bútor van illegálisan lerakva, de minimum egy hónapja, mert többször jártam arra, hogy meggyőződjek arról, hogy ez az állapot állandó és ne vádolhassanak rosszindulattal.

Összefoglalva:

Több milliárdért van egy hulladéklerakó, ami környezetünk tisztaságáért hoztak létre, de nem hogy „nem törődik a szomszédságával”, de úgy szemeteli a saját portáját és még a közeli környezetet is, mintha ez lenne az elsődleges feladata.

ITT látható videón (0:17-től a leglényegesebb mondat)

Zárásként még leírnám, hogy dühömben megnéztem mi van a környező zöld részekkel

Gyémánt fürdőn túl, ahol gyerekként kirándultam vagy az erdős futópályánál és a sportpályáknál (Olimpikon u.), ahol már a 90-es években is illegális hulladék halmok voltak. És a fent leírtakkal szinkronban, még mindig megtalálhatóak ezek a rejtett vagy egyáltalán nem rejtett környezetszennyező tatabányai jelképek

Mert ki kell mondani, és végre ki kellene nyitni rendesen a szemünket, Tatabánya városa egy hosszan elnyúló, fűvel álcázott szeméttelep, múlt századi környezetvédelmi gondolkodással.

Tatabánya város mottójára javaslatom:

Csak a látszat a lényeg és arra van is pénz. Jó szerencsét!