Boldogulj Tatabányán

A részmunkaidőre, mint kisgyerekes anyák által egyértelműen vágyott dologra hivatkoznak cikkek és munkaerőpiacot érintő szakemberek, politikusok, politikusnők, munkáltatók és lassan már a közvélekedés is. Kisgyerekes nőnek részmunkaidő kell, pont. 

A napi gyakorlat többszörösen megmutatja, hogy jóval kevesebbszer jó megoldás a részmunkaidő a munkavállalónak, mint hinnénk. Nem teljesen elvetendő, de nem is válasz mindenre. Fontos lenne, hogy értsük: munkáltatók azért alkalmaznak munkavállalókat, hogy azok feladatokat oldjanak meg, és nem azért, hogy egy bizonyos időtartamban egy helyen tartsák őket…

Fájdalmas módon ezt pont a munkáltatók fogadják el legkevésbé. Pedig ki kell keveredni a munkaidő, mint meghatározó elv adta ésszerűtlen korlátok közül, mert rohamosan avul el, és jelennek meg másfajta munkavégzési formák. Az ésszerű kereteket megtartva újra kellene gondolni a munkaidőhöz kötött munkavégzést ott, ahol ennek értelme van. Egészen másképp lenne érdemes kezelni a munka mérését feladatalapú munkáknál, helyhez kötött munkáknál (turizmus, vendéglátás, biztonsági őr stb.), rendelkezésre állást is kívánó munkáknál (ügyelet, nyitvatartás), teljesítményfókuszú munkáknál (értékesítés pl.), határidős munkáknál (projektek, adminisztráció) előállított mennyiségre mért kétkezi munkáknál (gyártósor). Ezekről egyesével lehetne hosszan értekezni, ráadásul még átfedések is vannak, a lista sem teljes, de most a részmunkaidőhöz kanyarodjunk vissza. Írják a munkaerőpiacra visszatérni vágyó nők, hogy ők csak 4-6 órában tudnának munkát vállalni, mert a gyerek(eik) mellett csak így lehetséges. És a szakember felszisszen, mert szerinte, ez így valószínűleg nem lesz jó. Több faktor miatt sem. Átbeszéljük, majd kikötünk annál, ami neki mégiscsak jó lenne.

 Munkaidő, törzsidő, napi munkaidő

Munkáltatók és munkavállalók jó része munkaidőben gondolkodik: reggel 8-ra bemegy, ott van 17:30-ig, mert le kell ülni az ebédidőt is, és ez a „munka”, ha időigény szempontjából nézzük. Csakhát a cégek számára önmagában nem sok értéket hordoz a legtöbb munkafajtánál a leült napi 8 óra… Így aztán a munkavállalónak sem. Nem tud alkotni, nem tud kiteljesedni, nem tud megélni a tudásából, készségeiből, nem tud fejlődni. Sőt, a munkaerőpiacon aktív munkavállalói réteg nagy részének ez nem kényelmes, és nem tudja vállalni.

 Részmunkaidő – részmunkabér – ebből nem lesz anyagi biztonság!

A részmunkaidőre kínált munkabérek nem feltétlenül egyenesen arányosak a teljesmunkaidős bérekkel. Ha 8 órás munka 1000 fabatka, akkor a 4 órás lehet 700 fabatka is, meg 400 is. 700, ha feladatalapokon gondolkodunk, és nem időben… A részmunkaidős munkavállaló szempontjából, aki megélni akar a fizetéséből, és egzisztenciát, anyagi biztonságot teremteni – főleg, hogy többnyire nőkről beszélünk, akiknek amúgy is fontos helyreállítani az épp megroppant anyagi függetlenségüket, ez duplán baj: egyszerűen nem racionális anyagi szempontból a részmunkaidő, mert hiába teszi bele a teljes tudását, anyagilag alig jár jól… És persze a munkavállalásnak költségei is vannak: be kell járni, munkahelyi környezetben kell étkezni, szép ruhákat kell venni. Ez mind tovább rontja a profitot. Ezzel a faktorral pedig valamit csinálni kell. Időarányosan sem éri meg-írja a Hrportál.

Miért is kevesebb?

Az, hogy arányosan kevesebb a részmunkaidős fizetés, egy nagyon rossz munkáltatói hozzáállásból ered, miszerint a munkáltató, aki részmunkaidőt kínál, „beárazza ezt a szívességet”. Ne a rendes fizetésnek örülj, hanem örülj a szívességnek, hogy nagy kegyesen megengedjük, hogy bevidd a gyereked oviba, és csak fél 10-re érj be a munkahelyedre. Jó kis employer branding… Ehelyett azt kellene kitalálni, hogy a részmunkaidős kollégák (nem feltétlenül kisgyerekes nők) hogyan növelik a cég versenyképességét a szaktudásukkal. Stratégia, célok, egyéb vezetésszakmai "úri huncutságok" kellenek. És ahol ez már ki van találva, ott rájöttek, hogy egy szakembert – aki egyébként akár anyuka – remote-ban rendes fizetésért alkalmazni sokkal jobb, mint nem csinálni meg egy projektet, mert nincs rá szakember… Mert az fogja megcsinálni a projektet, akiknek van rá elég szakembere. És nem elég sírni, hogy nem talál szakembert, hanem meg kell találni, hol van az a szakember és mi kell ahhoz, hogy nála dolgozzon. Pl. rugalmas munkaidő, és nem 4 órás… pl. home office, akár 8 órásban, és lehet, hogy csak ma este kilenckor fogja elküldeni a holnap délre kellő riportot, de nem mindegy, ha holnapra kell? Legyen mindegy.

Napi távollét: részmunkaidő vs. teljes munkaidő

Munkavállalói oldalról a legnagyobb csapdája a részmunkaidőnek, hogy a félállás nem feleannyi időbeli elfoglaltságot jelent, mint a teljes állás… Otthonról oda is kell jutni a munkahelyre, előtte el kell vinni a gyerek(ek)et bölcsibe/oviba, majd érte/értük is kell menni nap végén - ami a bölcsis/ovis munkaidő vége, nem a kisgyerekes munkavállaló munkaidejének vége... Az erre fordított idő nem feleződik. Így kijöhet, hogy egy napi 4-6 órás állás ugyanúgy elviszi a nap érdemi részét… 4 óra munkaidő mellett simán lehet távol lenni 6,5 órát, 6 óra munkaidő mellett pedig 8,5 órát. Agglomerációs utazással, nagyvárosi tömegközlekedéssel szinte biztosan. A megnyerni kívánt időt nem nyertük meg, cserébe a részmunkaidős munkabérrel sokkal rosszabbul jártunk. Újra látszik: nem racionális ezt választani.

A fotó illusztráció

Láttál, hallottál olyat, amit szerinted érdemes a tatabányaiakkal megosztani! Bármit találtál, ha nálunk a helye, küldd el a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre.

Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk ezért kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!