Boldogulj Tatabányán

Kezdd el helyben!

MEGSZÓLALT EGY TATABÁNYAI ÚJSÁGÍRÓ: A TKTV-t már 2010-ben bezárták!
tktv-regi-fb.jpg
A TKTV-t már 2010-ben bezárták
Olvasom a korábbi tatabányai polgármester bejegyzését arról, hogy a mostani polgármester bezárta a TKTV-t, s milyen már, hogy Tatabánya helyi televízió nélkül maradt?
Dezsavűm van, mintha ez már megtörtént volna egyszer, 2010-ben. Akkor zárták be ugyanis a TKTV-t: azt a Tatabányai Közösségi Televíziót, amely 1985-ben kezdte el az adását, s az ország egyik első városi tv-je volt, s hosszú évekig referencia más városi tv-k számára. Aki elég idős hozzá, bizonyára emlékszik: mekkora szó volt ez, s milyen büszkék voltunk rá.
Emlékszem arra a napra, mikor 2010-ben bemutatkozott az új, Schmidt Csaba nevével fémjelzett városvezetés az akkori TKTV-ben. Egymást váltva érkeztek felvételre a képviselők. Amikor az utolsó városatya végzett, kijött a stúdióból, összedörzsölte a tenyerét, s mosolyogva így szólt: „Na, most már bezárhatjuk a TKTV-t!” Sose felejtem el azt az a percet. Tíz év távlatából is vérfagyasztó.
Emlékszem pár nappal később arra a reggelre, mikor bementünk dolgozni, és tényleg ott várt a felszámolóbiztos, aki azt mondta, hogy 3-ig mindenki szedje össze a személyes cuccait, ott állt, nehogy ellopjunk valamit, majd lezárta a múltat. Évekig hányódtak ott a kazettáink, porosodtak az eszközök, s többé nem indult újra a stúdió órája sem a Kodály tér 4-ben.
Mi sajtómunkások, dolgoztunk, igyekeztünk együttműködni az utolsó pillanatig. Hiába. Bezártak minket. Bezártak 25 évet. Eltörölték azt a műhelyt, amely a város elmúlt 25 évét tanúsította, gyűjtötte, őrizte a megyeszékhely emlékezetét, s ezzel együtt országosan is elismerést kiváltó szakmai és szerkesztőségi kultúrát épített fel. Közösségi tévé volt – a város tévéje.
Emlékszem, ahogy ott álltunk dideregve, egy kupacban a Kodály téren, akkor most mi legyen, hónapok óta nem kaptunk fizetést, s most pedig azonnali hatállyal megszűntették a munkaviszonyunk, miből fogunk élni holnaptól? Volt kolléganő, akinek 25 év után komoly végkielégítés járt volna.
Ügyvédhez fordultunk, munkaügyi perre mentünk, követeltük a jogos járandóságunkat. Megnyertük a pert, de a várost ez sem érdekelte. Végül az Állami Bérgarancia Alap fizetett az önkormányzat helyett, hosszú idő után kaptuk meg az elmaradt pénzeinket. És bélyeget is kaptunk a nevünk mellé, mert perelni mertük a várost. De erről majd később.
Emlékszem a minket nyugtatgató, hitegető városi elöljárókra, akik munkát ígértek a szerveződő új tévében, csak legyünk türelemmel. Emlékszem, hogy pár hónap múlva már a telefont sem vette fel egyikük sem. És emlékszem országgyűlési képviselőnkre, arra, ahogy egykedvűen odavetette nekem: „A tataiak fogják a tévét csinálni Tatabányán, velük kell beszélni, hogy vegyenek fel titeket!”
Aztán emlékszem a tatai kollégákra is, akik a tatabányai rendezvényeken bolyongtak, ismerkedtek az itteni közélettel, és kerülték a tekintetünket, mert ŐK szégyellték magukat, hogy minket ilyen helyzetbe hoztak. Egyikük végül elárulta: „Sajnáljuk, de benneteket nem szabad alkalmaznunk. Az új városvezetőtök határozott kérése ez. ”
Emlékszem, hogy barátnőmmel, Szakács Zsuzsával, évekig nem beszéltünk emiatt.
Mi, megbélyegzettek nem tudtunk elhelyezkedni Tatabányán. Sehol. Csak súgtak mindenütt, hogy „van egy lista, rajta vagytok, hiába pályáztok.”
Több mint tíz év telt el azóta. Ez a mi történetünk. Csupán a tisztánlátás miatt írtam le, már engem se érdekel, elmúlt.
A most bezárt, újabb kori TKTV kezdettől fogva ellenséges volt a Szücsné Posztovics Ilona vezette önkormányzattal. Hosszas egyeztetés után történt meg a szakítás. Az együttműködésre képtelen vezetővel együtt – sajnos – mindenkinek mennie kellett. Igaz, nem azonnal, mint annak idején nekünk: Ők egy év felmondási időt kaptak. Kísérje útjukon szerencse, szívből kívánom!
És azt is kívánom, hogy a régi és a most bezárt TKTV romjain épüljön majd egy új médium, amely lokálpatrióta módon szól Tatabányáról, az itt élő emberekről, olyan ügyekről, ami az itteni embereket érdekli és érinti, ami informatív, de érzékeny és empatikus.
A pártpolitika pedig egyet hátralép tőle.
És akkor mindegy is, hogy éppen ki van hatalmon.

a bejegyzést eredetileg a Szusi szerint a világ Facebook oldalon jelent meg

 

Láttál, hallottál olyat, amit szerinted érdemes a tatabányaiakkal megosztani! Bármit találtál, ha nálunk a helye, küldd el a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre.

Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldoguljtatabanyan.blog.hu/api/trackback/id/tr9916491290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hirdetés

Boldogulj Tatabányán

‘Lehet-e boldogulni Tatabányán? Számunkra ez a legfontosabb kérdés, amelyre olyan válaszokat, megoldásokat keresünk, amelyek megvalósításában mindenki örömmel vesz részt. Kezdeményezésünk célja az, hogy elősegítsük a helyi közösségek működését, hírt adjunk róluk, megbeszéljük dolgainkat és természetesnek tekintsük, hogy segítségére lehetünk egymásnak. ‘Hiszünk benne, hogy mindenki szeretne a megoldás része lenni. ‘Nem csodát akarunk tenni, azt akarjuk ne legyen szükség csodákra!:)

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása