1950 december 30-án magyar szénbányászat legsúlyosabb szerencsétlensége történt a tatabányai XII-es aknában. 1950 december 30-án az éjszakás műszakba 113 bányász szállt le. 23 óra 20 perckor a mélyben nagy területre kiterjedő sújtólég- és sorozatos szénporrobbanás történt, melynek következtében 81 bányász hősi halált halt. A lent rekedt 32 sérültet a bányamentők hozták a felszínre. Ez a nap, a hősi halált halt bányászok utolsó műszakjának napja a Bányász Hősök Emléknapja.
Mint azt a Magyar Hírlap írta: Bár a szakemberek egyöntetűen a mecseki szénmedencét tartják a leginkább veszélyeztetett területnek a sújtólégrobbanás lehetőségének szempontjából, a legtöbb hasonló tragédia mégis a Tatabányán, Dorogon és Oroszlányban lévő, illetve egykori mélyművelésű aknákban történt. Ezeken a helyeken az iparág ottani, száztizenhat éves történetében több mint ötszázhetven áldozatot tartanak nyilván. Ők nem mindannyian a robbanásokban hunytak el, halálukban közrejátszottak a bányászokat terhelő rendkívüli munkakörülmények is. Utóbbit szemlélteti az is, hogy az 1978 februárjában a szintén a tatabányai Vadorzó nevű aknában bekövetkezett detonáció huszonhat áldozata közül hetet nem tudtak a felszínre hozni, ők örökre a vágatban maradtak. A régiesen vihedernek, bánya-légnek is nevezett sújtólég a metán és a levegő robbanóképes elegye, elsősorban a feketeszenet kitermelő helyeken jelent rendkívüli veszélyt, de előfordul a barnaszén- és a lignit-, valamint a sóbányákban is. A metán – más néven mocsárgáz – a szén keletkezésekor képződik, de jellegzetes záptojás szagát elveszíti, ha levegővel keveredik. Amikor a kitermeléskor a bányászok megbontják a szénfalakat, az abban lévő gáz felszabadul, és egyes helyeken kritikus mennyiségűre dúsulhat.
A bányászat korai időszakában a metánt a katasztrófák megakadályozására szándékosan elégették, a rendkívül veszélyes műveletet gyakran rabokkal végeztették, de hiányos ismereteik miatt számos esetben maguk az emberek idézték elő a sújtólégrobbanást.
A 19. század első felében kezdték el kikísérletezni az első biztonsági bányászlámpákat, a feltalálójáról elnevezett Davy-lámpa az 1980-as évekig a magyarországi bányák kelléke volt. Az eszköz a világítás mellett a metánkoncentráció viszonylag pontos mérésére is alkalmas volt, de meg sem közelítette a mai eszközök használhatóságát.
A metánfelhalmozódás mértékének meghatározása rendkívül fontos egy-egy bánya biztonsági besorolásánál, mivel csak a szigorú szabályok betartásával előzhetők meg a detonációk. A mai bányászatban elsősorban a vágatok, aknák precíz szellőztetésével és a robbanást előidéző körülmények – elektromos szikra, tűzforrás, hegesztőkészülékek – lehetőség szerinti kiiktatásával igyekeznek elkerülni a fentiekhez hasonló baleseteket. Nem jellemző ez ugyanakkor pédául Kínára, ahol az illegális tárnákban manapság is ezerszámra veszítik életüket az emberek.
A fotó illusztráció
Láttál, hallottál olyat, amit szerinted érdemes a tatabányaiakkal megosztani! Bármit találtál, ha nálunk a helye, küldd el a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre.
Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon. Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
