Talán nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, hogy a járvány kellős közepén egyre nagyobb bajba sodorják az embereket a kormány tagjai, hogy az egészségügyi szakma által kért forrásokról nem akar, vagy csak késve, tudomást venni.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) március 20-án levélben kért soron kívüli intézkedéseket a miniszterelnöktől, amire azóta sem érkezett válasz.
A kamara általános alelnöke, Babonits Tamásné elmondta a MedicalOnline által készített interjúban, hogy némi változást ugyan tapasztaltak, például volt előrelépés a védőfelszerelésekkel és kézhigiénés termékekkel való ellátottságban, illetve védőeszközökhöz jutottak az otthoni szakápolást és hospice ellátást nyújtó kollégáik is.
Viszont a kérések többsége nem került megoldásra, köztük például a munkaidő alatti étkeztetés biztosítása, ami különösebb intézkedés és jelentős pénzügyi ráfordítás nélkül bevezethető lenne. Bár most a civil társadalom rengeteg adománnyal látja el a kollégákat, és a MESZK már kapcsolatban áll például az #Etesdadokit! jótékonysági csoporttal, és segít koordinálni a tőlük érkező felajánlásokat, de egy elhúzódó járvány esetén ez nem biztos megoldás. A fenntartó feladata lenne, hogy a frontvonalban dolgozó egészségügyiekről gondoskodjon.
A védőfelszerelés kérdésében a kamarához érkező visszajelzések alapján mennyiségileg és minőségileg még nem elegendő a betegellátáshoz a később tömegessé váló fertőződések idején. Egyértelműen nem megfelelő az ellátottság, és vannak problémák a szállításokkal. Volt olyan intézmény, ahol a fejenként napi két darab, egyszer használatos sebészi maszk mellé kaptak a kollégák egy vasalót, hogy hővel fertőtlenítsék azokat.
A védőeszközöket és a kézhigiénés szereket nemcsak veszélyhelyzetben, hanem békeidőben is biztosítani kell az ellátáshoz, márpedig ebben eddig is voltak hiányosságok.
Fontos kérés volt az egyhavi plusz bér, hiszen a legtöbbjüknek nincsenek tartalékaik, így aggodalommal tölti el őket a mostani helyzet, ami a családjaik anyagi biztonságát is veszélyezteti.
Az alelnök beszélt a felmondásokról is, ugyanis többen ezt meglépték már a járvány kezdetén, vagy saját elhatározásból, vagy a család nyomására.
Volt olyan intézmény, ahol egyszerre tíz kollégájuk mondott fel. Naponta 20-30 telefonhívás, és ugyanennyi levél fut be a kamarához, a panaszokat összegyűjtik, és anonimizálva eljuttatják az egészségügyért felelős államtitkárhoz is.
Sokan megkérdezték, hogy például mi lesz a gyerekekkel azokban a családokban, ahol mindkét szülő az egészségügyben teljesít szolgálatot. A nagyszülők kiestek a sorból. Megoldás lehet a felváltott beosztás, ám ha a házaspár egyik tagja karanténba kerül, a másik pedig dolgozik, nincs hová tenni a kisebb gyerekeket. Nincs hivatalos megoldás, nincs kiépítve a rendszer a hétköznapi problémák kezelésére.
Hivatalosan 105 ezer, a 65 év alatti szakdolgozók száma, akik mozgósíthatóak a fertőzöttek ellátására, de ebbe mindenkit bele kell számolni akinek papírja van ilyesmiről. Csakhogy a tömeges megbetegedések szakaszában az élvonalban alkalmazható intenzívterápiás szakápolók száma nem éri el a kétezret(!) az országban. Az előbbi szám egyébként úgy jön ki, hogy pl. a gyógymasszőröket illetve még a rovarirtókat is beleszámoljuk.
A most végetérő felkészülés során, a költöztetések, az osztálykiürítések során a munkát az ápolóknak kellett elvégezniük, hiszen a műszaki- gazdasági területen dolgozó egészségügyiek lassan egy évtizede rendkívül alulfizetettek, így nagyon kevesen vannak. Ugyancsak a szakdolgozókra maradt a krónikus, ápolásra szoruló betegek összecsomagolása, hazaindítása is.
Közben arra is gondolniuk kellett, hogy az elkövetkező időkben, amikor várhatóan 24-48-72 órát töltünk majd a kórházakban, méltó pihenőhely álljon a szakszemélyzet rendelkezésére.
A jövő hét elején 24 órában működő call-centert biztosítanak a lakosság számára, a telefonvonalak végén magasan képzett, nagy gyakorlattal rendelkező kollégák segítenek az eligazodásban.
Az interjú végén azzal zárja Babonits Tamásné:
“Igen, félek. Rettegek attól, hogy milyen veszteségeink lesznek. Ha a kollégáink megbetegszenek, és el nem is veszítjük őket, maradandó egészségkárosodást szenvedhetnek, és nem lesz, aki naponta 14 kilométert gyalogol az osztályon. Nem lesz, aki ápolja, gondozza a betegeket. Ha most nem biztosítjuk a számukra a megfelelő eszközöket, akkor egy maroknyi sereggel fogjuk az elkövetkező évek betegellátását végezni. Ami egy hete még fontos volt, az mára már nem számít. Társadalmilag is óriási trauma ez.”
Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat! Előre is köszönjük!
Írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit a boldoguljtatabanyan@gmail.com címre. Ha van kedved, lépj be a Boldogulj Tatabányán Facebook csoportba, vagy kövesd a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
