Tatabánya is lehetne az ország acél szíve, mint ahogy Csehországé Ostrava városa, ami nem annyira szép, viszont az ott lakók jól kihasználták annak a lehetőségét, hogy régen jelentős nehézipari gyárak és bánya működött a városban. Csak egy kis kreativitás kell hozzá. Arra gondoltunk, Tatabánya is ráfeküdhetne kicsit jobban a bányászhagyományokra, de máshogy mint azt eddig tette a város. Már régebben is írtunk róla, hogy az elhagyott, lerobbant gyárépületekkel mit is lehetnek kezdeni, gondoljunk csak az ipari zenei vagy más ipari jellegű fesztiválokra, ahová be lehetne kapcsolni az egész várost.
Az ostravai példa:
1763-ban a sziléziai Ostravában jelentős feketeszén lelőhelyre bukkantak, a város gazdaságát először a bányászat beindulása lendítette fel. Kevesebb mint 100 évvel a bányavárosban megindult az acélgyártás is, 1828-ban.
Ostravában leginkább háromfélét láttunk: második világháborút megélt és a világégést azóta sem kihevert társasházakat, irgalmatlan mennyiségű szürke, vagy szürkeségüket színes falfestékek mögé sikertelenül elrejtő paneltömböket, valamint megzöldült bányász-szobrokkal és motívumokkal díszített szocialista monstrumokat. A szocialista monstrumokból és panellakásokból nálunk is van rendesen, igaz?
A város egyik legnépszerűbb turistalátványossága az 1930-ban épült Új Városháza funkcionalista stílusú, üvegből és fémből épített kilátótornya, ahonnan több mint 70 méter magasból nézhetünk végig a templomtornyokon, a panelrengetegen, a gyárkéményeken, a bányák nyomain és a salakhegyeken, tiszta időben pedig egészen Lengyelországig látni innen. Klassz hely-írja a pecsma.hu.
Ennyi lenne az egész? Hasonlóban nálunk is lehetne gondolkodni, máris sokkal több turista látogatna el hozzánk.
Ha jobban belegondolunk, egy csomó vas-és fém szobrot Tatabánya közterületeire is ki lehetne rakni, nagyon érdekes hangulata lenne tőle a városnak.
De vissza Ostravába: Érdemes jobb időben elvillamosozni a Landek Parkba is, ahol szép erdei környezetben, egy parkosított szabadidőparkban található a városi bányamúzeum, bejárható méretes földalatti járatokkal.
Ez a döbbenetesen nagy gyártelep ma már a világörökség része, szerencsére nem dózerolták le, pedig volt ilyen terv is. Egyrészt fontos ez, mint az „acél szív” eredeti állapotában megőrzött történelmi öröksége, mint a jövő nemzedékét művelő ipartechnológiai múzeum, és mint nem mindennapi turistalátványosság is. Egyébként minden évben megrendezik itt a Colours of Ostrava nevű zenei fesztivált: nem lehet semmi ilyen környezetben bulizni!
Nálunk is elindult valami hasonló a Dadabánya fesztivállal, csak fejleszteni kellene, úgyhogy vannak kedvező jelek.
Kell nagyjából 2-3 óra ahhoz, hogy körbejárjuk és minden részletében megcsodáljuk ezt a szerteágazó acélszörnyeteget, ami nagyjából olyan, mintha Ostrava Zsolnay-negyedében állna: egy hatalmas gáztartályban alakítottak ki koncert- és előadótermet, volt gyárépületekben találhatunk megannyi galériát és kiállítást, a legnagyobb élmény azonban mindenképp az Usain Bolt jamaikai futó tiszteletére elnevezett Bolt Torony (tetején Bolt aláírásával és egy kellőképp drága kávézóval).
Képzeljék az Erőművet mint a Tatabánya Zsolnay-negyedét: előadások, kiállítások, bringások, gördeszások mindenhol, és koncertek. Közben lehetne ápolni a bányászhagyományokat, csak éppen egy modern, átgondolt koncepció részeként.
Forrás és fotók: pecsma.hu
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
