Boldogulj Tatabányán

Az idei év nyugodtan mondhatjuk egyik legfontosabb témája a munkerőhiány.  

Tömegek mondanak fel a magyar munkahelyeken, pedig ez nem tesz jót a közhangulatnak sem.

Ma már az ipari vállalatoknál is úgy vélekednek, hogy a legolcsóbb munkaerő-toborzás a megtartás. A helyzet senkinek sem jó: újabb és újabb bérfeszültséghez, felmondásokhoz, túlórákhoz vezet.

Ezekkel a szalagcímekkel indult az év, ami már akkor előrevetítette a téma súlyosságát.

Egy magyar tulajdonú, Fejér megyei nagyvállalat előtt megjelentek a szomszéd városban lévő multicég munkatársai és körbekérdezték az éjszakás műszakból kiérkezőket, hogy mennyit keresnek. A megállított dolgozókkal közölték azt is, hogy onnan 30 kilométerrel kellene átjárni, lesz céges busz is és bruttó 48 ezer forinttal többet fizetnek majd nekik kezdőként, ugyanabban a pozícióban - például karbantartóként, hegesztőként, betanított munkásként - voltak a munkaerőhiányra adott egyre drasztikusabb válaszok.

A munkavállalói oldal a bért és az emberséges bánásmódot hiányolja, az érdekek pedig egymásnak feszülnek.

A nagyszámú túlóra miatti elégedetlenség okozza a fluktuáció jelentős részét. Ma már sok esetben nem is a jobb fizetésért lépnek át az emberek egy másik munkahelyre, hanem mert már nem bírják a terhelést. Ezek mellett az sem véletlen, hogy jelentősen megugrott a táppénzen lévők aránya is, ami szintén egy menekülési útvonalat tükröz.

Bebizonyosodott hogy szakítani kell a "ha nem tetszik el lehet innen menni!" hozzáállással.

Ráadásul teljesen új jelenségként az is megjelent, hogy a munkavállalók közül sokan - idegen kifejezéssel élve - egyfajta "job hopperként" (állásról állásra ugrálóként) nem akarnak elköteleződni, hanem szabadúszó munkavállalóként tekintenek magukra, és egy jobb lehetőségért bármikor képesek lépni.

Régebben mind a kormányzat, mind a cégek jelentős része inkább homokba dugta a fejét és nem beszélt róla nyilvánosan, de 2018-ban már olyan mértékűvé vált a probléma, hogy egyre több érintett szólal meg a kérdésben. A probléma persze összetett és jelentősen túlmutat egy-egy nagyváros keretein, azonban például Tatabányán az abcug.hu-nak adott őszinte és kőkemény interjút Sólyom Ferenc, a tatabányai ASG Gépgyártó Kft. vezetője is, aki azt mondja, már Tatabányára is külföldről kell behozni a munkaerőt, annyira nincs a környéken szakképesítéssel rendelkező vagy képezhető ember. Sólyom szerint ez abnormális gondolat, de rá vannak kényszerítve a cégek, főleg azok a kisebb vállalatok, akik nem operátorokat, hanem szakmunkásokat keresnek. A keleti megyékben a közmunkával a polgármesterek magukhoz láncolják azt az embert, aki menne, hajlandó lenne váltani.

Később aztán tovább éleződött a helyzet: Jövőre csak a SZÉP kártya marad meg béren kívüli juttatásként, az összes többit a kormány megszüntetni tervezte – csak annyi a jó hír, hogy az adóalap meghatározásakor már nem kell alkalmazni az 1,18-as szorzót.

A javaslat nem pusztán az eddig kedvezményesen, hanem a jelenleg teljes szja-mentesen adható juttatásokat is megszüntette. A javaslatban sorolódnak a hatályon kívül helyező rendelkezések: vége a  iskolakezdési támogatás, helyi utazási bérlet, lakáscélú munkáltatói támogatásnak, a diákhitel törlesztéshez adott munkáltatói juttatásnak, a sportrendezvényre szóló adómentes belépőknek, a mobilitási célú lakhatási támogatásnak is, s így tovább. Vége a készpénzes cafeteriának is.

Nemcsak a munkaerőhiány kapcsán megragadható számos probléma, az okok az alacsony bérekben és a munkakörülményekben keresendők.

Elrettentő példaként - ez ugyan nem tatabányai példa, de jól mutatja a problémát - tavaly év elején 1600 új munkavállalót vettek föl az egyik hazai autógyárba: év végére közülük csak 16-an maradtak. Egy másik, autóipari beszállító cégnél szintén óriási a fluktuáció: augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. A munkáltatók nem ismerik fel, hogy a megtartóképességüket kellene erősíteniük, mert akkor nem küzdenének folyamatosan létszámhiánnyal.

Gyakori, hogy egy alacsony alapbér mellett adnak jelenléthez kötött pótlékot, amelynek havi összege ugyan 10-50 ezer forint között mozog, de már egy néhány napos – például betegség miatti – hiányzással is el lehet veszíteni.

Ezzel egyrészt kiszámíthatatlanná teszik a dolgozók számára a várható jövedelmüket, másrészt azt üzenik nekik: lustaságból nem jönnek be dolgozni. A munkavállalók orra előtt elhúzzák a mézesmadzagot a hirdetésekben és a felvételin, hogy „akár” ekkora és ekkora összeget is „elérhet” a bérük: ezek a „lehetőségek” azonban sokszor csalódáshoz vezetnek az átláthatatlan, mindenféle jogcímen adott bónuszok rendszerében.

Ennek hiányában viszont pár ezer forint ígéretéért hamar odébb állnak. Pláne, hogy a létszámhiány miatt a legtöbb cégnél a munkahelyi légkör is rendkívül stresszes, mindenki ideges és kapkod, az újonnan érkezőket nem segítik, mert teljesíteni kell a terveket. Szintén a létszámhiányra vezethető vissza, hogy a túlórakeretek már márciusra kimerülnek, ennek ellenére a törvényileg megengedettnek akár a dupláját is ledolgozzák túlórában a munkavállalók, csak éppen más jogcímen kapják meg az érte járó pénzt.

Tatabányán is elérkeztünk, ahhoz a ponthoz, mikor a cégeknek a fizetésemelésen túl, egyre jobban kell figyelniük arra, hogyan érzik magukat a dolgozók a munkahelyen, milyen az egészségük és az általános közérzet a vállalatnál, és egyre hatékonyabb programokat kell kitalálniuk,

Az AGC Glass Hungary Kft. ügyvezető igazgatója egy interjúban kiemelte, hogy mivel Marokkóban is épül gyáruk, szakembereket kell kiküldeniük betanítani az ottaniakat és a pótlásuk igen nehéz, mert növekszik a cégtől való elvándorlás, más cégek is elcsábítják a szakembereket. De sokan mennek külföldre is. Akár az összes cégnél, náluk is volt béremelés, nagyjából 10 százalékos mértékben egy nagyobb program részeként.

A központi pártpropaganda hiába tagadja, bizony Tatabányán  is megjelentek az ukrán vendégmunkások, akik az itteni bérrel nagyjából a háromszorosát keresik meg, mintha otthon dolgoznának, plusz ne felejtsük el, hogy az ukrajnai háborús helyzet miatt is sokan jönnek hozzánk és más európai országokba. A munkáltatók kapnak az alkalmon és kifejezett szorgalmazzák ezt a megoldást.

Olvasónk szerint kivételeznek az ukrán dolgozókkal, olyan plusz juttatásokat kapnak, amikről a tatabányaiak nem is álmodhatnak. Például minden hónapban ingyen hazaszállítják őket Ukrajnába, magyar nyelvtanfolyamot biztosítanak nekik, városnézésre viszik őket Budapestre és Bécsbe. De van még a kedvezmények között Tescos buszjárat, mosógép vásárlás, extra ajándékcsomag és 20 ezer forint “pulykapénz”.

Emiatt sokszor feszültség alakul ki az helyi és a vendégmunkások között.

Az állam be is vetett minden lehetséges eszközt: 2017 végén például csak a költségvetés zárszámadásából derült ki, hogy az eredetileg tervezettnél is jóval nagyobb összeg ment el az ukrajnai vendégmunkások Magyarországra csábítására és az ezt célzó médiakampányra, melynek keretében Ungváron, Kijevben, Harkovban, Lvovban, Odesszában és Krivoj Rogban tettek közzé hirdetéseket

És ha a fentiek nem lettek volna elegendőek, a kormány az előbb leírtak megoldására kitalálta a legnagyobb felháborodást okozó javaslatát a RABSZOLGATÖRVÉNYT.

A munka törvénykönyvének módosításával kollektív szerződés megléte esetén a jelenlegi 300 óráról 400 órára növelték az egy évben elrendelhető rendkívüli munkaidő maximális mértékét.

Ráadásul újra visszahozták azt az egyszer már megakadályozott szabályt, miszerint a jelenlegi egy helyett hároméves időszakra tenné lehetővé a felhasznált és fel nem használt munkaórák beosztására vonatkozó munkaidőkeret kialakítását. Annyi megkötést tennének bele, hogy 12 hónap átlagában a heti munkaidő a rendkívüli munkavégzést is beleszámítva nem haladhatná meg a 48 órát.

A befektetőknek, felsővezetőknek küldött jelzést a kormányoldal, amikor megvillantotta új túlórajavaslatát, de néhány vállalati szinttel lejjebb szinte biztosan nem zajlottak egyeztetések a témában. Emiatt már most sok cégnél látható, hogy az üzem- és munkahelyi vezetők, hr-igazgatók nem is tudnak mit kezdeni a rendelkezéssel.

Életszerű az, hogy a gyakorlatban kényszerrel vegyék rá a túlmunkára az embereket?

A gyártóipar ma már országszerte fogytán van a fizikai munkára betanított munkaerőből: a cégek 88 százaléka dolgozóhiánnyal küzd, de még mindig folyamatosan érkeznek az országba újabb és újabb projektek, gyárberuházások.

Eközben a túlóra hasonlóan negatív mutatókat produkál: az emberek termelékenysége, hatékonysága a munkával eltöltött idő mennyiségével arányosan csökken, a 12 órás műszakokat nézve az utolsó 2-3 órában készül a legtöbb selejt - márpedig üzleti szinten az egyik legfontosabb, hogy ne legyen selejt, mert az nagyon drága. A túlóráztatott emberek a hosszabb - általában hat, de akár húsznapos - munkaciklusok vége felé követik el a legtöbb problémás lépést, akkor keletkezik a legtöbb hiba és munkabaleset. Ha ez összességében nincs megfelelően menedzselve, nincsenek a cégnél jól képzett vezetők, akik mederben tartsák a folyamatokat, továbbá a munkavállalók sem elkötelezettek és nem látnak biztosítékokat, akkor az rövid úton elviselhetetlen terhet róhat a szervezetre.

2019 LEGNAGYOBB KÉRDÉSE, HOGY A FIDESZ ÉS HŰBÉRESEI LENYOMJÁK-E A MAGYAR EMBEREK TORKÁN EZT A TÖRVÉNYT?

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj  Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!