Egyszer régen volt egy Tatabánya nevű vontatóhajó. Ami amikor meghallottuk nagyon meglepő volt, leginkább a város adottságai miatt. Kicsit utánanéztünk a történetének.
Az előéletéről nem sokat tudunk, de a hajó 2010-ig alkalmi feladatokat végzett: két nagyobb al-dunai fuvar mellett elsősorban mentési teendőket látott el, vagy speciális szállítási feladatokat kapott. Ilyen speciális küldetés volt például 2008-ban a hídelemek vontatása az Északi összekötő vasúti híd felújításához, 2009 nyarán az uszálystrand beállítása a Petőfi téri kikötőbe, illetve különböző mozgásképtelen úszóművek (állóhajók, kotrók, kikötőpontonok, és így tovább) szállítása és kikötése.
A recesszió a vízi szállításban is éreztette hatását, elsősorban az építőiparból közismert módon: a fizetésképtelen megbízók az elvégzett munkát nem, vagy csak nagyon késedelmesen fizetik ki. A bizonytalan pénzügyi helyzetben a Tatabánya tulajdonosai már korábban eladásra hirdették hajójukat. A hirdetésre hosszú idő után meglepő módon egy görög vállalkozó jelentkezett, aki az első hírek szerint a folyamra épült vontatót kikötői boxerhajóként kívánta alkalmazni a pireuszi kikötőben. (A boxerhajónak körülbelül ugyanaz a feladata, mint a vasút világában egy állomási tartaléknak, ezért nem szükséges, hogy sok kabinja legyen, hiszen a legénység általában otthon alszik.)
Csak találgatni lehetett, vajon milyen célja volt a vásárlónak a hajóval. Tényleg a tengerre akarja vinni? A viszonylag hosszú, két külön irányított főgéppel ellátott, nem tengerálló anyagokból épült Tatabánya nem igazán tűnt alkalmasnak erre a feladatra. Kap-e majd a hajóra az új tulajdonos egyáltalán bármilyen engedélyt? A leghihetőbb forgatókönyvnek a biztosítási csalás tűnt: tudniillik miután a hajót 2010 júliusban törölték a magyar lajstromból, az Európai Unióban már csak nagyon komoly átépítések után lett volna újból üzembe helyezhető.
A Tatabánya végül 2010. szeptember 3-án hagyta el Budapestet. Az önerőből mozgásképes, ám erre engedélyekkel már nem rendelkező hajót az Inota vontató vitte mellévett alakzatban, egy leselejtezett uszály társaságában. A hajó a Budapestről távoztát követő időszakról már csak nagyon hézagos információink állnak rendelkezésre. Miután az Inota a szerb határról visszafordult, a Tatabánya még hetekig vesztegelt ott, majd újabb heteket állt a román határon.Miután elhagyta Magyarországot és heteket vesztegelt előbb a szerb, majd a román határon, a Tatabánya folytatta útját a Dunán, a Fekete-tenger felé. A Csepel motoros személyzete 2010. október 25-én az Al-Duna romániai szakaszán, Brăila és Constanta között még látta az idő közben Anya névre átkeresztelt, panamai lobogó alatt saját erejéből közlekedő hajót, amely ezt követően újabb heteket vesztegelt a Fekete-tenger partján fekvő constantai kikötőben.
December közepén a görög tulajdonos olyan információt juttatott el Magyarországra, hogy a Tatabánya sikeresen eljutott Pireuszba, és nagyon szépen teljesített. Néhány nappal később azonban szomorú hírt kellett „karácsonyi ajándékként” a hajó sorsáért izguló magyar hajóbarátoknak tudomásul venniük: a hírnek fele sem volt igaz
Az Anyára átkeresztelt Tatabánya ugyanis még december 5-én Isztambultól északra viharba keveredett. A három uszályból álló vontatmányából egy elsüllyedt, és maga a hajó is süllyedni kezdett. A közelben tartózkodó boxerhajók a Tatabányát és a két uszályt kitolták a homokos, sekély tengerpartra, eközben azonban a megmaradt két uszály közül is az egyik kettétört. A hajón szolgáló hat fős bangladesi személyzetet súlyos sérülésekkel sikerült a megfeneklett hajóról kimenteni.Akkor a Magyar Hajózásért Egyesület részben az isztambuli magyar konzulátuson keresztül, részben közvetlenül a török parti őrségtől próbált meg információt szerezni a balesetről és a hajó további sorsáról. A hírek szerint az ex- Tatabánya a hajóbontó iparáról híres törökországi Aliagába tartott. 2011-ben annyit tudtak, hogy a hajó még mindig a partra futtatás helyén, a kilyosi strandon hányódik, és a hajó tulajdonosa elhárít magáról minden felelősséget. Azóta nem találtunk mást adatot róla.
A Tatabánya balesete a magyar hajózás súlyos vesztesége: a hajó a hazai gyártásúközép-dunai vontatósorozat egyetlen tagjaként őrizte meg 2010-ig eredeti formáját. Élete során ugyanis csak kisebb átalakításokat és javításokat végeztek a hajón, mint például az üzem közben szerzett sérülések kijavítása. A Tatabánya két, egyenként hatszáz lóerős, feltöltős Láng-dízelmotorral volt felszerelve, amelyeknek már a beindítása is külön procedúra volt. Az 1962-ben Balatonfüreden gyártott hajó egy szerves műszaki fejlődési folyamat utolsó fázisában épült hajók egyike.
Képek: Fortepan;iho
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
