Szabó Ignác 1868. december 25-én született Nyitrán. Édesapja, Adolf nyitrai zsidó kereskedő volt, aki 1827 körül születhetett. Édesanyja, Bettelheim Jozefina, egy bőrkereskedő lánya volt. A házaspárnak összesen hat gyermeke született, és valamennyien megélték a felnőttkort. Szabó Ignác a bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát 1893-ban. Valószínűleg az egyetemen tanult meg franciául és németül. Ezt követően 1896-ban lépett az osztrák tulajdonú Stájer Trifaili Kőszénbánya Rt. alkalmazásába és a vállalat dorogi bányaműveinél kezdett dolgozni bányaorvosként.
A dorogi szolgálat azonban rövid epizódnak bizonyult csupán. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK Rt.) ugyanis 1898-ban felvásárolta a Trifaili Rt. Esztergom vidéki üzemeit, így Szabó Ignác is automatikusan a MÁK Rt. szolgálatába lépett. Szabó doktort még ugyanebben az évben áthelyezték a későbbi Tatabánya község magjának számító Alsógalla-bányatelepre és ugyanitt alapított családot. 1901. július 28-án feleségül vette az 1880-as születésű Deutsch Rózát. A házasságból két gyermek született: István 1902. október 12-én, valamint Erzsébet 1904. február 8-án. Mindketten Budapesten látták meg a napvilágot. Szabó Ignác Tatabányán magához vette még testvére, dr. Szabó Samu lányát, Ilonát, aki később Kálmán Miksa bányamérnök felesége lett. (Kálmán Miksa 1929-től egészen a II. világháborúig a Tatabánya Bányaigazgatóság helyettes bányaigazgatója volt.)
Szabó Ignácnak szó szerint a semmiből kellett megszerveznie a bányatelep egészségügyi ellátását. Ugyanis amikor odakerült, már javában tartott az ipartelep kiépítése, munkások tömegei érkeztek folyamatosan az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Közép-Európa különböző területeiről. A munkásság ellátására azonban még nem épült ki a megfelelő infrastruktúra. A munkavállalók kezdetben barakkokban kényszerültek lakni és az ellátás minden formája még kezdetlegesnek számított (a tatabányai bányanyitásról lásd Macher 2016). 1898-ban még kórház sem működött az ipartelepen. Elmondhatjuk, hogy ennél nehezebb feladatot nem is kaphatott volna egy alig 30 éves orvos.
Az első, mindössze 14 ágyas tatabányai kórház csak az 1900. év folyamán nyílt meg. Az ún. régi bányakórházban 1905-ig további két orvost vettek fel, így az századfordulót követően Szabó Ignácot, mint rangidős doktort, bányafőorvosnak nevezték ki. A doktorok felvételével párhuzamosan a betegápolást végző ferences nővérek száma is 4-ről 10 főre emelkedett, valamint a kórház befogadóképességét is sikerült 35 férőhelyesre bővíteni. A Szabó Ignác vezette egészségügyi személyzetnek 1905-ben már 12-13000 főre duzzadt ellátási kört kellett kiszolgálnia. Ráadásul Szabó doktornak, mint a bányakórház vezetőjének, előadóként részt kellett vennie a bányatárspénztár ülésein (Simonik 2013).
A személyzet- és a férőhelybővítés ellenére a bányakórház komoly finanszírozási gondokkal küzdött. Ezért Szabó bányafőorvos több alkalommal fordult a helyi bányaigazgatósághoz a működéshez szükséges anyagi javak előteremtése érdekében. 1904-ben például egy olyan varrógép megvételéhez kért támogatást, amivel a nővérek sérült textíliákat javíthatnának. 1906-ban pedig egy röntgengép megvételét szorgalmazta, a bányamunka veszélyes volta miatt ugyanis nagy szükség volt erre a berendezésre. A nehézségek ellenére azonban Szabó Ignác tatabányai pályafutása egyértelműen sikeres volt. 1912-ben átadták a 120 beteg elhelyezésére alkalmas 22 kórtermes és immár emelettel is rendelkező új bányakórházat. Az intézmény ekkoriban európai mércével mérve is korszerűnek számított. Az épület alkalmasságáról pedig sokat elárul, hogy majdnem 2000-ig kórházként funkcionált.
1926-ban Szabó főorvos javaslatára a MÁK Rt. megállapodást kötött az anya- és csecsemővédelemmel foglalkozó Stefánia Szövetség tatabányai szervezetével. Ennek értelmében a vállalat igazgatósága a szervezet bevonásával minden tatabányai bányatárspénztári tag csecsemőjének ‑ illetve a kicsi édesanyjának – napi fél liter tejet biztosított fél éven keresztül. Szabó főorvos azért kezdeményezte az intézkedést, mert a tatabányai anyák többsége rendszertelenül táplálta az újszülötteket, aminek következtében megnövekedett a csecsemőhalandóság. Szabó Ignác javaslatára 1928-ban egy tejkonyhát is felállítottak Tatabányán, ahol kizárólag ellenőrzött termelőtől vettek át tejet. (Simonik 2013) Szintén a bányafőorvos kérésére építették fel 1927-ben a bányászok gyógyítását szolgáló tatabányai gőzfürdőt, aminek alagsorában fizikoterápiás készülékeket is elhelyeztek. Szakmai felkészültségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Komárom vármegye távolabbi területeiről is érkeztek hozzá gyógyulni vágyók.
Szabó Ignác annyira népszerű volt a bányamunkásság körében, hogy az 1900-as évek elején országgyűlési képviselőnek is javasolták. A bányafőorvos viszont azzal utasította el a felkérést, hogy ő inkább folytatni szeretné Tatabányán az egyszerű bányászok körében végzett gyógyító munkát. Érdemei elismeréseként pedig 1924-ben egészségügyi tanácsossá nevezték ki. 1931-ben még közreműködött abban, hogy István fia megszerezze a bányakórház egyik orvosi állását. Nyugdíjba vonulásakor Vida Jenő vezérigazgató levélben fejezte ki elismerését. Ezt követően élete hátralévő részét Budapesten töltötte. A főváros ostromakor 1945 januárjában bombatalálat érte a pincét, ahol feleségével együtt tartózkodtak. A találat során a házaspár életét vesztette.
Ha értékelni szeretnénk Szabó Ignác munkásságát, mindenképpen figyelembe kell vennünk, milyen volt a tatabányai egészségügy munkába lépésekor, illetve távozásakor: 1898-ban Alsógalla-bányatelepen az egészségügyi ellátás még kezdetlegesnek is alig volt nevezhető, 1931-ben viszonyt már európai színvonalú ellátó rendszer állt a gyógyulni vágyó tatabányaiak rendelkezésére. Érdemes még kitérni egy sajátos társadalomtörténeti jelenségre. A vállalati tisztviselőknek kilépés, illetve nyugdíjazás alkalmával minden esetben el kellett hagyniuk szolgálati lakásukat Tatabányán. Ennek az lett a hosszú távú következménye, hogy a helyi értelmiség nem maradt meg és nem alakult ki erős értelmiségi réteg.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja
Fotók: Tatabányai Múzeum és Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
