Boldogulj Tatabányán

Valószínűleg az utóbbi időszak balesetei ihlették meg olvasóinkat, de az utóbbi időben számtalan olvasói levelet kaptunk, mit is gondolnak az autósok a helyi gyalogosokról.

Vitaindítónak szánjuk, hiszen rövididő alatt biztosan nem “oldható meg”, a több mint száz éve tartó macska-egér “harc”.  Az már eredmény, hogy első lépésben egymás nézőpontjáról beszéljünk, szerintünk akkor már biztosan előbbre fogunk jutni.

Személy szerint sokat autózom és a lenti eseteket is ezen a szemüvegen keresztül nézem.

Mindenképpen azt javaslom autóstársaimnak, hogy nagyobb türelmet tanúsítsanak a gyalogosokkal szemben.

Ne feledjük, mi lényegesen erősebbek vagyunk, főleg így, az autónkban ülve, mint ők, ráadásul nekik nem kell a közlekedési szabályokból vizsgázniuk.

És azt se feledjük, ha elütünk valakit, azt a terhet életünk végéig cipelhetjük, főleg, ha súlyosan megsérül, netán meghal az illető.

Tudom, nem mindig az autós a hibás, a gyalogosok nagyon sokszor idéznek elő olyan helyzetet, amit már nem lehet kikerülni, korrigálni.

Most tényleg! Amikor az történik, hogy például váratlanul egy kisnyugdíjas lép ki az ember elé a bokorból a világ legtermészetesebb módján, ráadásul láthatóan nehezen mozog, sőt még a húzós kiskocsiját is magával hozza, na akkor nem biztos, hogy mindig van az a vezetői reflex, ami megmenti attól, hogy elüssük. Ha gyorsan vezetünk, akkor biztosan nem.

De ugyanez előfordulhat a babakocsit toló kismama esetében is. Nemrég találkoztam egy olyan esettel, amikor két autó közül egy iker babakocsit tolt át, hirtelen felindulásból az úttesten az anyuka.

Érdekes módon a gyalogosok sokszor nem szeretik a gyalogátkelőhelyeket, ezt abból gondolom, hogy számtalanszor előfordul, talán csak 10 métert kellene menni a zebráig, de nem mennek el odáig.

Másrészről vannak olyan útszakaszok, ahol szerintem sűrűbben is kellene gyalogátkelőhelyet létesíteni, mert a forgalom indokolná, és egyébként is sokan szaladnak ott át. 

Azt gondolná az ember, hogy csak a gyerekekre kell nagyon figyelni, kilépnek a busz, teherautó mögül, satöbbi. Sajnos az előző példák is jól mutatják, hogy mindenkire nagyon kell, mert sok felnőttek is hajlamos felelőtlenül közlekedni. Ennek ellenére azért mégiscsak azzal kellene kezdeni, hogy megtanítjuk a gyerekeinket közlekedni, mint ahogy én is megtettem ezt, mind a három gyerekem esetében. Még véletlenül sem úgy, hogy tőlem lássák a rossz példát.

És ha már valamiért “muszáj” szabálytalanul közlekednünk, üzenném, akkor azt a lehető legrövidebb úton tegyük, nem menjünk például szembe a forgalommal, ne álljunk meg az útkereszteződés vagy a zebra közepén, még ha éppen nem is jön jármű abban a pillanatban.

Értjük, mi azt is, hogy el kell érni a tömegközlekedés aktuális járatát, de többet ér a tyúkszaros életetek, kedves gyalogosok, hogy megvárjátok a következő járatot, ha már nem vagytok hajlandóak szétnézni.  

Kéretik a fényviszonyokat is figyelembe venni, ha Önök nem látnak jól, akkor nem biztos, hogy az autósok megfelelően jobban látnak, annak ellenére, hogy az autókon legtöbbször működik és be is kapcsolják a lámpákat.

És mint autós, mondanám a gyalogosoknak: legyenek bátrak a zebrán, ott is ahol nincs lámpa, Önöknek van elsőbbségük, használják, azért van! Még egyszer hangsúlyozom, ne álljanak meg a zebra közepén. Minél határozottabban jelzik, hogy átkelnének rajta, annál biztosabb, hogy megadjuk az elsőbbséget.

Na, jó, azért a tinédzsereknek kis üzennék, hogy amíg nincs olyan applikáció, ami felhangosítja az autó zaját a mobilra és ki is írja, ami éppen a füleden lévő fejhallgató végén van, addig, ha nem akarod kiterülve látni magad az aszfalton, akkor nézz szét!”

Ennyi fért bele, ha írnak, folytatjuk!

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!