(horror-mese)
Vót egyszer egy város, a Turul alatt, amelyik olyan bódog vót, hogy még a rádióba is bemondották, hogy mennyire. Persze nem vót annyira bódog, csak be lett magyarázva a bódogság. Pedig akkor éppen depresszóiós vót. Mondta is a madárnak, de az fittyet se hányt rája, pedig se ő, se senki nem tuggya a mái napig se, hogy milyen az fitty.
Ősszel mikó má beindult a fűtés, nagyon fájt neki mindene. Majd elordította magát, de mégse, mert egy városnak, legyen önérzete. De hamarosan nagyon baj történt. Az vót a legnagyobb, hogy sok helyen, nem vót rendes fűtés, hiába nyomta a szuflát a erőmű, csaknem fűtöttek azok a fránya radiátorok, sokan fáztak, mint állat. A szerelők meg csak nézték a fűtést, vakarták a fejüket, majd szétszedték a radiátort, oszt akkó meglátták, hogy mi a baj, felütötte gusztustalan fejét az iszapszörny, kiabálták. Kiderűt, hogy má’ évtizedek óta nem tisztították ki a vezetékeket, nem csináltak vele semmit, oszt ettő iszapos lett az egész fűtés rendszer. Az egyik öreg szerelő, pedig annyira megvót ijedve, hogy kérdezték is tőle, miért reszket, ő meg csak az felelte, az iszapszörny miatt. Iszapszörny?, ugyan má” hülyeség, öreg, nem kéne annyi pálinkát inni.
De bizony az öregnek igaza vót. Az történt, hogy olyan soká vót az iszap a csövekbe zárva, hogy fenemód megsértődött, és a hatalmas megsértődésében szörnnyé állt össze.
Az első áldozatát épp tévénézés közben lepte meg, kinyúlt a radiátorból, elkapta a nyakát, oszt megette. A másik elaludt az ablaknál, a radiátor előtt, bekapta hát őt is. A harmadik áldozatnál már akkora volt, mint egy jól megtermett ember. A város meg egyre hidegebb lett. Az iszapszörny meg csak ment lakásról lakásra oszt ette az embereket, mire végzett egy fél lakóteleppel már akkora vót, akár egy tömbház. Mint egy gólem, és menet közben csak szidta az embereket, akik hagyták, hogy olyan sokáig legyen a vezetékben. De vót olyan hely is ahová még ő se mert elmenni, mer olyan rozogák vótak a csövek, hogy hű d nagyon.
Osztán hívták a kommandósokat, hogy jöjjenek má’ rendet tenni, mert evakuálni kell a várost, csak nincs hová. Jöttek is nagy erőkkel, páncélkocsival meg helikopterrel és szétlőttek az iszapszörnyet.
De a lakók megtanúták, hogy időnként ellenőrizni kell a csöveket.
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
