“Egy olyan városban élek, ahová 20 éve boldogan jöttem.
Mindenütt gyönyörű ápolt zöldövezet, rendezett, tiszta közterület, elhanyagolható mértékű munkanélküliség, megélhetéshez elegendő fizetések voltak.
Az emberek elégedettnek tűntek a mindennapokkal, kedvesek voltak egymással, őszintének tűntek. Az igaz, hogy feltűnően humortalanoknak gondoltam nagyrészüket. (Megkövetem azokat, akik képesek még nevetni.)
Sokat dolgoztam, kevés volt a szabadidőm, de azt a keveset városon belül is hasznosan, kellemesen tudtam tölteni. Hatalmasakat tudtam sétálni a "városi" mezőkön, nagyokat beszélgetni egy-egy új ismerőssel.
Napsütötte padokon süttettem arcomat, néztem a vidám játszótéri aprónépet.
Sokáig, hosszú évekig ugyanabban az összetartó lakóközösségben éltem.
Dolgoztunk mindannyian, közös érdekünkért spóroltunk a közösbe. Felújítottunk, korszerűsítettünk, haladtunk előre. Majd úgy hozta a sors, hogy egy időre elköltöztem.
Rövid időre, mégis mikor visszajöttem, szembeötlő volt a változás...egy másik városrészben (de az előzőben is).
Rengeteg segélyes, rosszul öltözött ember, borzalmasan sok ötven feletti munkanélküli, hihetetlen létszámú hajléktalan, szeméthegyek, gondozatlan parkok, növényzet, vacak belső utak, kocsma és éjjel-nappali rengeteg, kóbor állatok, patkányok, egerek. Frusztrációt kutyáikon levezető gyerekek, felnőttek, köztulajdont rongálók, utcán dorbézolók, hangzavar, kötekedők, verekedők, gyilkosságok, lopások, drog, pia.
Már csak néha ül egy- egy ember a napsütötte padokon (már amelyiken nem fekszik épp egy részeg), már mindenki rohan még a piacon is, mintha mielőbb az otthoni biztonságban szeretné tudni magát! Bizalmatlanok a tekintetek.
Sok régi ismerőssel volt alkalmam kicsit beszélgetni. Mindannyian oda jutottak, hogy félnek. Félnek utcára menni, félnek a holnaptól, a létbitonytalanságtól.
Nem volt olyan, aki a második mondata után ne panaszkodott volna a sorsára, életére, anyagi nehézségeire, pocsék munkájára, vagy arra, hogy a fizetése nem elég semmire.
Alig volt a gyermekesek közt aki ne mesélt volna utcai, egyik- másik játszótéri vagy a szomszédai kapcsán megélt negatív "közösségi" tapasztalatairól. A humoruk sem lett jobb, talán a maradék sincs már, de ami leginkább feltűnt, hogy nincs mosoly az emberek arcán!
Nem, nem azokról beszélek akiknek a postás házhoz viszi az apanázst!
Ők vidámak, hangosan örülnek a világnak.
Azokról beszélek akik életük nagyobb részében gürcölnek hogy megéljenek, hogy biztonságban nevelhessék, taníttathassák gyermekeiket!
Azokról akik életük derekán hiába keresnek munkát, mert koruk miatt sehova nem kellenek.
Azokról a nőkről akik kisgyermekeket nevelnek, ezért a mai három műszakos munkarendben képtelenek a családnak megfelelő délelöttös munkahelyet találni.
Azokról akik végig dolgoztak egy életet, és most aprócska nyugdíjukból vagy járadékukból halált megvető bátorsággal zsonglőrködnek a befizetni való csekkekkel és a hentesnél a csirkefarháttal, hogy túléljenek újra s újra egy- egy hónapot.
Mosolytalanok, fáradtak, nyúzottak, szomorúak az emberek.
Begubóznak a lakásajtó mögé, mert nem vágynak ki a "fényre".
Megértem. Ez most nem a dolgos emberek világa.
De arra kérlek benneteket, ne adjátok fel. A dolgos kéz nem szégyen, nem hiányosság, hanem erény! Persze attól függ, kinek a szemével nézem.
Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra, és próbáljatok mosolyogni!
A mosoly elfedi a bánatot, ami nem tartozik idegenekre.
Jó egészséget, sok szép napot, boldogságot kívánok Nektek dolgos, rendes emberek!”
Ezt az olvasói levelet kaptuk nemrég.
(Név, cím a szerkesztőségben)
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit:boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
