Béla: Én nem értem, mi történik ebben a városban, tiszta Csikágó. Minden nap van valami, vagy megvernek valakit, vagy megölik. A múltkor is mentem haza éjszaka, tisztára úgy éreztem magam, mint egy gengszter-filmben, rendesen vártam, mikor jön a Bruce Willis az öregember-trikójában, vagy a Batman. Nem is értem, ha valaki túlissza magát, miért kell rögtön erősnek lenni, meg ordibálni, kukákat borogatni, verekedni. Én is megiszom a magamét, sőt még a szomszédét is, még se leszek állat tőle. Ha bebasztam, hazamegyek és lefekszem, ennyi. Ezek meg csinálják a feszültséget. Hova lesz így a rendes-csendes kocsmába járó alkeszek becsülete?
Karcsi: Én már este kilenc után csak taxival megyek bárhová is kell mennem. Akkor is figyelem a taxit, amikor megjön, szólok neki telefonon, nehogy leállítsa a motort, és gyorsan nyissa ki az ajtót, aztán lefutok. A múltkor majdnem átestem a Dezsőn - tudod, az az alkoholista a szomszédban.
Béla: Na, jól van, azért nem fogok futni, inkább verjenek agyon.
Karcsi: És a rendőrök hol vannak ebből a városból? Néha látok ilyen vézna csávókat mászkálni kidüllesztett mellkassal a városközpontban, de csak nappal. Éjszaka nem korzóznak ám, amikor törnek-zúznak, verekednek. Ha meg ütnének rájuk kettőt, és összeesnének.
Béla: Megmondom én neked, Karcsikám. Egy csomó rendőrt levezényeltek Tatabányáról a határra harcolni a migránsokkal, itt meg nem maradtak annyian, hogy el tudják látni a város védelmét rendesen. A pletyka szerint még a gyerekes anyukákat is levezénylik, nincs pardon.
Karcsi: Annyira boldogok vagyunk, hogy minket már védeni sem kell. Kapunk egy állast és mosolygunk tovább…
Béla: Hülye vagy.
Karcsi: Én már gondolkodtam azon, hogy túlélőtáborokat kéne szervezni a városba, a multiknál a menedzserek úgy is szeretik az ilyen extrém cuccokat. Nem lenne sok munka vele, a város egy-két részén otthagynánk őket éjszaka, aki túléli az a nyerő. Biztosan termelődne az adrenalin. Gondold el, hetente egy csoport, mondjuk, öt napra kérünk fél millát, természetesen előre. Nem kell itt vadvízi evezés meg ilyenek, le kell jönni Tébányára, ha extrém sportot akarnak a menedzser urak.
Béla: Nekünk már egy sima hétköznap is extrém sport.
írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: szerkesztoseg@boldoguljtatabanyan.hu
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
