Boldogulj Tatabányán

Megjelent a Tatabánya tovább épül című kiadvány, amely hű tükre a jelenlegi városvezetésnek.

Ha bosszankodni akarnak rajta, hogyan hazudozik a polgármester Önöknek, az Önöktől befolyó adóforintokból, akkor nem ajánljuk, hogy elolvassa. Ha szeretné tudni, mivel próbálják hülyíteni a tatabányaiakat, akkor viszont tanulságos átolvasnia.

A bőség zavarával küzdünk, hogy honnan is induljunk, hogyan is fogjunk neki, hogy ne terheljük nagyon Önöket még ki is hagytunk kritikánkból néhány dolgot.

Kicsit úgy érezzük, hogy a polgi, már az elején elveszti a fonalat, vagy egyszerűen az az érzésünk, egy másik tudatállapotban válaszol a sajtómunkásai kérdéseire.

Schmidt Csaba szerint egy nagy kaland a helyi közlekedés.

Lelkesen azt írja a városvezető, hogy tavaly januártól saját környezetkímélő buszok járják Tatabányát (sic!). Tényleg enniyre hülyének akarnak bennünket nézni, amikor áprilisban jöttek csak az első újként megvett csuklós buszok, amelyek egyébként mitől is környezetkímélőek? Az már túl kemény kritika lenne részünkről, hogy elektromos buszok ugyebár mind a mai napig nincsenek. Tavaly januárban még jónéhány kohószökevényen utazhattak a tatabányaiak. Arra gondolt esetleg, hogy nem okádják a füstöt annyira az újonnan beszerzett (egyébként évekkel a beszerzés előtt gyártott) buszok, mint a régi kohószökevények? És véletlenül, még idén is éppen dízel buszokból szereznek be párat.

A buszos kalanddal kapcsolatban azt apróságot már ne is említsük, hogy hivatalosan is 1 éves csúszásban voltak a kezdésnél.

Vajon kaland alatt azt értette Schmidt Csaba, hogy a kezdetek kezdetén még a sofőrök sem tudták, hogy merre kell menni, sokszor az utasok mutatták az irányt?

Az is tény, hogy sok milliárdot poroltak el, ráadásul megnézhetjük milyen eredménnyel. Csak néhányat említve: “érdekes” buszmegállók, kényszerűségből kifizetett bérleti díjak a buszok tárolására, kaotikus pénzügyi-terv. Ezek nem arról tanúskodtak, hogy urai lettek volna a helyzetnek. Ráadásul az például nem nyilvános, hogy mennyibe fájt ez a “kaland” 2018-ban, de a Schmidt-féle csapat, 2019-re előzetesen a tavalyi összegt dupláját szavazta meg.

Az utasok fontosságát jelzi a helyi közlekedésben, hogy sikerült összesen 4, azaz négy (!) jegyautomatát elhelyezni egy 70 ezres város területén. Hogy mennyire figyeltek az adófizetők, azaz a mi pénzünkre, jól mutatja, nem sajnálták a buszmegállókra, így bizonyára jól kellett sikerülnie. A buszmegállók kivitelezésének minőségét jól jelzi egy mostani állapot, ami sajnos nem egyedi.

Ne vessük el rögtön persze a sulykot, szeret azért sütkérezni Csaba is a dicsfényben, hiszen milyen érdekes, a bányászkórházról most, hogy már ténylegesen elindult a bontás, úgy nyilatkozik, mintha bármi köze lenne a beruházáshoz. Érdekes módon eddig mosakodott, hogy semmiről sem tehet, nem rajta múlik, hogy a területet nem tudják rendezni, a városnak nincs ráhatása és a többi.

Ezek után az az aprócska kérdésünk van, ha nem lenne a katolikus gimi beruházás, akkor meddig rohadt volna még tatabánya ezen ikonikus épülete? És még egy apró kérdés csupán, hogy a beruházásból hiányzó jelentős összeget, hogyan fogják pótolni? Jelen pillanatban, a hírek szerint, lesz olyan rész, ami végül is nem készül el.

Az is bájos Schmidt Csabától, hogy, arra a kérdésre, időben befejeződik-e a gimi építése, annyit mondott, hogy ma már kevesebb csúszás van a nagyobb projektek kivitelezési szakaszában.

Akkor most a Záray-parkban létesült orvosi rendelő, a maga több hónapos bénázásával, vagy a több száz milliós buszmegálló felújítási- projekt, hová tartozik? Ez utóbbinál, például a határidő lejárta után duplázták meg szinte a befejezés határidejét, némi áremeléssel.

A Tulipános háznál mintha már ő is feladná a dolgot, hiszen saját magát viszi be az erdőbe, amikor azt mondja, hogy a kollégák minden előrehaladásért megküzdenek  a kivitelezővel? Jól értjük, hogy úgy kell noszogatni a kivitelezőt? Rossz szerződést kötöttek, ami alapján nem lehet számonkérni? Vagy a városházán nem értenek hozzá, és lassan tanulják meg, mit kell a kivitelezőnek csinálni?

Azért az gáz, hogy maga a polgi sem igazán bízik benne, hogy határidőre elkészül a beruházás.

Valószínűleg egyébként itt üt vissza, hogy a beruházási határidőket módosítgatták a beruházásoknál, inkább a szerződéseket írták újra, csak ne kelljen kötbérezni a “barátságos” kivitelezőket.

Ahol legjobban látszik, hogy Schmidt Csabáék saját maguk adták ki ezt durván ferdítő gyűjteményt, a tavalyi év egyik legdurvább önkormányzati lebőgését, a Bécsi út alapjának részleges elmosását, is igyekszik immár pozitívan eladni, de láthatóan nehezen megy neki.

Nem ment a szomszédba a viccért, amikor alákérdeztette, hogy szerinte rendben volt-e a Bécsi út. Azt találta mondani, szerencse volt, hogy ez az esetet garanciálisan helyreállította a kivitelező, de a polgi szerint ez egy vis major eset is volt. Könyörgöm valaki szóljon neki, de talán a jegyzőnek még inkább, hogy ne hagyjanak már ilyen hülyeségeket mondani a Csabának. A vis major és a garancia kizárja egymást! Reméljük ez csak egy botlás volt, vagy talán ezt egy “vérprofi” sajtószakmunkás írta.

Az viszont már aggodalomra ad okot, hogy most jönnek rá, hogy a teljes terület vízelvezetését felül kell vizsgálni! Most akkor vagy az van, hogy blődséget beszél, hozza a formáját, okosabb akar lenni mondjuk a főépítésznél, vagy pedig tényleg súlyos gondokra derült fény. Ugye, azt nem gondoljuk komolyan, hogy egy terület infrastruktúrális fejlesztése során, ahol mondjuk minimum 10-15 éves, vagy még hosszabb távlatba gondolkodunk, minden beruházásnál újra gondoljuk a vízelvezetést?

A tatabányaiakat érintő mindennapokról is alákérdezték a polgit. Már maga kérdés, hogy “Marad-e a városnak a fenntartásra energiája?”, is kellően cinikus.

Leszámítva ezt - mintha Schmidt Csabának kellene személyesen a szívlapátjával a szemetet eltakarítania - mi a fenére kellene elsősorban koncentrálnia nekik, minthogy a környzetünk, amire többek között az adónkat fizetjük, rendben legyen.

Erre azt az elmés választ adta Schmidt Csaba, hogy úgy látja, a lakosság elvárásai nőnek, ezért kell erősíteni a T-Szolt. Eddig egy fűnyírójuk nem volt, egy lombszívójuk sem, de most majd lesz minden. Ráadásul azt mondja, a haszon a városnál marad azért érdemes velük csináltatni, mert a nyereségükből majd Tatabánya virágosításra és csinosításra fordítanak egyre többet. Sic (!)

Nem kerülték meg a téli üzemmenetet sem, egy pillanatra megjegyzi, hogy valóban voltak az elején gondok, de aztán beletanultak - mondjuk hó nem nagyon esett, így tényleg minden szuper volt. Szerinte nem voltak rosszabbak, mint az előző szolgáltató.

Mondjuk arról mintha elfeledkezett volna, hogy nem a város cége csinálja, hiszen kiadták alvállalkozónak. Most akkor, a T-Szol-osak átvágják Schmidt Csabát?

Ezek után kíváncsi, hogy érdemes-e a gyerekeinknek, netalán Önöknek képeznie magukat?

Nézzük, a jövő iparágaiból mi jut nekünk Tatabányára a városvezető szerint.

Hozzáállását mindennél jobban jelzi, hogy a Doosan nevű céget úgy állítja be, mint amely jövő iparágát elhozza nekünk. Tényleg egy rézfólia gyártó lesz a jövő iparága itthon? Hol vannak azok az üzemek, ahol nem az alacsonyabb pozíciók vannak túlsúlyban? Ez jelenti a magasabb hozzáadott értéket?

Itt végszóként mi annyit ajánlanánk a polgi figyelmébe, hogy több szerénységet és alázatot a tatabányaiak felé, mert sokkal többet érdemelnek az itt élők. Át kell gondolni, hogy a fejlesztés nem egyenlő-e azzal, hogy hagynak a döntéshozók valamit lerohadni és méregdrága pénzen haveri cégekkel, sokszor kérdéses minőségben újjáépítenek valamit.

Ez alapvetően nem az övé, hanem a miénk, a tatabányán lakók pénze.

Mindennél többet elmond Önnön alkalmasságukról, a címlapon lévő kép, amelyet az újságból állítottunk össze, ahol még arra sem vették a fáradtságot, hogy összetakarítsanak.

írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!