Sokan szidják a sürgősségi ellátást, vagy éppen az ott dolgozókat, de mint az alábbi bejegyzésből is kiderül, a rendszerrel van leginkább a baj. Még tavaly megjelent az a rendelet, amely szerint január elsejétől öt percen belül el kell dőlnie a nagyobb kórházak sürgősségi osztályain annak, hogy kinek, milyen gyors orvosi segítségre lehet szüksége. Akik panaszai nem indokolják az azonnali ellátást, azokat az újonnan létrejövő úgynevezett akut alapellátási egységbe irányítják.
Ezt nem tudjuk, mennyire sikerült a Szent Borbálában teljesíteni, ha igen, a bejegyzés vége azt is jó megmutatja, hogy attól, mert gyorsan eldől egy beteg “sorsa”, nem biztos, hogy mindenkinek vállalható módon lecsökken a várakozási ideje. De a pozitív hozzáállás és a szolidaritás mindenképpen fontos ebben a katyvasz világunkban.
“Pozitív dolgot szeretnék megosztani veletek a sürgősségiről. Reggel hirtelen rosszul lettem a munkahelyem. Iszonyatos görcs kapott el a bal oldalamon, olyannyira hogy nem tudtam kiegyenesedni. Vert a víz és hányinger társult mellé. A főnököm hívott mentőt. Nagyon segítőkészek voltak. Vérnyomás, pulzus, vércukorszint, EKG. Az asztalon fetrengtem az iszonyatos fájdalomtól mint aki újra vajúdik. Bevittek a sürgősségire. Ez volt reggel 8 kor. Azonnal kezelésbe vettek az ápolók, EKG újra, vérvétel, vizelet stb. Sajnos kiderült, hogy a vesémmel vannak baj. Ultrahang, CT, urológus. Kaptam 3 infúziót. Kimutatták, hogy vesekövem van ami elkezdett vándorolni kb 2-3 mm es. Mivel a finishben van ki tudom pisilni. Kaptam gyógyszereket, elengedtek haza. Ha rosszabb lesz vissza újra infúzió. 4 óra alatt teljesen kivizsgáltak. Az ápolók és az orvosok nagyon lelkiismeretesek voltak, nagyon kedvesek. Le a kalappal minden tiszteletem az övék. Nagyon sokat dolgoznak mert láttam a futkosást mégis 10 percenként rám néztek, kérdeztek stb. Hálás vagyok a munkájukért. Mostantól pedig imádkozom, hogy megszabaduljak a kőtől. Ne szidjuk a sürgősségi ellátást. Sajnos tegnap meg a gyermekemmel voltam ott negyed 4 től este fél 8 ig mert eltört a kisujja. Pipa voltam és türelmetlen. De most, hogy ilyen helyzetbe kerültem, láttam és tapasztaltam, megértem, hogy valóban ki a sürgős és nem sürgős eset. Köszönöm a Tatabányai Szent Borbála Kórház sürgősségi osztályának a lelkiismeretes munkáját”- írta egy városlakó a Facebookon.
A fotó illusztráció
írj nekünk, ha láttál vagy hallottál valamit: boldoguljtatabanyan@gmail.com
Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
